„A bántalmazott gyerekből nagy eséllyel elkövető lesz”

– Ha az ön gyermeke vagy unokája válna erőszakos bűncselekmény áldozatává, feljelentést tenne, vagy inkább futni hagyná a tettest, és igyekezne távol tartani gyermekét a büntetőeljárástól?

– Egy bíró sohasem igazodhat ahhoz, mi lenne, ha egy eset vele történne meg. Minden szubjektív gondolatot, személyes élményt ki kell rekesztenie.

– A kérdés egy kislány esete kapcsán merülhet fel, akit 3 és fél éves korában megerőszakoltak. Most 11 éves, de még mindig nem zárhatja le magában a történteket, mert az ügy sem zárult le, mi több, a nyáron döntés született arról, hogy újra kell kezdeni az eljárást.

– Valóban nehezebb a kiskorúaknak, ha valamiképpen büntetőeljárás résztvevői lesznek. Nagy kárt okoz, ha egy gyereknek hét éven át újra és újra fel kell idéznie egy ilyen rettenetes élményt, de ez azért szerencsére nem jellemző. 2012 a gyermekbarát igazságszolgáltatás éve, ami kampányszerűnek hangzik, de talán mégsem múlik el haszontalanul. A jogszabályaink nem ellenkeznek a nemzetközi egyezményekkel, de a gyakorlaton van mit javítani. A gyermekbarát igazságszolgáltatást célzó májusi törvénymódosítások nyomán például egyes súlyos élet elleni, illetve szexuális jellegű bűncselekmények esetén a nagykorúvá válástól számított öt évvel meghosszabbodik az elévülés ideje, ha a sértett kiskorú volt.

Frech Ágnes

Stiller Ákos

– Milyen további fejlődési lehetőségeket lát, milyen változtatásokat javasolt az Országos Bírósági Hivatal ön által vezetett munkacsoportja?

– Nem mindegy, hogy a gyermekkorúakat a nyomozó hatóság hallgatja meg, vagy – ügyészi indítványra – a nyomozási bíró. Ha az utóbbi, akkor a bírósági szakaszban nem kell újra felidéztetni velük a történteket. Változást jelentene, ha a nyomozási bíró előtti meghallgatásról, amelyen pszichológus szakértő is részt venne, videofelvétel készülne. Ez kiválthatná a kiskorú tanú tárgyalási meghallgatását. Kitűzött célunk a kiskorú áldozatok esetében a másodlagos sérülés elkerülése. A gyerek érdekét figyelembe lehet venni úgy is, hogy a korának, értelmi és érzelmi fejlettségi szintjének megfelelő felvilágosítást kap. Az Országos Bírósági Hivatalban a szokásos idézések mellé személyes hangú tájékoztató nyomtatványok készülnek. Leírjuk, milyen ügyben szeretnénk meghallgatni, mi lesz a tárgyalás menete. Fontos tudnia, hogy mindkét szülője elkísérheti; ha valamit nem ért, nyugodtan megkérdezheti.

– Jogvédő civil szervezetek szerint Magyarországon átlagosan három és fél év alatt zárul le egy kiskorú bántalmazása miatti ügy. Ennyi idő alatt a gyerekből felnőtt is lehet. Mit lehet így jóvátenni számukra?

– Bizonyos bűncselekmények esetén a kiskorú sértettek ügyét soron kívül tárgyalja a bíróság, de ez még így sem jelent gyors és hatékony segítséget családi drámák esetén. Az igazi megoldást az eljárási rendszer megváltoztatása jelentené. A nyomozati szakban történne a bizonyítékok összegyűjtése, amelynek alapján az ügyész vádat emel, és a bírósági tárgyalóterem lenne a bizonyítás színtere. Ez lényegesen lerövidítené az eljárásokat, akár a fiatalkorú vádlottak, akár pedig a kiskorú sértettek esetén. A hatályos jogszabályok mellett is gyakrabban kellene az ügyésznek a bíróság elé állítás intézményével élnie fiatalkorú vádlottak ügyeiben.

– Nyomozási bírót most is be lehetne vonni a kiskorúak meghallgatásába, mégsem ez történik. Elvben az is előírás lenne, hogy csak azt a kiskorút kell meghallgatni, akit feltétlenül szükséges.

– Az ügyészség utasításra dolgozik, ha az lenne az előírás, hogy a kiskorúakat nyomozási bíró elé kell vinni, oda kerülnének.

– A nyomozási bírók többsége ideje nagy részében előzetes letartóztatásokról dönt. Mennyivel empatikusabbak ők a rendőröknél?

– Mi elsősorban garanciális okokból javasoljuk, hogy a kiskorú tanúk meghallgatását ne a nyomozó hatóság, hanem nyomozási bíró végezze, mert csak így kerülhető el a bírói szakaszban a meghallgatásuk. Azt is javasoljuk, hogy a meghallgatást végző nyomozási bíró a fiatalkorúak kijelölt bírója legyen. A kijelölés pedig nem pusztán formalitás lenne, hanem speciális képzéssel is járna. Meg kellene ismerni a gyermekvédelem eszközeit, a kihallgatási technikákat, valamint kriminalisztikai és gyermekpszichológiai ismereteket kellene szerezni. Ennek a javaslatnak az elfogadása esetén a nyomozási bírói létszámot biztosan növelni kellene.

– A nemzetközi előírások alapján egy gyerek akkor is különleges bánásmódot igényel, ha a bűncselekménynek nem elszenvedője, hanem elkövetője. A hivatalos statisztikák évente 11 ezer fiatalkorú és további 3 ezer gyerekkorú – s ezért nem büntethető – elkövetőről tudnak. Kik ők, és miért kerülnek bíróságra?

– A bántalmazott gyerekből nagy eséllyel elkövető lesz, a fiatalkorú elkövetők 53 százalékánál fellelhető a gyermekkori bántalmazás. A fiatalkorúak leginkább a vagyon elleni bűncselekményekben, lopásban, rablásban érintettek, évente 1-2 befejezett emberölés írható gyermekkorúak terhére. Az új büntető törvénykönyv szerint bizonyos súlyos bűncselekményt elkövető 12–14 év közötti kiskorúak is büntethetőek lesznek, ez az ítélkezés számára is kihívást jelent. A javítóintézeteknek is fel kell készülniük ennek a korcsoportnak a befogadására. Nem mindenki elvetemült, aki bűncselekményt követ el. Más megítélés alá kell esnie annak, aki veszélyeztetett környezetből jön, ahol naponta látta, hogyan verték az édesanyját, és ilyen előzmények után ő is megveri a társát. Úgy lehetne odafigyelőbb, személyre szabottabb, tényleg gyermekbarát igazságszolgáltatást megvalósítani, ha ezeket az ügyeket egységes, de különálló bírósági rendszerben vizsgálnánk.

Stiller Ákos

– Az önálló gyermekbíróságok terve a fiatalkorúak ügyeit tárgyaló bíróktól ered. Van rá esély, hogy létrejön?

– Gondolkodunk róla, de a közeli megvalósításnak semmi esélye. Olaszországban, Franciaországban és Kanadában működik különbíróság, de azt mondják, a magyar rendszerbe nem illeszkedne. A gyermekbíróságon más a szemlélet és a bánásmód, külön bíró, ügyész és nyomozó dolgozik. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy egymásra épülnek, kiegészülnek a gyermekvédelmi, a büntetőjogi és a büntetés-végrehajtási szabályok. Tavaly szeptember óta megszűnt a székhelyi bíróságok kizárólagos illetékessége, az ügyeket szétosztották. Most vizsgáljuk, hogy felgyorsultak-e a fiatalkorúakat érintő eljárások, és hogy a felnőttek ügyeit tárgyaló bírók megvalósítják-e döntéseikben „a gyermekek mindenek felett álló érdekét”.

– Egy tavaly novemberi miniszteri rendelet előírja, hogy minden megyeszékhelyen gyermekbarát kihallgatószobákat kell kialakítani. Eddig négy ilyet adtak át az országban, de hiába, mert a rendőrök változatlanul a hagyományos helyiségekben faggatják a gyerekeket.

– Túl friss még a jogszabály, időre van szükség. Speciális tanúmeghallgató szobákat a bírósági épületekbe is tervezünk. A bírósági elnöktől pedig azt kérjük, ahol ez megoldható, zárják le a családjogi pereknek helyet adó folyosórészeket, hogy a szülők válóperében tanúskodó gyerekeknek ne kelljen kommandósokat és bilincsben, vezetőszíjon kísért vádlottakat látniuk. A gyermekek sérelmére elkövetett cselekményeket egyébként nem a rendőrségnek kellene először észlelnie, hanem a gyermekvédelemmel foglalkozó szakembereknek. Ők vannak a család közelében, így lehetőségük van a gyors beavatkozásra annak érdekében, hogy a további veszélyeztetés megszűnjön.

– Statisztikák szerint évente 30 gyerek hal meg bántalmazás miatt, és 6 ezer kiskorú válik erőszakos bűncselekmény áldozatává. Milyen ügyek jutnak a bíróság elé?

– Csak az ügyek töredéke. A gyerekek sokszor nem beszélnek, hiszen általában valamilyen érzelmi viszony fűzi őket az elkövetőhöz. A hatéves kor körüliek sokszor magukat hibáztatják, gyakran azon aggódnak, hogy mi történik majd a papával, a mamával, aki őket bántotta. A bíróságra jutó ügyek többsége kiskorú veszélyeztetése, vagyis leginkább elhanyagolás és fizikai bántalmazás. A szexuális abúzusokról sokkal többet tudnak mondani a civil szervezetek, mert ezekből nem biztos, hogy bírósági ügy lesz. Gyakran találkozunk csecsemőket ért durva bánásmóddal. Egy anya például a lábánál fogva lóbálta a gyerekét, mert nem bírta a sírását. Tagadta, hogy bármi történt volna a gyerekkel, a kiérkező orvos csak a csecsemő halálát tudta megállapítani, törés, külsérelmi nyom nem látszott. A gyerek van a leginkább kéznél, így sajnos a társadalom jelenlegi állapota, a frusztráció és anyagi ellehetetlenülés közepette gyakran ő az, akin a felgyülemlő indulatokat le lehet vezetni.