Pártfinanszírozási regula szélsőjobbról

Gondjai vannak a magyar nyelvvel a Jobbik-frakció néhány tagjának. Előbb Gyöngyösi Márton követelését – miszerint listázni kellene a zsidókat, főleg, ha az országgyűlés vagy a kormány tagjai – próbálta pártja félreérthető fogalmazás emlegetésével mentegetni, majd Volner János nem volt képes pontosan kifejezni szándékát magyar mondatokban. A pártfinanszírozást érintő törvénymódosítási javaslata ugyanis ellentétben áll saját indoklásával. Míg az utóbbi szerint a „magyar szervezetek külföldi befolyástól mentes” működését szeretné elérni a javaslat, annak szövege megengedné, hogy a jövőben idegen kormánytól is elfogadhassanak pénzt a magyar pártok – legfeljebb évi egymillió forintig. A másik olvasat szerint viszont ez az engedmény csak a magánadományokra vonatkozna, s a külföldi államok mellé a határon túli társadalmi szervezetek is tiltólistára kerülnének.

A DK Népszínház utcai székháza

Horváth Szabolcs

 A közélet megtisztításáért kampányoló Jobbik nemcsak a Gyöngyösi-féle újnyilas eszmék pártja, hanem a képmutatásé is. A „politikusbűnözést” emlegető, az elitbe az elit ostorozásával bejutott alakulat éveken át elmulasztotta ugyanis közzétenni pénzügyi beszámolóit, erre csak az után került sor, hogy a HVG rámutatott a párt törvénysértő eljárására (HVG, 2009. június 13.). A Volner-javaslat is pusztán kampánycélt szolgál: elsősorban a Bajnai-féle Haza és Haladás Alapítványra és a Millára lő. Az előbbi – mint maga közzétette – kap amerikai támogatást, a Milla-vezető Juhász Péter tengerentúli útjához pedig Richard Field ígért segítséget (HVG, 2012. november 3.; az üzletemberrel készített interjút Portré rovatunkban közöljük).

A jobbikosoknak némi belföldi politikai haszonért az sem nagy ár, ha a határon túli magyar szervezeteket gyanúba keverik. Azok jó része ugyanis magyarországi állami – a gyakorlatban kormányzati – támogatásból él. A Volner-ötlet elfogadása egyenesen vezetne oda, hogy a szomszédos államok magyargyűlölő politikai szervezetei Budapestre mutogatva minősíthetnék nemzetbiztonsági kockázatúnak az adott országban bejegyzett magyar szervezeteket. Hasonló egyébként a helyzet a kettős állampolgársággal is: a magyar–izraeli állampolgárok jobbikos listázásának ötlete muníciót adhat arra, hogy Pozsonytól Bukarestig „veszélyes elemnek” minősítsék azokat a határon túli magyarokat, akik a honosítás révén hűséget esküdtek Magyarországnak.

Vona Gábor Miskolcon tart beszédet

Stiller Ákos

Az egyesületekre, alapítványokra is vonatkozó Volner-javaslat nemcsak a magyar köznyelvvel áll hadilábon, hanem a jogi megfogalmazásokkal is. Olyan gumifogalmakkal dolgozik ugyanis, mint a „közvetlen politikai tevékenységet folytató civil szervezet” – a rendőrből lett cégvezető ezekre is kiterjesztené az említett egymilliós pártszabályt. Csakhogy ilyen jogi kategória nincs, így aztán elképzelni is borzasztó, hogy valamelyik bűnüldöző maga kezdi értelmezgetni, hogy egyik-másik alapítvány tevékenysége „közvetlenül politikainak” számít-e. Az elfogadni javasolt új szabályok megsértését ugyanis akár 2 évig tartó szabadságvesztéssel büntettetné Volner.

A mai pártfinanszírozási szabályok teljes reformra szorulnak, ám a Jobbik-javaslat a rosszabbik. Jelenleg ugyanis a külföldi állami pénzek tiltólistán vannak, igaz, határon túli szervezetektől, más államok polgáraitól érkezhet pénz a pártkasszákba, csak közzé kell tenni a 100 ezer forintnál gálánsabb adományok küldőinek névsorát. A Volner-indítvány viszont egymillió forintig megnyitná az utat az idegen kormánypénzek előtt is (a közzétételi szabály megmaradna). Ráadásul a javasolt tilalom – mivel könnyen kijátszható – értelmetlen lenne. Bevett gyakorlat ugyanis „megszakítók”, vagyis a pénz útjának követését megnehezítő személyek, szervezetek közbeiktatása. A külföldi pénz egyszerűen magyar magánszemélyekhez vagy a politikától látszólag igen távol álló szervezetekhez jutna, s az ő átutalásuk landolna a pártszámlán. Olyan apróságokról nem is beszélve, hogy a kettős állampolgárok esetét sem rendezné a tervezet, sőt újabb és újabb vitákat generálna – mondjuk egy honosított erdélyi magyartól származó adomány esetében.

Az indítvány tipikus példája a hirtelen felindulásból elkövetett törvényjavaslatnak. Vélhetően el is hal a hétfőn az alkotmányjogi bizottságnak vitára kiutalt tervezet. Igaz, nem önérdemén. A Fidesz továbbra is ígéri a pártpénzreformot, így aligha engedi át a kezdeményezést, bár az idénre mondott új szabályok valószínűleg nem születnek meg év végéig. Noha a kormánypárt gyakorlatát ismerve nem kizárt az egyik hétről, sőt egyik napról a másikra tempójú törvényalkotás, valószínűbb az a verzió, hogy a jobbikos ötletet megfontolják a kormányoldali frakciók, s ha vonzónak találják – ami a nyilatkozatok alapján nem kizárt –, akkor valamilyen módosított formában beillesztik saját törvényjavaslatukba.

Erre azonban egyhamar nem kerül sor. Egyrészt a párt- és ezen belül a kampányfinanszírozási tervezet benyújtásához érdemes megvárniuk, hogy mi lesz a sorsuk a múlt hétfőn megszavazott választási eljárási szabályoknak. A helyzet lapzártánkkor függő, bár esélyesnek látszik, hogy az államfő az alkotmánybírók elé utalja azokat (ha így lesz, a taláros testület aligha lövi majd ki az egészet, sőt a leginkább vitatott regisztráció is megmarad, még ha részletszabályait kifogásolja is az alkotmányőrség). Másrészt a Fidesznek – a maga szempontjából – azért sincs oka a sietségre, mert a választások közeledtével egyre inkább kiszámíthatóvá válik, hogy mi kedvez majd neki a kampányidőszakban. Afelől senkinek sem lehet ugyanis kétsége, hogy a jogi előírások után a pénzügyieket is úgy szabják majd meg a Házban, hogy a következő választáson minél több mandátum a Fidesz–KDNP-duóhoz kerülhessen.

JUHÁSZ GÁBOR