Ürge-Vorsatz Diana: „A magyarországi melegedés legalább a kétszerese lesz a globális átlagnak”

– Már nem sokáig van lehetőség 2 Celsius-fok alatt tartani a globális felmelegedést – ez áll az ENSZ friss klímajelentésében. Az üvegházgáz-kibocsátás szintje 14 százalékkal a korábbi tanulmányokban 2020-ra előirányzott érték fölött van. Hogyan értékeljük ezeket az adatokat?

– Nagyon nagy a baj. Bár vannak elvi megoldások az üvegházgáz-kibocsátás szinten tartására, a megvalósításukhoz hiányzik a politikai akarat. Alapvető változásokra lenne szükség. Ha 2 helyett 4 fokos lesz a globális felmelegedés, az például azt jelenti, hogy az évszázad második felére Budapesten akár 12 fokkal is emelkedhet a júliusi átlagos maximum-hőmérséklet. A magyarországi melegedés legalább a kétszerese lesz a globális átlagnak, és bizonyos paraméterekben, például a nyári hőhullámokban, még rosszabb lesz a helyzet. A nyári hőség elleni védekezésünk most alapvetően arra épül, hogy éjszakára lehűl a levegő. Az előre jelzett melegedésnél viszont nem lesz lehetőség éjszakai regenerálódásra. Olyan mérvű stressz lesz nyáron az embereken és az infrastruktúrán, hogy az már az egészségügyre is komolyan ki fog hatni. 4–6 fokos hőmérséklet-emelkedésnél a ma létező fajok akár felének kihalása várható. A döntéshozók pedig még mindig nem aggódnak eléggé amiatt, ami a gyerekeim életében biztosan bekövetkezik, ha továbbra sem lépünk.

– A kiotói egyezmény 2012 végéig az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére kötelezett 35 fejlett államot, köztük Magyarországot. Sokak szerint kiábrándító, hogy decemberben a dohai klímacsúcson nem sikerült megegyezni a folytatásról. Ön is így látja?

– Én nem tartom tragikusnak a történteket, igaz, nem is voltak nagy reményeim. A kiotói jegyzőkönyv még nyolc évig érvényben marad, s ez szimbolikusan is sokat jelent. Továbbra is kérdés viszont, hány időjárási katasztrófa kell még ahhoz, hogy a politika komolyabban lépjen. A változás lassú: a tenger nem egyik napról a másikra önti majd el a part menti településeket, csak a viharok és cunamik okoznak majd egyre több helyen és a korábbiaknál súlyosabb katasztrófát.

– Októberben az évszázad legszörnyűbb hurrikánja pusztított az Egyesült Államokban, mégsem változott a hozzáállás. Egyáltalán elkerülhető még a klímaváltozás?

– Már nem kerülhető el, de az még reális cél, hogy a globális felmelegedés szintjét 2 fok alatt tartsuk. Ezt a számot a politika is elfogadta, de amikor lefordítódik konkrét intézkedésekre, előtörnek a nemzeti érdekek, és mindenki a sajátját kezdi védeni. Az USA egyébként csak szövetségi szinten elutasító. Hiába elkötelezett például Obama elnök is a klímavédelem mellett, az erős ipari lobbival szemben keveset tehet. De állami, városi és ipari szinten nagyon sok minden történik. Látszólag Kína sem hajlandó elköteleződni, ugyanakkor nagyon nagy lépéseket tesz előre, elsősorban az energiabiztonság érdekében. Ott működik például a leghatékonyabb távolsági vasúti közlekedés, Európából és az USA-ból nézve irigylésre méltó a megújuló energiával kapcsolatos innováció. A klímavédelem ellen az a legfőbb kifogás, hogy csökkenti a versenyképességet. Szövetségi szinten az USA-nak is ez a fő problémája, ami rövidlátó hozzáállás.

– De tulajdonképpen érthető.

– A megújuló energia vagy az energiahatékonyság nem feltétlenül drágább. Magyarországon sem különálló éghajlat-politikára lenne szükség, hanem az egyéb gazdasági és társadalmi célokat kellene jobban integrálni. Az energiamegtakarítási potenciál mindenütt jelentős, és biztos, hogy olcsóbb, mint bármilyen energiatermelés. Magyarországon nem atomerőművet és egyelőre nem is napelemeket kellene telepíteni. Utóbbiaknak persze van értelmük, hiszen hosszú távon ez az energiaforrás is gazdaságos lesz. Ám a szegényebb országoknak inkább az energiahatékonyságra kellene fókuszálniuk. A politika azért szereti jobban a napelemeket, mert azokat le lehet fényképezni, ott vannak a házak tetején. Az el nem fogyasztott energiát nem látjuk, ráadásul bizonyos ipari érdekeknek is ellentmond a megtakarítás. Az alternatív megoldások használóinak kisebb a tőke-, illetve lobbierejük.

– Ha a kibocsátás szinten maradna vagy akár csökkenne, végső soron akkor is növekedne a légkörben a szén-dioxid mennyisége, nem?

– Állandósult kibocsátás mellett előbb-utóbb beáll egy új légköri egyensúly. Ha jelentősen csökken a kibocsátás, egy idő után tetőzni fog a szén-dioxid-koncentráció, utána pedig csökkenni. Ezt a körforgást bonyolult modellszámítások igazolják.

– A kritikusok szerint a klímakutatók eltúlozzák a problémát, és főleg azzal érvelnek, hogy a Föld éghajlatában már eddig is voltak nagy kilengések. Nincs igazuk?

– Ahogy korábban, most is mehetünk a kilengés felé, ettől a Földnek nem nagyon, csak az emberiségnek lesz baja. Ma több mint 2 milliárd ember él olyan területen, ami az évszázad második felére érintett lesz a tengerszint emelkedésében. Nem tudom, mit mondanak a szkeptikusok ezeknek az embereknek. Az alkalmazkodást biztosan nem lehet elkerülni, de nagyon nem mindegy, hogy kétfokos melegedéshez kezdünk alkalmazkodni vagy hatfokoshoz. Floridában vagy New Yorkban már most el kellene kezdeni az infrastruktúra áttelepítését vagy komoly védelmét.

– A klímavédelemnek a mi életünkben is lehet eredménye?

– Az attól függ, hogy mit teszünk. Az atomenergiának vagy a szén-dioxid elfogásának jelentős költségei vannak, ha viszont az energiahatékonyság felé indulunk, amit a megújuló energetikával ötvözünk, annak jelentős gazdasági-szociális-társadalmi hozadékai is lesznek. Magyarországon a kibocsátás fele az épületszektorból ered, amely főleg a fűtéssel kapcsolatos. Ezt szinte teljesen ki lehetne küszöbölni, amennyiben passzív szintre újítanák fel az épületállományt. Ennél az atomerőmű-építés sem olcsóbb. Ha azt az összeget, amit Magyarország új gázvezeték építésére szán, és eddig gázártámogatásra költött, épületfelújításra fordítaná, már megoldódott volna az energiaszegénység problémája. Végigszámoltuk, az épületállomány felújításával a januári földgázimport több mint 60 százalékát meg lehetne spórolni, és a tárolókapacitásokból is sokkal tovább elélne az ország. Gyakorlatilag függetlenné tehetné magát a belorusz, ukrán, orosz vitáktól. Ha elzárnák a gázcsapot, az ország akkor is kibírná a fűtési szezont új földgázszállítás nélkül. Egyes definíciók szerint Magyarország 80 százaléka energiaszegénységben él, vagyis az elkölthető jövedelmének 10 százalékánál többet kell az energetikai költségekre kifizetnie. Kevésbé engedhetjük meg magunknak, hogy sokat költsünk fűtésre, mégis lényegesen többet fordítunk rá, mint Nyugaton.

– Pontosan erre hivatkozva csökkenti a kormány januártól 10 százalékkal az energiaárakat.

– Ez a legrosszabb megoldás, mert konzerválja az energiaszegénységet. A szocializmus is ezt csinálta, akkor is azt gondolták, hogy jót tesznek, ha a valóságos költség alatt tartják az energiaárakat. Hiába rosszak az épületek, ilyen körülmények között nincs értelme szigetelni, nyílászárót cserélni. Pedig ma már gyakorlatilag nem kellene fűtésre költeni, annyira jó épületeket lehet építeni. Az emberek nagy része hőcsapdában van: fázik, vagy aránytalanul sokat költ az energiaszámláira. Ha a szükségesnél folyamatosan 2-3 fokkal kevesebb van az épületben, könnyebben megbetegszünk, és növekszik a halálozás – Magyarországon évente átlagosan 2500 haláleset ennek tulajdonítható. A gyerekek többet maradnak ki az iskolából, nem lesznek olyan eredményeik, későbbi keresőképességük is csökken. Ez a probléma átszövi az egész társadalmi-gazdasági eredményességet.

– Néhány hete világhírként járt körbe, hogy az ózonlyuk elkezdett regenerálódni, és „már csak” Ausztrália-méretű. Ez adhat okot némi optimizmusra?

– Az mindenképpen örömteli, hogy egy nagyon káros és nagyon ijesztő folyamatot sikerült visszafordítanunk. A freongázok azonban viszonylag könnyen helyettesíthetők voltak. Az éghajlatváltozás sokkal nehezebb probléma, hiszen szinte mindenhez használunk energiát, vagyis alapvetően kell megváltoztatni az energiafelhasználásunkat, sőt az egész gazdasági modellt. Az éghajlatváltozás és a gazdasági válság ugyanannak a problémának a két szimptómája. Amíg az a növekedés motorja, hogy még több és sokszor szükségtelen cuccot veszünk, többet, mint amennyit megengedhetünk magunknak, és ettől annyira függ a gazdaság, hogy már a fogyasztás pár százalékos csökkenésétől is komoly válság lesz, nem fogjuk megoldani sem a gazdasági, sem a nagy környezeti problémákat.

PÁLMAI ERIKA

Ürge-Vorsatz Diana

A kettős vezetéknevét magyar férjétől és német apjától szerzett, 44 éves professzor az ELTE-n végzett fizikusként, és a Kaliforniai Egyetemen környezet- és mérnöki tudományból doktorált. 2002 óta részt vesz az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) munkájában, amely 2007-ben Nobel-békedíjat kapott. A magyar kutató – aki hatgyermekes anyuka – az épített környezet klímaváltozással kapcsolatos vizsgálati eredményeinek volt a koordinátora. 1996 óta a budapesti Közép-európai Egyetem környezetvédelmi tanszékének professzora, az éghajlat- és fenntartható energiapolitikával foglalkozó kutatóközpont vezetője, több uniós és ENSZ-szakértői vagy irányítótestület tagja.