„Az alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik” – sok egyéb mellett ez az egyik olyan mondata az alaptörvény negyedik, hétfőn szavazásra kerülő módosításának, ami miatt itthon és külföldön is kritikák érték a kormánypártokat. Az alaposan átírt alaptörvény azonban még ezzel a rendelkezéssel nehezíteni legkevésbé az Alkotmánybíróság (Ab) munkáját, a módosító csomag sok más rendelkezéssel is korlátozni igyekszik a testületet.

A negyedik módosítás legnagyobb részben eleve azért íródott, hogy az alaptörvénybe emelje az átmeneti rendelkezések közül az Ab által tavaly év végén kigyomlált, egyáltalán nem átmenetinek szánt rendelkezéseket. A módosítás más részeiben is Ab-határozatokra reflektál: így kerül a szövegbe az, hogy a házasság a család alapja, hogy a hajléktalanokat ki lehet tiltani egyes közterületekről, vagy épp az, hogy a felsőoktatási tanulmányok állami finanszírozásának feltétele lehet a későbbi magyarországi munkavállalás.

Szintén az Ab januári döntésére reagál a Fidesz azzal a módosítással, amely szerint a testület csak azokat a rendelkezéseket vizsgálhatná, amelyeket az indítványozó kért, vagy amelyek azokkal „szoros tartalmi összefüggésben” állnak. Ennek jelentőségét az adja, hogy Áder eredetileg nem kérte a választási regisztráció lényegének felülvizsgálatát – csak utalt rá, hogy esetleg ki lehet terjeszteni a vizsgálódást –, az Ab mégis megtette és alaptörvény-ellenesnek találta. A jövőben erre nem lesz lehetősége.

Könyvtárba száműzött döntések

Az Ab 1989 óta hatalmas mennyiségű határozatot hozott, amelyekből saját precedensjoga állt össze, igaz, arra is volt példa, hogy az időközben változó összetételű testület megváltoztatta a véleményét egy-egy kérdésben. Tavaly májusban egy, a kormány kérésére született határozat indoklásában a testület azt is kimondta, hogy a korábbi határozatok továbbra is hivatkozhatók, hacsak az alaptörvény nem rendelkezik teljesen másképp, mint a régi alkotmány. Ezzel az Ab lényegében azt mondta: tartja magát az első elnöke, Sólyom László által megalapozott láthatatlan alkotmány elvéhez.

Sólyom László alkotmánybírói talárban

Bánkuti András

Sólyom még 1989-ben, a halálbüntetés eltörléséről szóló határozathoz írt párhuzamos indoklásában fogalmazta meg, hogy "az Alkotmánybíróságnak folytatnia kell azt a munkáját, hogy értelmezéseiben megfogalmazza az alkotmány és a benne foglalt jogok elvi alapjait, és ítéleteivel koherens rendszert alkot". A láthatatlan alkotmány egyik legnagyobb kritikusa Pokol Béla egyetemi tanár – ma már maga is alkotmánybíró –, aki már 2010-ben azt írta, hogy "ha komolyan alkotmányozni akar az Országgyűlés, akkor valamilyen módon meg kell törnie a régi döntési anyag hatályban tartását", vagyis nem szabad engedni, hogy az új rendszerben is használják a régi határozatokat.

A negyedik módosítás eredeti megfogalmazása a Pokol-féle vonalat követte, hiszen konkrétan kimondta, hogy „az alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozat és annak indokolása az alaptörvény értelmezése során nem vehető figyelembe”. Ezzel gyakorlatilag tiszta lapot nyittattak volna, 22 év munkáját kellett volna a könyvtárba száműzni, és elölről kezdeni az alapvető jogok és kötelezettségek értelmezését. Valószínűleg a kormánypártok is rájöttek, hogy ez lehetetlen vállalkozás lenne, ezért az alkotmányügyi bizottság változtatott a szövegen.

A zárószavazáskor tehát már az szerepel a szövegben, hogy a régi Ab-határozatok „hatályukat vesztik”, de ez a rendelkezés nem érinti az „ezen határozatok által kifejtett joghatásokat”. Ennek a megfogalmazásnak már kevés értelme van, hiszen a régi határozatokat már végrehajtották, vagyis törölték a jogrendből az alkotmányellenesnek minősített rendelkezéseket. Abban a tekintetben nem voltak hatályosak, hogy kötelező lett volna hivatkozni rájuk más döntéseknél – bár gyakran megtették az alkotmánybírók és más jogalkalmazók is – és erre a jövőben is lehetőség lesz.

Jöhetnek a nyilvános viták

Az Ab jövőbeli működésének szempontjából fontosabb lehet az az előírás, amely szerint az alaptörvény módosításait kizárólag abból a szempontból vizsgálhatják, hogy a parlament betartotta-e a vonatkozó eljárási szabályokat. Az Ab az elmúlt 22 évben tartotta magát ahhoz, hogy nem vizsgálja magát az alkotmányt és annak módosításait, de ezt egyébként semmi nem tiltotta meg a testületnek. A módosítás után nem történhet meg még egyszer az, ami december végén, vagyis hogy az alkotmánybírák formai okokból ugyan, de mégiscsak alkotmányos szabályokat semmisítenek meg.

Ennek azért lehet komoly jelentősége, mert ameddig a kétharmados parlamenti többség fennáll, a kormánypártok bármikor bármilyen, számukra fontos rendelkezést beírhatnak az alaptörvénybe, így akaratuknak nem lesz semmilyen korlátja. Ezen az sem segít, hogy a negyedik módosítás kibővíti azoknak a körét, akiknek joga van közvetlen jogi érdek nélkül is az Ab-hez fordulni: jelenleg csak az ombudsman, a kormány, illetve a parlamenti képviselők egynegyede teheti ezt meg, míg a módosítás felhatalmazza erre a Kúria elnökét és a legfőbb ügyészt is.

Határozathirdetés az Ab dísztermében

MTI / Szigetváry Zsolt

Szintén az alaptörvény újítása volt, hogy több esetben is szűk határidőket szabott az Ab-nek, amelynek kezét korábban semmiféle határidő nem kötötte (bizonyos indítványokon ezért akár egy évtizedet is ültek az alkotmánybírók). A negyedik alaptörvény-módosítás kiterjesztené az ilyen ügyek körét azzal, hogy 30 nap alatt kell döntés hozni akkor is, ha egy bíró fordul a testülethez, hogy az vizsgálja meg, alkotmányos-e az a jogszabály, amit az adott ügyben alkalmazni kellene. A módosítás célja nyilván az, hogy ne legyenek a végtelenségig felfüggesztve a perek, amíg mindenki az Ab döntésére vár.

A módosítás alapjaiban változtatja meg az eddig kifejezetten elzárkózó Ab munkamenetét, és közelíti azt a polgári vagy büntető perekben is alkalmazott, az ellenérdekű felek részvételével folyó (kontradiktórius) eljáráshoz. A módosítás előírja, hogy a testületnek meg kell hallgatnia a megtámadott jogszabály megalkotójának vagy kezdeményezőjének álláspontját, vagy legalábbis be kell szereznie a véleményüket, „ha az ügy a személyek széles körét érinti”. Az előírás szerint az eljárásnak ez a szakasza nyilvános kellene legyen, vagyis elvileg lehet, hogy hamarosan miniszterek, államtitkárok állnak majd az Ab dísztermében, hogy a kamerák előtt próbálják meggyőzni az alkotmánybírákat, így a nyilvánosság nemcsak politikai lózungokat, hanem jogi érvelést is hallhat egy-egy fontos ügyben.