Síelésből indultunk haza, és bár Ausztriában is ugyanaz a hó esett, ugyanaz a szél fújt, odakint elvégezték az előzetes síkosság-mentesítést, idehaza pedig jégpáncél fogadott – meséli csütörtökön kezdődött egynapos kálváriáját Zsolt, aki egy darabig még kerülgette a kicsúszott kamionokat, de az M1-es autópálya 97 kilométerénél úgy rekedtek meg, hogy összesen 4 liter gázolaj volt az autó tankjában.

Az üzemanyaghiány volt az ünnepek alatt a magyar autópályákon rekedt autósok egyik legnagyobb problémája. Míg Zsolték szándékosan halogatták a tankolást, hiszen Ausztriából érkezve nem sejtették, hogy nem érik el a bábolnai kutat, egy másik, lapunknak nyilatkozó asszony teli tankkal ragadt ugyan az úton, de megfelelő tájékoztatás híján csak annyit merte járatni a motort, hogy még éppen ne fagyjanak meg az autóban, pedig a motor alapjáraton alig fogyaszt. Zsoltéknak egy osztrák kisbusz vezetője önzetlenül felajánlotta a nála kannában lévő öt liter gázolajat, a magyar férfi ugyanezzel a kannával sétált el pénteken a kilométerekre lévő bábolnai benzinkúthoz, amely aznap nagy forgalmat bonyolított. Sokaknál nem is volt benzines kanna, ők előbb megvásárolták a legnagyobb hűtővizes vagy ablakmosós tárolót, majd annak tartalmát kiöntve tankoltak bele, így a túlterhelt kútnál fél órába is telt egy vásárlás lebonyolítása.

Se rendőr, se katona, senki

Ákos Sopronban tanul, csütörtökön már értesültek arról, hogy gondok vannak Zalában az M7-esen, ezért gondosan utánanéztek az Útinform honlapján, hogy mi a helyzet az M1-esen. Miután megnyugodva látták, hogy ott nincs vészhelyzet, elindultak Budapestre. Ebből egynapos kaland lett, az első éjszakán még bátran járatták a motort, másnap, amikor már csak 6 liter benzinjük maradt, már ők is a bábolnai kútnál tankoltak az ablakmosójuk palackjába. Péntek reggel találkoztak ugyan egy tűzoltóval, de az csak a kocsikat számolta, és semmiről nem tudott tájékoztatást adni. Zsolték nem voltak ennyire szerencsések: péntek délután ugyan láttak egy harckocsit, de annak személyzete úgy nézett végig az autósoson, mintha kirakatot bámulna, majd este nyolckor kopogott be hozzájuk az első hivatalos személy, egy TEK-es, akitől almalét kértek. Addig azonban hozzánk senki nem jött oda és semmit nem mondtak – szögezi le Zsolt.

Hóhelyzet az autópályán március 15-én

Horváth Csilla

Ezt biztosan lehetett volna másképpen kezelni – mondja lapunknak Györgyi, aki három gyerekkel és férjével olaszországi síelésből indult haza szombaton, miután meggyőződtek róla, hogy a magyar tömegtájékoztatás az M1-es autópályát már megoldott ügyként kezeli. A szombat esti afterpartira azért éppen odaértek, a 84-es kilométernél rekedtek meg, és 7 órát vártak úgy, hogy közben négyszer adta tudtukra a közrádió, hogy az út, amelyen rostokolnak, valójában járható. "Marha büdös volt" – meséli Györgyi, utalva a folyamatosan járó motorokra. Az M1-esen megrekedők azt mesélték, hogy szabadulásuk után egy sávon indulhattak Budapest felé, ám az útfelület és a hófal miatt a pálya továbbra is balesetveszélyes volt.

A közrádiót más bajbajutott sem érezte nagy segítségnek, egyikük szerint a "Kossuth két napon át hazudott, miközben a győri Ózon Rádió igyekezett legalább kommunikálni a bajbajutottakkal". Egy másik autós, Éva szerint kiborító volt, hogy a fagyoskodva hírekre váró autósoknak az országos rádiók óránként ugyanazokat a híreket ismételgették el, viszont Zsuzsa szerint a fehérvári Vörösmarty Rádió kellően rá vont hangolódva a környéken zajló eseményekre.

De legalább a telefonok már működtek, hiszen csütörtökön este még ez sem volt magától értetődő: Bábolna közelében egyik forrásunk szerint fél napig jóformán csak sms-ben tudtak kommunikálni, feltehetően a mobil-átjátszóállomások mondták fel a szolgálatot és ez okozott túlterhelést a hálózatban.

Még a portán is aludtak

Nyomasztó volt órákon át az éjszaka közepén az M7-esen álló kamionok között araszolgatni, bár azok legalább kicsit felfogták a hófúvás süvítését – meséli a párjával Miskolcról zalai wellness-hétvégére induló Zsuzsa, aki csütörtökön este 18 órakor ragadt be Székesfehérvárnál. "Szerencsére egy apartmanos üdülésre készültünk, így tele voltunk étellel" – meséli, hozzátéve: a motor járatása közben figyeltek arra, hogy időnként szellőztessenek a kipufogó gázok esetleges visszaszivárgása miatt, és arra is, hogy a hűtővíz ne forrjon fel. A sor időnként megindult, lépésben haladva, hajnalban érték el a székesfehérvári lehajtót, a városban azonban már nem találtak szállást. A szállodák halljában még a kanapé is "ki volt adva" és emberek aludtak asztalra hajtott fejjel a benzinkutak kávézójában – emlékszik vissza forrásunk, a péntek hajnalt az autóban, a szombati napot pedig már egy fehérvári szállóban töltötte, hogy azután lemondva az üdülésről hazainduljanak.

Általános látkép hétvégén

hvg.hu

A síelni igyekvő, vagy onnan érkező autósok szerencsére meleg ruhával el volt látva, de sokan egyszerűen a munkából igyekeztek haza. Ők egy szál öltönyben vészelték át a csütörtök éjszakát. A legnagyobb gondot talán az jelentette, hogy az álló kocsisor között nem lehet rendesen vécézni, mesélték forrásaink: ha az ember a szalagkorlátot választja, a szembesávból néző autósok zavarják, így erre többen csak éjszaka vetemedtek, a másik oldalon azonban a méteres hó jelentette a riasztó akadályt. Egy szerencsés autós nőt egy figyelmes teherautó sofőrje segítette ki: miután felfigyelt arra, hogy a nő egyik lábáról a másikra áll, felajánlotta, hogy ferdén betolat az út széléhez, hogy a nők, ha jeges szélben is, de legalább takarásban végezhették el a dolgukat.

Miközben a központi szervek bénáztak, a kisebb falvakban talpraesett, segítőkész emberek próbáltak szervezkedni, legalábbis a csütörtökön síelni igyekvő forrásunk, Eszter elbeszélése szerint, aki csak azért nem került be az M1-esen rekedt autósok közé, mert egy előttük induló barátjuk már belekerült a dugóba. Az autópálya infó szerint eközben minden rendben volt. Ács felé kerültek párjával, ahol a helyi polgárőr lebeszélte őket arról, hogy visszamenjenek a sztrádára, majd a helyi pizzériába invitálta őket, ahol viszont a polgármester küldte el emelt hangon a falatozó rendőröket, hogy mentsék inkább az embereket. A pizzériában egész családok gyűltek össze, az üzletvezető pedig azt is megengedte, hogy mindenki ott éjszakázzon. "Amikor hajnalban visszanéztem, vagy harminc ember aludt az asztalokon, mint a mesében" – meséli Eszter, hozzátéve, hogy a helyi traktoros legények még ekkor is mentették az árokba csúszott autókat, volt, akit egy este kétszer.

Utolsó szereplőnk kicsit kilóg a sorból, esete arra példa, hogy a segítőkészség akkor sem ismer határokat, ha csak egy szűk körtől kérik. Gabriella pénteken konstatálta, hogy családjával nem fog tudni hazaindulni a nagymamától, de a hasmenéses gyerekének nincs több pelenkája. Barátainak szánta facebookos segélykérését, arra számítva, hogy azok tudják, a "Bonyhádon ragadtunk" a nagyszülőket jelenti, nem az út szélét. A poszt azonban irányíthatatlanul terjedt, ezerötszázan osztották meg, és bár a pelenka-probléma egy órán belül megoldódott, az édesanyát még másnap is keresték a segítőkész emberek. "Legközelebb biztosan ügyelek majd arra, hogy ne legyen félreérthető a kérésem, de fantasztikus volt átélni, hogy legalább ötven olyan ember hívott fel a hétvégén, akikkel soha az életben nem találkoztam, mégis bármit hajlandók lettek volna megtenni, hogy segítsenek" – mondta a nagymamától szombaton már hazaérkező édesanya.