„Szakmai alkalmatlanságához nyilván az Önök számára sem fér kétség, mivel közismert tény, hogy Bakondi Tábornok Úr semmilyen tűzoltósághoz, polgári védelemhez, illetve katasztrófavédelemhez köthető szakirányú végzettséggel nem rendelkezik” – írták Pintér Sándornak címzett nyílt levelükben még korábban azok a tűzoltók, akik a belügyminisztertől követelték az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) vezetőjének menesztését. A levél a nemzeti ünnepre kialakult hókáosz gyenge kezelése miatt újra előkerült.

Tűzoltó, de nem úgy

Bakondi valóban úgy lett tűzoltó altábornagy, hogy korábban sosem volt tűzoltó. 1999-ig határőrként dolgozott (az országos parancsnok helyettese volt), majd két éven át a katasztrófavédelem alapító főigazgatójaként dolgozott, ezután 2010-ig ügyvédként tevékenykedett. A vörösiszap-katasztrófa után nem sokkal, 2010 októberében léptették elő tűzoltó altábornaggyá. Nemcsak a tűzoltók, de az ellenzék is szóvá tette Pintér Sándornál, hogy Bakondinak nincs szakirányú végzettsége, amire a belügyminiszter azzal reagált, hogy az OKF vezetője korábban „számos nagy katasztrófahelyzetben látott el országos irányítói feladatot” – példaként egyebek mellett a Tiszán történt cianidszennyezést, a 2002-es dunai árvizet és a vörösiszap-katasztrófát említette.

Az OKF-fel és annak vezetőjével elégedetlen tűzoltók azzal fenyegetőznek, hogy ügyvédi letétbe helyezik felmondásukat, s ha Pintér Sándor nem meneszti Bakondit, akkor leszerelnek. A belügyminiszter ismerői szerint ez a zsarolás nem vezet sehová, mert Pintér nem az a típus, aki ennek engedne. Mint megírtuk, a Fideszben alapvetően jónak értékelték a katasztrófavédelem munkáját, csak – immár szokásos módon – annak kommunikációját értékelték gyengébbre, így Pintérnek a párt részéről sem kell kritikákra számítania. Már csak azért sem, mert Bakondinak kifejezetten jó a viszonya Orbán Viktorral, ráadásul időről időre felröppen a pletyka, hogy ha Pintérnek mennie kellene, a helyére Bakondi kerülne. Az OKF-vezér és a belügyminiszter egyébként még a kilencvenes évek legelejéről ismeri egymást, 1999-ben pedig épp Pintér felkérésére lett az árvízi újjáépítési bizottság első embere.

Bakondi György és Pintér Sándor az új vízszállító járművek átadásán 2012. november végén

Fülöp Máté

A Bakondi menesztését sürgető tűzoltóknak nemcsak a vezető személye csípi a szemét, hanem az általa irányított szervezet létezése is. Az államosításra és központosításra hajlamos második Orbán-kormány ugyanis a tavaly januárban alakult OKF alá gyűrte az addig önálló tűzoltóságot és polgári védelmet. Mint megírtuk, ennek során például több száz polgári védelmis szakembert elküldtek. A kormány létrehozta még az ún. iparbiztonságot, utóbbi felügyeli például a veszélyes üzemeket, a veszélyes áruk szállítását. A március 15-i hóhelyzet kapcsán többen emlékeztettek Orbán Viktor azon nyilatkozatára, miszerint a jövőben katasztrófahelyzetben az állam már nem moshatja kezeit – a kormányfő ezt éppen az OKF ünnepélyes megalapításakor ígérte meg.

A hiba a rendszerben van?

Noha a hóban bennrekedt autósok közül senki nem halt meg (Bakondi és a miniszterelnök szerint például ez volt a siker legfőbb mércéje), a kormány által szorgalmazott átalakítás a Bakondi menesztését sürgető tűzoltók szerint követelt halálos áldozatot. Példaként a tavaly márciusban történt pomázi halálos lakástüzet említették a Pintérnek címzett nyílt levelükben. A Pest megyei településen lévő Lóczy Lajos utca egyik családi házában március 6-án keletkezett tűz, a baleset következtében egy 82 éves nő meghalt, 83 éves férje és 58 éves fia pedig füstmérgezést szenvedett, az oltás közben egy tűzoltó is megégett. Miután az esetet kivizsgálták, kiderült: nem a tűzoltók hibáztak, hanem az átalakított riasztási rendszer miatt következett be a tragédia. A pomázi tűzoltóparancsnok által lefolytatott fegyelmi vizsgálat megállapította, hogy ha a riasztás közvetlenül hozzájuk fut be és nem a budapesti központba, akkor az indulástól számított 3 percen belül a helyszínen lettek volna, így életmentésre még lett volna esély. Ám hiába állapította meg a vizsgálat ezt, senkit nem vontak felelősségre az ügyben.

A tűzoltók leginkább azt kifogásolják, hogy a központosítással létrejött OKF egy vízfej, ahol „több a tábornok, mint a NATO-ban", a vezetők zömének pedig semmi köze nem volt korábban a tűzoltáshoz. Márpedig hiába szerepel a szervezet nevében a katasztrófavédelem, ha az OKF három pillére közül a leggyakrabban a tűzoltókra van szükség, valamint azokra a munkákra, amelyeket korábban is a tűzoltók végeztek el. Csakhogy az OKF tizenegy fős felső vezetéséből mindössze négyen voltak korábban tűzoltók. Egyikük, Góra Zoltán dandártábornok, aki a hivatásos tűzoltóságtól került az OKF-hez, azt megelőzően Pécs tűzoltó parancsnoka volt.

Sok az exhatárőr

A kilencvenes években még a határőrségnél dolgozó Tollár Tibor jelenleg a gazdasági főigazgató helyettese tűzoltó dandártábornoki rendfokozatban, miközben soha nem volt tűzoltó – korábban a belügyminisztériumban és a pénzügyminisztériumban dolgozott. Ugyanilyen tűzoltó rendfokozata van a polgári védelmi főfelügyelőnek is, miközben ő sem volt soha tűzoltó. Az iparbiztonsági főfelügyelőség vezetője, Kossa György szintén tűzoltó dandártábornok, de önéletrajzában nyoma sincs annak, hogy valaha is köze lett volna a tűzoltáshoz. Mielőtt az OKF-hez került, Kossa a Mal Zrt.-nél dolgozott, azt megelőzően a pécsi egyetemen, előtte pedig a postánál.

Ám nemcsak a legfelső vezetésben vannak kisebbségben azok, akik korábban tűzoltóságnál dolgoztak, hanem a főosztályvezetők között is. Utóbbiak közül sokan a honvédségtől érkeztek, de szép számmal vannak azok, akik valaha határőrök voltak – ahogy Bakondi is.