1992. augusztus 20-án jelent meg a Magyar Fórumban Csurka István MDF-alelnök cikke „Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán” címmel, amelyben kifejtette, hogy valójában miért nem történt „igazi” rendszerváltás. Ebben az írásban szerepelt az, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök háta mögött „kommunista, reformkommunista, liberális és radikális nómenklatúrások, párizsi, New York-i és tel-avivi összekötők” állnak, és itt fecsegte ki, hogy Antall József miniszterelnök-pártelnök súlyosabb beteg, mint amiről a közvélemény tud. Az esszé vihart kavart, és ez volt a fő témája az augusztus 31-ére összehívott parlamenti ülésnek is.

Antall József az országgyűlésben kijelentette: „Csurka István politikai pamfletjében – e kifejezést nem sértő szándékkal használom – olyan megállapításokat tesz, amelyekben megszólaltat a közvélemény egyes csoportjaiban élő indulatokat, néha jelentős tömegek érzéseit, kérdéseket vet föl, majd bemutatja a kényszerpályákat, és megítélésem szerint számos kérdésben hibás interpretációban, politikailag több részben károsan és tévesen válaszol, amelyekkel sem a Kormány, sem a magam nevében nem azonosíthatom magam, és nem azonosíthatta magát a Magyar Demokrata Fórum elnöksége és választmánya sem.” Idézte pártja állásfoglalását: „Az országos választmány szükségesnek látja, hogy ismételten kinyilvánítsa elkötelezettségét a korszerű nép-nemzeti, kereszténydemokrata és nemzeti szabadelvű törekvések, a parlamenti demokrácia, a csorbíthatatlan jogállamiság, a másság iránti türelem, a szociális piacgazdaság és a középpárt vállalása mellett." Ugyanakkor keserűen említette, hogy a kormányt gyakran alaptalanul gyanúsítják szélsőséges eszmék, köztük az antiszemitizmus támogatásával, vagy a kommunistákkal történt lepaktálással.

Hallgatag kisgazdák

Meglepő, hogy a kormánypártok alig szólaltak meg: Csépe Béla KDNP-frakcióvezető (a Kisiparosok Országos Szövetségének egykori tisztviselője, 1998-ig volt képviselő) általában beszélt a felelősségről, a kisgazdák közül senki nem kért szót, az MDF frakcióvezetője pedig csak a Fidesz felszólalását kérte ki magának. Maga Csurka is csak pár szót mondott, tagadva, hogy korlátozni akarná a cigányok vagy a zsidók jogait.

Csurka István útja hamar kifelé állt az MDF-ből

Bánkuti András

Az SZDSZ-ben akkoriban sűrűn cserélődtek a vezetők. A frakciót 1991 végétől alig több mint egy évig Tardos Márton közgazdász vezette, a demokratikus ellenzék egyik ismert aktivistája. Felszólította a kormányt és MDF-et, hogy határolódjon el a Csurka-dolgozat elfogadhatatlan tételeitől, és fordítson több gondot a fontos gazdasági problémák megoldására. Továbbá vegye komolyan az ellenzék jó szándékú véleményét: „…megzavarja a társadalom fejlődését és a stabilitást, ha a parlamentáris rendszerben legitimen működő politikai ellenfelet fontos politikai tényezők és a Kormány nem partnernek, hanem gonosz erő képviselőjének minősíti, nem is beszélve arról, hogy milyen veszélyekkel jár az, ha eközben a baráti országok kormányait és fontos állami intézményeit, valamint az országgal együttműködő nemzetközi szerveket gonosz erőként jelenítik meg.” Ez utóbbi utalás – milyen meglepő! – a Nemzetközi Valutaalapra vonatkozott.

Az MSZP-frakciót Gál Zoltán vezette, a Németh-kormány utolsó hónapjainak megbízott belügyminisztere, 1994-től házelnök. Így foglalt állást: „A Szocialista Párt képviselőcsoportja a leghatározottabban elítéli azokat a nézeteket, amelyek az ország figyelmét elterelik a valós problémákról, vélt pártérdekeiket a nemzet érdekei elé helyezik, és a célok miatt nem riadnak vissza alkotmányellenes, antidemokratikus kijelentésektől és ezek végrehajtásához szükséges tervek megfogalmazásától sem. … Mi dolgozni akarunk, azt akarjuk, hogy ideológiai megfontolások ne helyettesítsék a szakmai érveket és szempontokat. Készek vagyunk együttműködni azokkal, akik a gazdasági, szociális válság enyhítéséért, az átalakulás terheinek igazságosabb viseléséért, illetve az új gazdasági és szociális szerkezetek kialakításáért tevékenykednek."

Kövér kiakadt

A Fidesz nevében Kövér László, a frakció egyik legtekintélyesebb és Orbán Viktorhoz igen közel álló tagja élesen szólt arról, hogy az MDF a frakciótagok egy részét maga mellé állító Csurka István túsza, és ez rosszat sejtet.

„Csurka István nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom.  (Zúgás és morajlás a jobb oldalon.) … Csurka István levonta a kétéves MDF-kormányzás következményeit, kijelentette, hogy ez a Kormány elvesztette korábbi választóinak bizalmát, a koalíció megbukott. … Az MDF-vezetés pedig szorgalmasan nyilatkozik. Kimondva, azzal nincs bajuk, hogy Csurka István írásán átsüt az antiszemitizmus, a demokratikus pepecselés iránti mély megvetés, a kizárólagos hatalomra törés, az állami erőszakszervezetek politikai megfontolásból történő alkalmazásának szándéka, a politikai ellenfelek ellenségnek bélyegzése, azok kizárása a nemzetből, akik az ország érdekeit másként látják szolgálandónak. Nem azzal a fajelméleti kirekesztéssel van bajuk, amelynek konkrét tárgyát egyelőre még Csurka sem nevezi néven, csak sejtetni engedi. Nem azzal, hogy felmentést ad a másokat bőrszínük, származásuk miatt rugdosó köztörvényes bűnözőknek. … Nem, nekik – önöknek – csak azzal volt bajuk – őszinte tisztelet a kivételnek –, hogy úgymond az írás időzítése nem volt megfelelő, vagy hogy nem kellett volna a miniszterelnök úr betegsége kapcsán az utódlás kérdését feszegetni. … Csurka István azt mondja, hogy nem szabad tovább mellébeszélni. Valóban: én is azt hiszem, hogy elérkezett a pillanat, amikor már nem lehet tovább mellébeszélni, amikor állást kell foglalnunk. Ki az, aki komolyan gondolja, hogy Magyarországon társadalmi békének és demokráciának kell lennie, s ki az, aki számára ennek feláldozása sem nagy ár, lila ködökben gomolygó, homályos, nemzetinek hazudott célokért.”

Nos, ezt a felszólalást utasította vissza az MDF nevében Kónya Imre, és valószínűleg rá utalhatott rövid zárszavában Antall József miniszterelnök is, amikor visszautasította, hogy kioktassák. A továbbiakat tudjuk: Csurka végül új pártot alapított, az MDF 1994-ben elveszítette a választásokat. A MIÉP 1998-ban bejutott a parlamentbe. Ellenzéki párt létére megszavazta a kormányprogramot és Orbán Viktor miniszterelnökké választását, a Fidesz viszont csendben együttműködött vele például a médiaügyekben. Azt pedig mindenki láthatja hetenként, hogy a 21 évvel későbbi Kövér László az országgyűlés elnökeként hogyan viszonyul a mai szélsőjobboldaliakhoz és a mai szocialistákhoz.