166 millió forintot szállított az a pénzszállító autó 2007. március 26-án, amelyet Hajdú Roland és társai kinéztek maguknak. A sofőr, Sz. János Tokaj mellett a gépkocsival egy földútra hajtott, azzal az ürüggyel, hogy „dolgát kell végeznie”. A helyszínen elrejtőző gyermekkori barát, Hajdú Roland és unokatestvére, S. Krisztián előjött, és fegyverrel arra kényszerítették a kocsi biztonsági őrét, hogy szálljon ki. Ezt követően a férfit egy zsineggel fojtogatták, és többször torkon szúrták. A kocsiból kivették a pénzt, és elhajtottak a helyszínről. Hajdú Roland és S. Krisztián egy ideig Miskolcon, majd Budapesten bujkált. Ezután költöztek egy Kiskunhalas melletti tanyára, amelyet – a vádirat szerint – Hajdú és unokatestvére szüleinek segítségével, a rabolt pénzből vásároltak.

Hajdú Rolandot, az ügy elsőrendű vádlottját és a pénzszállító sofőrjét, aki a harmadrendű vádlott volt, életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés és lőfegyverrel való visszaélés miatt. Hajdú legkorábban 35, társa 30 év múlva bocsátható feltételesen szabadlábra. Hajdú Roland rokona, S. Krisztián a rablásban bűnsegédként való részvétele és bűnpártolás miatt 15 év fegyházbüntetést kapott. Szintén bűnpártolásért ítélték el négy évre a negyedrendű vádlottat, aki segített a pénz elszállításában. Hajdú és unokatestvére szüleire bűnpártolásért 3 év hat hónap és egy év közötti börtönbüntetést mértek.

hvg.hu: Miért jelentkezett, hogy nyilatkozni szeretne?

Hajdú Roland: Szerettem volna bebizonyítani, hogy a pénzszállító biztonsági őrének a megölésében nem vettem részt. Fogalmam sem volt arról, hogy a társamnak, Janinak ez a szándéka. Bele sem mentem volna az egészbe, ha tudom, hogy ezt tervezi. A perújrafelvételi kérelmeimet azonban sorra elutasították. Legutóbb például azért, mert agrárszakértőt kellett volna kirendeltetni, de ilyen igazságügyi szakértőt nem találtam, ezért tavaly november óta nem tudok előrelépni az ügyemben.

Szemléző rendőrök Tokajon a rablás helyszínén

MTI / Vajda János

hvg.hu: Miért van jelentősége ennek a szakértőnek?

H. R.: Bár Jani az őrt a nyakánál zsineggel megkötötte, és megszurkálta, még élt, amikor otthagytuk. Az egyik orvosszakértői vélemény szerint a férfi a szúrt sebektől nem vesztett annyi vért, ami végzetes lett volna számára. Halálát az okozhatta, hogy vergődése közben belefordult a tarlóba, s az éles nádtövek a torkán halálos sérüléseket ejtettek. Ezt nem én találtam ki, egy mezőőr is elmondta a vallomásában, hogy a tarló elvágott növényszárai olyan hegyesek, hogy még a cipőt is átszúrják. Ráadásul, a hatóság részéről úgy gondolták, én terveltem ki a rablást, mert a bűntársam, az unokaöcsém laptopján egy dokumentumot találtak, amire rámondták, hogy abban minden benne van, amit elterveztünk. Az értelmi szerző pedig én voltam. Ez nem igaz, és ami a laptopon szerepelt, az egyáltalán nem egyezett a történtekkel.

hvg.hu: Előre szaladtunk, elmondaná, hogyan történt a rablás?

H. R.: 2007-ben Dániában tanultam, illetve az iskola mellett dolgoztam is. Az unokaöcsémnek, Krisztiánnak is szereztem munkát, de mivel a szállás messze volt, egy autót akartam venni. Emiatt jöttem haza. És ha már itthon voltam, meglátogattam a családomat is. Találkoztam Janival is, aki nyolc éves korom óta az egyik legjobb barátom volt. Akkor pénzszállítón dolgozott kísérőként, ő hozta fel, hogy meg kellene egy szállítmányt szerezni, amivel akár 450 milliót is szakíthatunk. Először nem tetszett az ötlet. Aztán, mikor újra szóba hozta, arra gondoltam, miért ne. Csak át kell vennem tőle a pénzt, és elvinni egy megbeszélt helyre, aztán kapok a zsákmányból 10 vagy 20 százalékot, és ha elkapnak, a sikkasztásért járó három-négy évet leülöm.

hvg.hu: Ilyen egyszerűen belement?

H. R.: Nézze, tényleg nem volt szó arról, hogy Jani az őrt megöli. Ő egyébként aztán Krisztiánt is beszervezte. Az előkészület annyi volt, hogy egy nyaralóban húztuk meg magunkat egy hétig. Ott vártuk, hogy Jani jelezzen. Érdekességképpen megjegyzem, ez a házacska az egyik rendőrként dolgozó haveromé, Istváné volt. Mivel tudtam, hol a kulcs, telefonáltam Istvánnak, hogy oda megyek. Mikor onnan távoztunk, újra felhívtam őt. Természetesen ez alapján azt gondolták, ő is a társunk, eljárás indult vele szemben, a munkahelyéről kirúgták, és végül hét hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Visszatérve a kérdésére, csak a pozitívumokat néztem, és nem gondoltam, hogy rosszul is elsülhetnek a dolgok.

hvg.hu: Ott tartottunk, hogy Jani egy hét várakozás után, 2007. március 26-án jelzett. Ön és az unokaöccse pedig a helyszínre ment.

H. R.: Megérkeztek a pénzszállító autóval ők is. Az őr is kiszállt, és rágyújtott egy cigire.

A pénzszállító autó is csupa vér lett

MTI / Vajda János

hvg.hu: Nem furcsállta a kísérő, hogy ők félreállnak egy bekötőútra, önök pedig ott várják őket? Nem érezte, hogy ez veszélyes a pénzszállítmányra nézve?

H. R.: Dehogy, mindenben benne volt! Intett is nekünk. Jani eközben kinyitotta az autó ajtaját. A pénzes zsákok zöldséges rekeszekben voltak odakészítve, és nem a trezorba zárták el, ahogy előírásszerűen tartani kellett volna. Megfogtam a rekeszt és áttettem az autónkba. Közben hallottam az őr által kiadott hangokat, és rögtön tudtam, hogy valami baj van. Nem néztem meg mi, hanem gyorsan beülve Krisztián mellé mondtam neki, ha látja, hogy fegyverrel a kezükben jönnek, taposson a gázba. De csak Jani sietett felénk alig másfél perc múlva. Kérdeztem: hol van? „Nem jön” – válaszolta. Elindultunk, és amikor a töltés tetejéről hátra pillantottam, láttam, hogy az őr tápászkodik fel a földről.

hvg.hu: Ezután a következő lépés a pénz szétosztása volt?

H. R.: Találkoztunk egy további társunkkal, Tamással és Jani átült az ő kocsijába. Megbeszéltük, hogy a nyaralóban szétosztjuk a zsákmányt, de útközben Jani hirtelen kiugrott az autóból, és egy parkolóban álló kamion ablakán bedörömbölve, rendőrért kiabálva feladta magát. Mi ekkor, nem tudva, mit tegyünk, Miskolcon, az egyetemi parkolóban várakoztunk. Úgy volt, hogy Tamás odahozza a részünket, de nem jött. Amikor egy barátunktól megtudtuk, hogy ő is feladta magát, Budapestre mentünk. A Krisztina körúton kivettünk egy albérletet. Hat hónapot töltöttünk ott. Amikor a nagybátyám által megvett tanyára utaztunk Kiskunhalas mellé, ott fogtak el minket.

hvg.hu: A bujkálással töltött napok hogyan teltek?

H. R.: Éjszaka éltünk. Én nem is mozdultam ki igazából a lakásból. Krisztián igen, ő volt az, aki a főbérlővel mindig rendezte a fizetendőket. A mi autónkban úgy 9,5 millió forint maradt a 160 millióból. Mint kiderült, ennyit keresnek rajtunk, ám ez a pénz soha nem lett meg. Az albérletbe egy alkalommal rendőrök kopogtattak be. Nem volt mit tenni, ki kellett nyitni az ajtót nekik. Krisztián feltett egy napszemüveget, megkérdezte, miért jöttek. Az egyenruhások megkérték, néhány órára menjen el a lakásból, mert a Vérmezőn bombát találtak, és a környéken mindenkinek el kell hagynia az otthonát, míg a bombát elviszik. Krisztián felvette a kabátját és a rendőrök között elballagott. Beült a Mammutba, vett egy újságot. Én voltam a címlapján, és haza is hozta nekem, hogy írjam alá.

hvg.hu: Önök voltak óvatlanok, hogy elmentek a tanyára, vagy más módon buktak le?

H. R.: Emlékszem, a magyar-olasz meccs napja volt (2007. augusztus 22-én a magyarok 3-1-reverték az olaszokat - szerk.). Rendeltünk egy költöztetőautót. Amikor megjött, leballagtunk egy hatalmas tévédobozzal, mintha azt akarnánk elvinni. Kiskunhalas környékén aztán másfél órán át bolyongtunk, mire megtaláltuk a nagybátyám házát, ahová a szüleim is eljöttek. Egy nap múlva váratlanul rajtunk ütöttek. Az egyik rendőr elmondta, a nagybátyámékat, illetve a szüleim autóját követték, így akadtak ránk. A nyomozók meg voltak győződve arról, hogy mi adtuk a pénzt a tanya megvásárlására, de ez nem igaz, a nagybátyámnak a vállalkozásaiból tellett rá és tudta is ezt igazolni.

"A férfi a szúrt sebektől nem vesztett annyi vért, ami végzetes lett volna"

MTI / Vajda János

hvg.hu: Miután elfogták, mennyire esett kétségbe, mennyire érezte reménytelennek a helyzetét?

H. R.: Nem gondoltam, hogy az lenne, mert tudtam, mit követtem el, és mit nem. Aztán előkerült Krisztián laptopja, amit még tőlem kapott Dániából, és volt rajta egy dokumentum, ami alapján a rendőrök úgy vélték, én terveltem ki a pénzszállító-rablást. A szakértő meg azt állapította meg, hogy már bujkáltunk, amikor ez az írás rákerült a laptopra. Ennek ellenére kaptam plusz öt évet. Krisztiánt 15 évre ítélték, a kedvezmények révén 2017-ben szabadulhat. A szüleim, akik eljöttek a tanyára másfél-másfél évet kaptak, a nagybátyám és a felesége pedig három és fél évet fejenként. Az ő házasságuk tönkrement, nagybátyám elbukta a vagyonát, és el is züllött. A szüleim házasságát viszont megerősítették a történtek.

hvg.hu: Milyen gyermekkort biztosítottak önnek?

H. R.: Példásat. A családban senki nem volt büntetve. Az általános iskolában nem engedték, hogy sportoljak vagy játsszak a többi gyerekkel, amíg fel nem mondtam a leckét. Egyébként dzsúdóztam, még a középiskola alatt is, 21 éves koromig pedig cserkész is voltam, utána a Krisna-völgyben is eltöltöttem három hónapot. Rendészeti szakközépbe jártam, ekkoriban megnyertem a Belügyminisztérium dzsúdóbajnokságát is. A suli után a miskolci rendőrkapitányságon egy évet dolgoztam ügyeletesként, én vettem fel a 107-re érkező hívásokat. Onnan átkerültem a kábítószerellenes osztályra, ahol megbízott nyomozóként másfél évet töltöttem. Egy idő után azonban a munka már nem motivált, ezért 2004-ben leszereltem. Utána mentem a dániai népfőiskolára, amely az én pénztárcámnak is megfizethető volt és ott belsőépítészetet tanultam. Kollégium- és diákigazgató lettem, illetve ezek mellett dolgoztam is. Pénzt kerestem, megvolt kint mindenem.

hvg.hu: Ehhez képest most mivel tölti bent az idejét?

H. R: Akikkel együtt vagyok, azok mind ténylegesek, én vagyok csak számos. (Hajdú Roland társai soha nem szabadulhatnak a rácsok mögül, őket tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték – a szerz.) Próbálok a társaimnak segíteni, kimozdítani őket a holtpontról, ha szükség van rá. Emellett dolgozom is. Ruhákat csomagoltam, most pedig már én címkézem fel azokat. Ez számítógépes munka, és közel áll hozzám.

hvg.hu: Rendőrruhákat is tasakol?

H. R.: Persze, azokat is.