Bedarált tankönyvpiac

Az állásával játszik, mégis ellenszegül a kormányzat akaratának néhány iskolaigazgató és tanár, amikor eltér az ideológiai szempontok alapján ráerőszakolt szűk tankönyvlistától, s a jól bevált, színvonalas könyveket veteti meg diákjai szüleivel. „Az oktatási kormányzat a törvényesen elkészített tankönyvrendelésünk egy részét nem engedélyezi. A nevelőtestület a szakmai szempontokat figyelembe véve mégis úgy döntött, nem kíván változtatni a megrendelt tankönyvek listáján. Ezért tisztelettel kérem, segítsék az iskola munkáját azzal, hogy megvásárolják a kért tankönyvet” – írta a szülőknek az egyik fővárosi elit gimnázium igazgatója a tankönyvrendelés utolsó napján, április 30-án. Egy kisvárosi általános iskolában pedig maguk a szülők kezdeményezték, hogy megveszik az intézményben bevált könyveket, amelyek most kvázi tiltólistán vannak, sőt a tehetősebb családok azt is vállalták, hogy az ingyenességre jogosult diákoknak is összedobják az ehhez szükséges összeget. Ez a két iskola azon kevés állami fenntartású intézmény közé tartozik, amelyek nem hajlandók betagozódni a Hoffmann Rózsa leköszönő köznevelési államtitkár által rég megálmodott, s a jövő tanév kezdetére többé-kevésbé megvalósuló egyentankönyvrendszerbe. 

Tankönyvraktárban. Tűzzel-vassal

Fazekas István

 Saját törvényeit sem tartotta be a kormányzat, amikor április közepén, az iskolai tankönyvrendelések indulásakor levélben utasította a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) fennhatósága alá tartozó iskolákat: a hivatalos tankönyvjegyzék bő kínálatára fittyet hányva egy erősen szűkített listáról válasszanak tankönyveket. Noha ezen olyan, úgynevezett kísérleti tankönyvek is szerepelnek, amelyeket nem akkreditáltak, vagyis nincsenek rajta a hivatalos tankönyvjegyzéken, tehát a hatályos törvények szerint nem is lehetne őket rendelni. A Hoffmann Rózsa mellett Marekné Pintér Aranka Klik-elnök által szignált levél ellentmond a köznevelési törvénynek is, mely szerint „a pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy a helyi tanterv alapján, a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével megválassza az alkalmazott tankönyveket”. Igaz, tavaly már lehetett sejteni, hogy ezt az idén figyelmen kívül hagyják, a tankönyvellátásról szóló törvény ugyanis rögzíti: a rendeléseket a fenntartó egyetértésével kell elkészíteniük az iskoláknak. Vagyis ha egy tanár nem a szűkített listáról rendel – amelyen egyes évfolyamokon és tantárgyaknál csupán egyetlen könyvet adtak meg, vagy amellett a még el sem készült kísérleti tananyagot –, akkor az illetékes tankerületi igazgató nem hagyja jóvá a rendelést. A sajtóban elterjedt a hír, hogy az egyik budapesti kerületben szabad a választás az engedékeny felügyelőnek köszönhetően, de a Klik azonnal összehívta a tankerületi vezetőket, és elfojtotta a „lázadást”, állásuk elvesztésével fenyegetve őket. Egyetlen megoldás azért marad: ha nem a központi terjesztőcégen, a Könyvtárellátó Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft.-n keresztül, hanem közvetlenül a kiadóktól vásárolják meg a családok a tankönyveket. Bár azt egyelőre homály fedi, mi történik majd az ezekből tanító pedagógusokkal.

A kötelezően ajánlott könyvek listájának összeállítását korántsem minőségi szempontok vezérelték. Azon 80 százalékban a nagyjából 9 milliárd forintból államosított két kiadó, a Nemzedékek Tudása (NTK, leánykori nevén: Nemzeti Tankönyvkiadó) és az Apáczai termékei, valamint az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) döntően uniós forrásokból készülő, kísérleti tankönyvei szerepelnek. Csak mutatóba, az állami kiadók által egyelőre le nem fedett évfolyamok és tantárgyak esetében bukkan fel más magáncégek néhány kiadványa a listán. Abszurd módon azokból a könyvekből is rengeteget „letiltottak”, amelyeket tavaly vagy az idén már az új kerettantervek alapján fejlesztettek ki és nyilvánítottak tankönyvvé – kiadványonként durván félmillió forintért.

Így sok iskolában előfordul, hogy az elsősöket tavaly szeptemberben elkezdték például a Mozaik, a Dinasztia vagy a Romi Suli tankönyveiből tanítani, de ezek jövőre már nem tartoznak a preferáltak közé. Emiatt az új elsősöknek nem tudnak munkafüzeteket rendelni a rájuk maradó tartós tankönyvekhez, tehát kénytelenek az egész tankönyvcsaládot lecserélni. Becslések szerint 3-4 milliárd forintos pazarlás, hogy az iskolai könyvtárak, kötelezettségüknek eleget téve, mostanra bespájzoltak fölöslegessé vált kiadványokból.

Pedig a kormányzat álságosan éppen azt hajtogatja, hogy az államosítás következtében olcsóbbak lesznek a tankönyvek. Ebből egyelőre inkább csak annyi látszik, hogy az iskolákat arra kötelezték, az elsősök tankönyvcsomagját próbálják 3 ezer forintból kihozni. Mivel pedig ez teljesíthetetlen feladat, az intézmények általában a többi évfolyam változatlanul 12 ezer forintos keretéből fel nem használt forintokkal csökkentik – természetesen csak papíron – a legkisebbek könyvcsomagjának árát. Jellemzően vagy a tehetséggondozást, vagy a felzárkóztatást segítő kiadványok rovására, hiszen ezeket valahogy tudják nélkülözni, az alapkönyveket aligha.

A kormánykedvenc tankönyvek azonban nem minden esetben olcsóbbak. Például a Nemzedékek Tudása Kiadó 10. évfolyamosoknak készült irodalomkönyve és szöveggyűjteménye 3670 forintba kerül, míg a Krónika Nova hasonló, Mohácsy Károly jegyezte, közkedvelt kiadványa ezer forinttal olcsóbb. Utóbbi mégis tiltólistás lett, egyes vélekedések szerint azért, mert az irodalomkönyvekre specializálódott kiadót a volt SZDSZ-elnök Kuncze Gábor testvére, Kuncze Magdolna vezeti. A kreatív és haladó szellemiségű könyveiről ismert, ám piacvezető pozíciójából a versenytársak államosításával kiebrudalt és emiatt most perek sorozatára készülő Mozaik Kiadó 5. osztályos tankönyvcsomagját 11 675 forintért lehetne megvásárolni – már ha ezek a könyvek szerepelnének a szűkített listán –, miközben a preferált kiadványokból álló, hasonló összetételű csomag ára 13 690 forint, ráadásul utóbbiban nincs földrajzi atlasz. És az ötödik nem is kivételes évfolyam.

Demagóg és pontatlan Hegedűs István tankönyvellátásért felelős miniszteri biztosnak az az állítása is, hogy a magánkiadók – amelyeket ő a Mozaiknak a tankönyvpiac einstandját kifogásoló nyílt levelére írt válaszában gátlástalan tőkegyarapító vállalkozásokként aposztrofált – eddig 60 százalékban az államtól kapták a bevételüket. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének nyilvános adatai szerint 2010-ben 16,6 milliárd, 2011-ben 16,78 milliárd, 2012-ben 16 milliárd forint volt a tankönyvforgalom, s ezen belül kormányzati nyilatkozatok szerint az állam évente 6,5–7 milliárd forint körüli összeget fordított a rászorulók tankönyvcsomagjaira. A támogatás aránya tehát inkább 40 százalék, mintsem 60, és persze az állam nem is a kiadókat segítette, hanem az érintett családokat. Hegedűs a nagy kiadókat vádolja kisebb versenytársaik kiszorításával is, holott a hivatalos tankönyvjegyzék még ötvennél több cég kiadványait tartalmazza, ám a szűkített listán alig tíz szereplőt tűrt meg a kormányzat. Szinte teljesen likvidálták többek közt a térképek és atlaszok piacán korábban kikerülhetetlen, nagy múltú Cartographiát, miközben az új listára felkerült egy olyan NTK-atlasz is, amelyet még a régi kerettanterv szerint hagytak jóvá.

Csúsztatáson alapul Hegedűsnek az a kijelentése is, mely szerint a magánkiadók drámaian megdrágították a portékájukat. A tankönyvek árát és a lehetséges éves áremelés mértékét ugyanis mindig jogszabályban maximálták. Hegedűs példaként a Mozaik egyik tankönyvét említi, melynek az árát 44 százalékkal emelte a kiadó. Azt azonban elfelejti hozzátenni, hogy a kemény táblás, csaknem 200 oldalas, alacsony példányszámú könyv ára tíz év alatt emelkedett ennyivel, ráadásul nem 10 ezer forint fölé, ahogyan az például az NTK szintén kis példányszámú nemzetiségi tankönyvei esetében történt, hanem 1660 forintra.

A most két tankönyves modellt bevezető kormányzat rosszallja azt az árukapcsolást is, hogy a Mozaik tankönyvrendeléshez kötötte az ingyenes digitális tananyagait. Mondván, a kiadó ezzel korlátozta a tankönyvválasztás szabadságát. Ennek fényében nehezen indokolható, hogy éppen a megrendeléseit megkérdőjelezhető módszerekkel hizlaló Apáczait államosítják. (A volt Nemzeti Tankönyvkiadó esetében legalább megvan az ideológia: sikerült a szocialisták idején „elkótyavetyélt” tankönyvkiadót visszaszerezni – két lépésben, a céget kivásárló menedzsmenten keresztül – a Sanomától.) Az Apáczai óriási kedvezményeket adott a kiadványait választó iskoláknak: sávosan emelte a visszatérítést attól függően, hogy a diákok hány százaléka tanul a könyveiből. De nem ez a legnagyobb baj az Esztergályos Jenő egykori tanár által alapított és most – mint a saját honlapján megjelent interjúban olvasható – a „homloknyi Magyarországnak” a Szent István-i országfelajánláshoz hasonlóan felajánlott kiadóval. A szakma számtalanszor fogalmazott meg kritikus véleményt az apáczais tankönyvek minőségével kapcsolatban. Vekerdy Tamás pszichológus korábban egyszerűen használhatatlannak nevezte azokat: „Minden általam ismert felmérés szerint az Apáczai Kiadó könyvei a legrosszabbak az egész kínálatban. Ugyanakkor az Apáczai Kiadó a leggazdagabb, milliárdos kiadó – pontosan tudjuk –, amelyik hatalmas összegeket – maga is elmondja: egy évben 400 milliót – költ arra, hogy megvegye magának az iskolákat és az igazgatókat.” Nyilvánvalóan egyetlen oka lehetett annak, hogy mégis ezt a céget államosították: az alsó tagozaton sem kísérleti könyvekkel, sem az NTK kiadványaival nem tudták volna kiütni piacvezető pozíciójából.

Nem jobbak a vélemények az utóbbi pár hónapban néhány tucat fősről csaknem ezres létszámúra duzzasztott OFI kísérleti tankönyveiről sem, amelyeket lóhalálában írnak a – részben a tankönyvkiadóktól átcsábított – szerzők. Az eddig nyilvánosságra hozott részletekből több közröhej tárgya lett a közösségi oldalakon. Azokban az iskolákban, amelyek ezekből a 2,6 milliárd forint uniós forrásból készülő, így a piaci átlagnál tényleg jóval olcsóbb tankönyvekből tanítanak, azt biztosan hamar megtanulják majd a diákok, hogy a Holddal „28 naponta az történik, mint a lányokkal”, hogy „a szatírok azok, akik éjjel az erdőben szaladgálnak és nőkre fáj a foguk”, s hogy „miközben az ember okos, a teste néha nagyon nem okos, olyan, mintha az ember fölül okos lenne, alul meg oktalan állat”. Az igényes szülők legfeljebb abban bízhatnak, hogy a nagy sietségben esetleg a korábban bevált tankönyvekből kényszerülnek majd csemegézni a szerzők. Túl sok nóvumot ugyanis aligha lehet várni ezektől az új generációs tankönyvektől. A magyar nyelv és irodalom első osztályos oktatásánál például olyan, rég használt fogásokat említenek újszerűség címszó alatt, mint hogy a vizuálisan és írásban összetéveszthető betűket egymástól időben távol kell megtanítani a gyerekeknek.

G. TÓTH ILDA