Újabb tiltakozás a hím naposcsibék élve ledarálása ellen

Az állatvédők ismét felhívták a figyelmet arra, hogy évente több mint egymillió hím naposcsibét darálnak le élve a keltetőüzemekben, mivel tartásuk drágább, mint a tyúkoké, ugyanakkor kevesebb hasznot hoznak. A német Bild című lap írt a brutális állatkínzásról, itthon pedig a szerdai Bors. Petíciót is indítottak.

  • hvg.hu hvg.hu
Újabb tiltakozás a hím naposcsibék élve ledarálása ellen

A Bild szerint a brutális módszer ellen tiltakozók petíciót nyújtottak be Cris­tian Schmidt mezőgazdaságért felelős miniszternek. Pár nap alatt több mint 125 ezer aláírást gyűjtöttek össze. A tiltakozók kérik, hogy állítsák le a hím naposcsibék lemészárlását, és olyan eljárást dolgozzanak ki, amellyel már a tojásban felismerhető, milyen nemű az állat.

Az egyik német regionális tévé is foglalkozott a csibék darálásával.

A Bors azt írja, hogy évente több mint egymillió csibét pusztítanak így el a keltetőkben. Az állatvédők képtelenek ezt megakadályozni. Szilágyi István, a Fehér Kereszt Állatvédő Liga kurátora azt mondta: a mezőgazdaságban ezeket az állatokat hulladék terméknek tekintik, mert tartásuk sokkal költségesebb, mint a tyúkoké, hasznuk pedig jóval kisebb, mivel nem tojnak.

Az állattartóknak nincs annyi pénzük, hogy a humánusabb szén-dioxidos módszert alkalmazzák. Mivel sajnos mi sem tudunk nekik anyagilag segíteni, bírálni sincs jogunk – tette hozzá.

A lap hivatkozik arra az 1999-es miniszteri rendeletre, amelyben a mezőgazdasági haszonállatok tartását és leölését szabályozzák. Eszerint a csibéket szén-dioxiddal vagy „gyors halált okozó mechanikus berendezés alkalmazásával” lehet elpusztítani.

A Bors aláírásgyűjtést indított a csibék élve darálásának betiltásáért.

Az állami alkalmazottakon spórol a kormány, nehogy mások érezzék a megszorítást

Az állami alkalmazottakon spórol a kormány, nehogy mások érezzék a megszorítást

Muszáj költségvetési szigort felmutatnia a kormánynak, de ennyi idővel a választás előtt ezt úgy kell megcsinálnia, hogy ne az átlagember szenvedje meg igazán. Az eredmény: az állami cégeknek kell spórolniuk a dolgozóikon. Az állam nem omlik össze, a költségvetés viszont bajban van, úgy is, hogy már a sokadik hasonló lépést tették meg.