Bárdi Bálint
Bárdi Bálint
Tetszett a cikk?

Egy éve rendszeresen lejárnak pesti önkéntesek egy Borsod megyei kistelepülésre, hogy a mozdulatlan falvat cselekvésre, a lakókat közösségépítésre, a gyerekeket zajos együttlétre bírják. A nyáron tábort szerveztek, ami sokaknak feltehetően az első szervezett nyaralás volt az életében. Mi történik egy 350 lelkes faluban, ha, mint az ufók, leszállnak az önkéntesek? A perei táborban jártunk.

„Van a táborban két izraeli kisfiú is, akik ortodox zsidók, kipát hordanak, kóser kaját esznek, és az egyiküket úgy hívják, hogy Ariel, akit ugye a kis hableánynak ismernek. Innen indítottunk az első napon, elég erős volt”, mesélte Fruzsi az Indahouse közösségépítő projekt nyári táboráról, melyet a Borsod megyei kistelepülésen, Perén rendeztek öt napon át.

Ottjártunkkor épp a táborzáró Ki mit tud?-ra készültek, melyre meghívták a falusiakat, a táborozók szüleit. Az általános iskolás táborok hangulata messzire elkerüli Perét, az önkéntesek és a gyerekek inkább olyanok, mint egy nagy baráti társaság, ahol van tízéves és harminc körüli, ovis és egyetemista, roma és nem roma (és mint írtuk, két izraeli).

©

Pere Miskolctól északra található, körülbelül 350-en lakják, harmaduk roma. Van olyan család, amelynek pizzériája és panziója van, de olyan is, melynek a tagjai a helyi közösségi házba járnak mosni és fürdeni, a legtöbben a két véglet között, de inkább szegénységben élnek. Itt indult Benkő Fruzsina vezetésével az InDaHouse projekt, melynek önkéntesei azt tűzték ki, hogy ezeknek a családoknak a gyerekei együtt alkossanak közösséget, egymást támogatva színészkedjenek, bűvészkedjenek vagy akár blogoljanak. És persze nyaraljanak, mert amúgy ezeknek a gyerekeknek erre nincs lehetőségük szervezett körülmények között.

Zajos hétvégék

Az Indahouse projekt már jó egy éve zajlik, ezalatt az idő alatt 100 önkéntes fordult meg, a mag körülbelül 20 fő Fruzsi szerint. Havi egy – mostanában egyre inkább két – hétvégét töltenek Perén. Ilyenkor szombat délelőttől vasárnap délutánig szerveznek különböző programokat gyermekeknek és szüleiknek egyaránt. A falusi gyerekek bő ötven százalékával foglalkoznak rendszeresen, ami harmincegynéhány szegény családban élő csillogó szemű gyereket jelent.

A hétvégi alkalmak szerves részét képezi a csoportmunkán alapuló feladatok mellett a társasjáték és a sport. Ezek nyomai mindenhol fellelhetők a közösségi házban, amely otthont ad a kezdeményezésnek: a falak kipingálva, az üres helyekre rajzokat függesztettek, társasjátékok hada a polcokon. A hétvégi alkalmak mellett az iskolai szünetekben napközis jellegű tábort is szerveznek az önkéntesek a perei gyerekeknek.

Amikor megérkeztünk, épp csendes pihenő volt, a srácok egy indiánsátrat építettek, pár leányzó szégyenlősen pletykált a sarokban, egy tízéves forma kisfiú, Bandika pedig egy műanyag palackot próbált a biciklije küllői közé gyömöszölni, hogy olyan hangja legyen, mint egy motornak.

©

A gyerekek szerint csupa olyan dolgot tanulnak az önkéntesekkel, amiket a suliban nem: blogposztokat írnak, fotóznak, legutóbb egy videót készítettek. „Megpróbáljuk Perét kinyitni a világnak”, magyarázta Fruzsi. Szeptembertől a tanuláshoz kapcsolódó készségek fejlesztését célozzák meg. Úgy látják, a program első évében rengeteget fejlődtek a gyerekek, most itt az idő az iskolai előmenetelt szorosabban segítő képességek élesítésére.

A kezdetek

Az egész úgy kezdődött, hogy a szociális munkásként dolgozó Benkő Fruzsina „rózsaszín álmokkal a fejében” olyan hátrányos helyzetű települést keresett, ahol nem működik lényegében semmi, ami a közösséget erősítené, viszont nyitott lenne rá a falu. Először a Perétől nem messze fekvő Encs cigánytelepét szemelték ki, de Fruzsit többen lebeszélték erről: egy valódi mélyszegénységben élő közösség túl nagy falat lett volna a kezdetben csupán pár főből álló önkéntes csapatnak.

Így esett a választása Perére. Itt már volt egy közösségi ház, melyet egy TÁMOP-pályázat segítségével építtetett fel az encsi kistérség, hat másikkal egy időben. A pályázati pénz idén januárban elfogyott, de a falu önkormányzata a közösségi házban dolgozókat közmunkásként továbbfoglalkoztatja. Ezzel a közösségi házzal működnek együtt szorosan az InDaHouse projekt önkéntesei, hogy egy fenntartható, stabil, ne csak pályázati pénzektől függő működést alapozzanak meg.

A program jelenleg a Norvég Civil Támogatási Alap és az Autonómia Alapítvány támogatásával valósul meg, de Fruzsi szerint nagyon sokat köszönhetnek minden egyes önkéntesnek, a polgármesternek, a roma önkormányzat elnökének, a falugondnoknak és a szülőknek. A polgármester a közösségi ház két szobáját 10 évre az önkénteseknek adta, és az RNÖ elnök egyik családtagja az önkéntes csapat egyik tagja. Mindenki ingyen dolgozik, az utazási költségeket maguknak fizetik, a perei gyerekeknek és szülőknek a foglalkozások és táborok teljesen ingyenesek.

©

Fruzsiék a program finanszírozását részben a helyi turizmus fellendítéséből oldanák meg. Hamarosan megkapják az évek óta üresen álló perei görög katolikus plébánia épületét. A házat nyár végén pofozzák majd ki, ha minden kész, jöhetnek a vendégek. A vendégház bevételeit a program költségeinek fedezésére forgatják vissza.

Felkavarják az állóvizet

A tábort a pelei önkéntesek eredetileg „egyből ketten” táborra tervezték: az alapötlet az volt, hogy budapesti és Budapest környéki gyerekek is jönnek öt napra Perére, és ők fizetik ki a helyi gyermekek költségeit. Fruzsi szerint ez a gyenge marketing és a viszonylagos tapasztalatlanságuk miatt nem valósult meg, de emiatt egyáltalán nem bánkódnak. A két izraeli kisfiún kívül összesen egy budapesti srác jött el, de "mind jól érezték magukat, összehaverkodtak mindenkivel".

A pár nap alatt számháborúztak, sütöttek szalonnát, és naphosszat fürödtek a Hernádban. A tábort a már említett Ki mit tud? zárta, ahol felléptek citerások, bohócok, bűvészek és komplett tánccsoportok is a táborozók szülei előtt. Elizabet, a program egyik legrégebbi „kedvezményezettje” nagyon élvezte a tábort, „volt benne minden”, fogalmazott kicsit szégyenlősen. Csabika is nagyon örült a tábornak „ha nem lett volna, egész nap otthon gépeztem volna”.

Fruzsi szerint nagy szükség van arra, hogy a közösségi ház dolgozói összekössék a falusiakat az önkéntesekkel: eleinte a pereiek kifejezetten bizalmatlanok voltak. „Nyilván furcsa nekik az egész. Mi havonta kétszer ideutazunk Budapestről, az egyik asszonynak pedig be van dagadva az arca a fogfájástól, de nincs rá pénze, hogy elbuszozzon a fogorvosig”, magyarázza Fruzsi.

©

Blaskó István, Pere polgármestere szerint „sokkal több ilyen projektre lenne szükség az országban”. Főként a perei gyermekek profitálnak a programból, de nem tagadta, hogy az egész falu életére hatással van: „amikor a Fruzsiék idejönnek Pestről, mindig megkavarják kicsit az állóvizet”.

"Lassan lehet csak haladni"

Persze vannak hullámvölgyek. „Bár Pere nagyon békés falu, kemény meccseim vannak”, mesélte az ötletgazda. Fruzsi szerint a legtöbb szülő a falu közösségének zárt jellege és a pozitív tapasztalatok hiánya miatt bizalmatlan velük. Páran még azt is szívességnek veszik, hogy elengedik a gyerekeket a foglalkozásokra. Vannak, akik Fruzsi háta mögött pletykálnak róla, vannak, akik szemtől-szemben mennek neki, de általában apró dolgok miatt: rosszul osztják a csokit, vagy nem fér be mindenki a budapesti kirándulásra tartó autóba.

©

A perei együttlétek nemcsak a helyi szülők és gyermekek, hanem az alkalmanként a programban dolgozó önkéntesek életére is nagy hatással van. „Most voltam először Perén, mióta hazajöttem azon agyalok, hogy hogyan segíthetnék többet”, mondta el egyikük a tábor után. Több önkéntes valódi kultúrsokkot élt át az első perei napján: „a perei gyerekek folyton magáznak, csodálkoznak, hogy 22 évesen még nincs gyerekem”.  A gyerekek kérdés nélkül is dicsérik az önkénteseket. „Ha szomorúak vagyunk, ők mindig segítenek”, mondta nevetve a tíz körüli Virág.

Az InDaHouse projekt nyert egy nagyobb összeget a Norvég Alap pályázatán is, ekkor Fruzsi szerint elkezdtek arról pletykálni, hogy az önkéntesek zsebreteszik a pénzt. Ezzel nem volt könnyű megbirkóznia, de végül sikerült. A témában kikérte a hasonló programot működtető Igazgyöngy Alapítvány vezetőjének, L. Ritók Nórának a véleményét, „aki nagy példakép”, teszi hozzá Fruzsi. A 15 éve a Berettyóújfalusi kistérségben dolgozó szakember szerint a kulcs a sebesség: „bármennyire is jót akarsz, lassan lehet csak haladni”.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

A koronavírus korunk legnagyobb krízise, melyben szó szerint létfontosságú a hiteles forrásból való tájékozódás. A HVG-ben ebben a helyzetben is elhivatottan teszünk eleget küldetésünknek: pontos, tényszerű és független tájékoztatást biztosítunk olvasóinak.

Arra kérünk támogasd munkánkat, hogy a nehéz körülmények között is naprakész információval szolgáljunk neked.
Honnan ered az egy perc néma csend?

Honnan ered az egy perc néma csend?

Szijjártót is tesztelték koronavírusra, mielőtt a focisták közé engedték

Szijjártót is tesztelték koronavírusra, mielőtt a focisták közé engedték

Az utóbbi idők egyik leghasznosabb funkciójával erősített a Google kereső

Az utóbbi idők egyik leghasznosabb funkciójával erősített a Google kereső