Mizsur András
Mizsur András
Tetszett a cikk?

A hazai orvosi felsőoktatás krémjét gondozó szakkollégium hallgatóinak nagyjából a negyven százaléka nem Magyarországon dolgozik. Külföldön nemcsak a munkakörülmények jobbak, hanem adott esetben előbbre jutni, az üvegplafont áttörni is könnyebb. Pedig a Korányi Frigyes Szakkollégium orvosait a magyar kutató- és oktatóegyetemek katedráira szánnák

Ami a jogászoknak a Bibó, a közgazdászoknak a Rajk, a bölcsészeknek pedig az Eötvös Collegium, az az orvostanhallgatóknak a Korányi Frigyes Szakkollégium, vagy ahogy a hallgatói becézik, a Hársfa. A SOTE 1985-ban alapított szakkollégiumában a jövő orvosgeneráció krémjét képezik, azokat, akik nemcsak itthon, de a nemzetközi tudományos életben is megállják a helyüket. Miközben rengeteg szó esik általában az orvoselvándorlásról, arról kevesebb, hogy miként bánunk ezen belül is a különösen tehetséges, kiemelt figyelmet kapott medikuselittel.

Hátrányos megkülönböztetés

A New York-i Sloan Kettering Cancer Center a világ egyik, ha nem a legjobb, daganatok kezelésére szakosodott kórháza. Itt dolgozik az 1999-ben végzett Gyurkócza Boglárka, aki a Hársfa kollégistája volt egyetemi évei alatt. Mint elmondta, semmi pénzért nem jönne haza, pedig anno esze ágában sem volt külföldön dolgozni. Őt nem a méltatlan munkakörülmények vagy a megalázóan kevés fizetés üldözte el Magyarországról, hanem az, hogy többéves hajtás és gürizés után szerinte azért nem vették fel a Szent László hematológiai osztályára, mert nő.

A Korányi Frigyes Szakkolégium épülete a Hársfa utcában
©

Pedig mindent megtett, hogy megkapja az álommunkát. Már harmadévesként tudta, hogy csak és kizárólag csontvelő-átültetéssel akar foglalkozni, “onnantól kezdve erre gyúrtam”, emlékszik vissza. Szakmai gyakorlatait is ezen a területen végezte, évekig önkénteskedett a kórházban - amikor ez is kevésnek bizonyult, akkor döntötte el, hogy az Egyesült Államokban próbál szerencsét. Kint aztán minden összejött, ami Magyarországon nem. Először New Yorkban volt rezidens, 2006-tól pedig a csontvelő-átültetés fellegvárában, Seattle-ben dolgozhatott, annál az intézménynél, ahol a Nobel-díjas E. Donnall Thomas kifejlesztette az életmentő eljárást, most pedig a szakterület New Yorki-i csúcskórházában. “Itt  olyan lehetőségeim vannak, amilyenek Magyarországon biztosan nem lennének” - magyarázta. Az Egyesült Államokban nemcsak komoly pénzeket költenek a kutatásokra, de meg is fizetik az orvosokat, “nem kell a hálapénztől függenem.” Magyarországon viszont valószínűleg csak egy agyonhajszolt orvos lenne, és nem foglalkozhatna azzal, “ami túlmutat az adott betegen, és kicsit előreviszi a tudományt.” Elmondása szerint a Facebookról látja, hogy egykori hársfás kollégiumtársai közül mennyien dolgoznak külföldön.

A kint megszerzett tudást hasznosítják

De akad ellenpélda is. Godó Ferenc, a szakkollégium igazgatója elmondta, hogy egyre többen vannak, akik hosszabb-rövidebb külföldi munka után, már speciális készségekkel, képzettséggel felvértezve térnek haza, mert itthon akarnak dolgozni vagy oktatni. Maurovich-Horvát Pál kardiológus is többéves külföldi kutatómunka után tért haza, mint mondta, “szerettem volna egy esélyt adni annak, hogy itthon érvényesülhessek.”

A szakorvos - mint sok más korányis -  több szemesztert töltött külföldön, három évet tanult Svédországban, Angliában, Németországban és az Egyesült Államokban, az egyetem befejezése után két évig pedig a Harvard egyik klinikáján, a bostoni Massachusetts General Hospitalban dolgozott kutatóként. Külföldön is az motiválta, hogy “többet szerettem volna látni és megtapasztalni, hogy mit csinálnak jobban, mint itthon, és ebből valamit hazahozni.”

Pál 2006-ban végzett a Semmelweisen. Úgy saccolja, évfolyamának egyharmada él és dolgozik külföldön, ő viszont még 2010-ben, mentora hívására hazajött, és azóta a Városmajori Klinkán működő kardiovaszkuláris képalkotó kutatócsoportot vezeti. Csapata a koszorúérben kialakuló, a hirtelen szívhalálért felelős meszes lerakódások (plakkok) CT-s vizsgálatával foglalkozik, a módszer segítségével jelentősen csökkenteni lehet a szívinfarktus kialakulásának esélyét. A kutatócsoport nemcsak Magyarországon számít úttörőnek, hanem nemzetközi szinten is megállja a helyét.

Majdnem az elit fele megy külföldre

Abban, hogy a Hársfából sokan választják a külföldöt, nincs semmi meglepő. Ez nem az orvoselvándorlás gyakoribbá válásával jelent meg. A szakkollégium egyik alapfeladata ugyanis az, hogy “hallgatóink megismerjék a nyugati és amerikai egészségügy működését is” - magyarázta a szakkollégium igazgatója, ezért minden hársfásnak lehetősége van, hogy egy-két szemeszter erejéig külföldön tanuljon.

Anglia, Németország, Kanada és az Egyesült Államok a legnépszerűbb célállomások, de voltak, akik Brazíliába vagy Japánba mentek tanulni. Így nem csoda, hogy sokan nem Magyarországon találják meg a továbbfejlődés lehetőségét, tette hozzá az igazgató. Átlagosan a korányis hallgatók 40 negyven százaléka - azaz évfolyamonként 4-9 orvoshallgató - dönt úgy, hogy az egyetem után külföldön próbál szerencsét. Ez nem tűnik olyan drámai számnak, ha azt nézzük, hogy az Egészségügyi Engedélyezési Hivatal adatai szerint csak 2014-ben 948 orvos ment külföldre. De azt nem szabad elfelejteni, hogy a Hársfa esetében a magyar egészségügyi oktatás-kutatás versenyképességéről van szó, hiszen a szakkollégium fő küldetése az, hogy utánpótlást biztosítson a SOTE klinikái számára.

Nagy verseny van a bekerülésért

Nem csak lózung, hogy “a Hársfába csak azok jeletkeznek, akik a legjobbak akarnak lenni”. A kollégiumnak jelenleg 56 diákja van, egy évben általában 8-18 főt vesznek fel. Összehasonlításképpen, idén több mint 1800 diákot vettek fel a Semmelweisre, vagyis az összlétszám alig egy százaléka kerülhet be a Korányiba. Minden évben négyszeres túljelentkezés van, vagyis bekerülni sem könnyű, de a már felvételt nyert hallgatók sem kényelmesedhetnek el: évente kétszer is értékelik szakmai, tanulmányi eredményeiket, de a közösségi tevékenység is számít, és ha valaki a három követelmény egyikének nem felel meg, repül a szakkollégiumból.

©

A Hársfa főleg azért is vonzó ennyire a hallgatóknak, mert többet kínál, mint a “normál” egyetemi oktatás. Drobni Zsófia is emiatt jelentkezett, ő most lesz ötödéves, az első évtől kezdve szakkolis. Már a gólyatárborban eldöntötte, hogy jelentkezik a Hársfába, mert "fontos volt, hogy az egyetem mellett kapjak valami pluszt; mind szakmailag, mind pedig közösségileg” - magyarázta motivációit. Ilyen extra például, hogy a kollégisták félévenként 5-6 különböző előadás közül válogathatnak, ezekből minden hallgatónak minimum kettőt kell elvégeznie - az egyetemi órákon felül. Ezek főleg olyan témájú kurzusok, amik a hagyományos egyetemi oktatásba még nem kerültek be. A gólyáknak tanulás-módszertani és vitakészség-fejlesztő tréninget is tartanak, de orvosi jogról, az egészségügy működéséről is tanulhatnak a kollégisták, a felsőbb évesek pedig már komoly kutatói munkát is végeznek.

Nem ciki késő estig magolni

Persze akad olyan kollégista is, akit elsőre nem a kurzuskínálat győzött meg. Boglárka például úgy emlékszik, azért jelentkezett, mert a Hársfa messze jobb körülményeket ajánlott, mint bármelyik másik SOTE-s  kollégium (a Korányiban minden szobában ketten laknak). Aztán, ahogy elkezdődött az egyetem, rájött, hogy egy különleges közösség tagja lett. Mint mondta, “az orvosi első évében mindenki a túlélésre törekszik”, de az idősebb hársfások rengeteget segítettek az újaknak. “Igazi húzóerő volt a kollégiumi közösség, itt nem volt ciki otthon maradni és késő estig tanulni” - meséli. Pedig az elejétől kezdve nagy a nyomás a szakkollégistákon, nekik már első évtől követelmény volt a TDK-zás (Tudományos Diákkör, egy oktató vezetésével végzett tudományos kutatás), de Boglárka szerint pont emiatt “mi egy lépéssel a többiek előtt jártunk.”

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!