"Legalább felelevenítem a török tudásomat"
A Baranya megyei Besencén a képviselő-testület leszavazta a polgármester ötletét, hogy menekülttábor épüljön a falu határában, Siklósnagyfalu első embere pedig előbb tálalta hasonló kezdeményezését az országos sajtóban, minthogy előtte helyben egyeztetett volna – nem csoda, hogy itt is erősek az ellenérzések. Ennek ellenére vannak, akik simán bevállalnák a döntést, a többség pedig leginkább a csak a tévéből szerzett tapasztalatok alapján tart a menekültektől. Abcúg a hvg.hu-n.
Most komolyan annak a kormánynak dőltök be, amelyik már évek óta csak szívat benneteket?
Ez a mondat egy vita hevében hangzott el a Baranya megyei Besence falu közmunkásai között, munka közben, az önkormányzat kertészetének udvarán. A kifakadás nem egy munkástól, hanem a falu egyik képviselő-testületi tagjától jött, mikor az egyik munkásnő arról kezdett mesélni, mit hallott a tévében a bevándorlókról.
Arról kérdeztük a paprikát magozó közmunkásbrigádot, mi a véleményük a falu polgármestere, Ignácz József ötletéről: felajánlana egy 3 hektáros földterületet a kormánynak Besence határában, hogy ott menekülttábort építsenek.
Bár a falugyűlésen a megjelentek többsége elutasította a kezdeményezést: 28 főből 13-an támogatták, 15-en pedig ellenezték a felajánlást. Mégis úgy tűnik, Besencén még jó ideig vitatéma lesz, hogyan kéne a falunak a menekültkérdéshez állnia. Az idézett képviselőnő pedig azt mondta, nem adja fel – megpróbálja meggyőzni az ellentábort, aztán új szavazást kezdeményez.
A menekülttábor haszna
Besence tehát a jelen állás szerint nem fogad be önként menekülteket, pedig a 115 fős kis dél-baranyai falu, ami az ország egyik mélyszegénységtől leginkább sújtott részén fekszik, többféleképpen profitálhatott volna abból, ha határában egy menekült befogadó állomás épül. Legalábbis így vélekedik a falu roma származású polgármestere, aki függetlenként vezeti a települést a Liberális Párt támogatásával. Mint mondta, ha minimum 70 százalékos támogatást kapott volna, másnap már rögtön utazott is volna fel Budapestre, hogy az írásos felajánlást személyesen adja át a kormánynak.
Egy ilyen depressziós régióban, mint a miénk, sokat tudna segíteni egy nagyberuházás – vélekedik Ignácz József.
Először is, a menekülttáborban biztos szüksége lenne majd kiszolgáló személyzetre, ami új munkahelyeket teremtene Besence, sőt, a környező települések lakóinak – mondta. A felajánlás egyben jó alkupozíció is lett volna Ignácz szerint: például megpróbálta volna elérni, hogy a befogadó állomás élelmiszer-nyersanyag szükségletét Besence kertészetéből biztosítsák.
Ha menekülttábor épülne Besence mellett, az jelentősen lecsökkentette volna a település háztartásainak vízdíjait is – folytatta a polgármester. A faluban jelenleg 560-570 forint a víz köbmétere, de mivel a szomszéd településsel közösen sem éri el a 300 főt a fogyasztók száma, elég magas a közmű üzemeltetésének fajlagos költsége. A menekülttáborral Ignácz szerint akár a felére is csökkenhetne a vízdíj, ami több ezer forintot hagyna egy-egy család zsebében havonta. Ez egy ilyen szegény, depressziós régióban nagyon sokat számít – tette hozzá.
Ezen kívül létrejött volna egy több 10 millió forint értékű infrastruktúra az épülettel és a hozzá tartozó összes fejlesztéssel, ami ott maradna a településnek – magyarázta tovább a polgármester.
Eközben a megye másik felén…
Mikor az Abcúgnak nyilatkozott, Besence polgármestere még nem tudta, hogy egy másik baranyai település, a Villány vonzáskörzetében, tehát Besencétől keletebbre fekvő Siklósnagyfalu polgármestere is vállalná, hogy a faluja határában menekülttábor épüljön.
A szintén roma származású településvezető, Kosztics József nyilatkozata besencei látogatásunk után pár nappal, augusztus 29-én járta be a magyar sajtót – arról, hogy ha faluja lakossága beleegyezne, a falu határában lévő sportpálya területén szívesen adna helyet egy menekültbefogadó állomásnak. Kosztics a Baranya megyei Helyi híradónak azt mondta, ha átmeneti befogadótábor épülne Siklósnagyfalu szomszédságában, akkor abból csak profitálhatna a település. Állandó lenne a rendőri jelenlét, még talán biztonsági kamerarendszer is épülne. Emellett megújulhatnának az utak és járdák, sőt, a falu egy egészségházzal is gyarapodhatna – mondta a polgármester.
Egyúttal azt is állította, szerinte, ha most megkérdezné a falu lakosságát, 10-ből 8 ember támogatná a kezdeményezését, és igennel szavazna “akár ötszáz migráns elhelyezésére” is.
Siklósnagyfalu sok mindenben hasonlít Besencéhez, azon kívül, hogy négyszer annyian lakják. A nyolcvan százalékban roma lakosságú faluban élők kilátásai épp ugyanolyan rosszak, mint Besencén. Nagy a szegénység, a munkaképes korúak többsége vagy közfoglalkoztatott, vagy munkanélküli – azaz fixen havi 50 ezer, vagy a második esetben havi 22800 forintból gazdálkodhatnak csak. A siklósnagyfaluiak szerencséjükre a nyári-kora őszi szezonban járhatnak még napszámba is a közeli villányi borvidék szőlőültetvényeire, amiből a közmunkaprogramnál valamivel jobban meg lehet élni. (Ha érdekli a napszámosok világa, az Abcúg erről készült riportját itt találja.)
Nem fajgyűlölet, hanem félelem az ismeretlentől
“Szerintem nem éri meg a jó dolgok miatt lenyelni a rosszat” – magyarázta Besencén egy fiatal srác munka – azaz paprikamagozás – közben, miért nem örülne mégsem annak, hogyha menekülttábor épülne a falu közelében. A 18 éves fiú fiú hozzátette: neki azért vannak fenntartásai, mert egyáltalán nem ismeri a menekültek természetét. “Itt nem a fajgyűlölet van, hanem az új dolgoktól való félelem” – magyarázta, szerinte miért utasította el a korábbi gyűlésen megjelenők többsége a javaslatot.
“Én gondolom, hogy ők nem akarnak rosszat itt” – csatlakozott be a beszélgetésbe egy munkatársa, egy középkorú férfi. Azt mondja, neki szerb, horvát, sőt arab barátja is van, akikkel valaha együtt dolgozott, és jugoszláv háborúk idején több horvát menekült is megfordult a környéken. Ezután viszont egy gyors fordulat következett a gondolatmenetben: “az a baj, hogy biztos vannak köztük rossz emberek” – mondta ugyanaz a férfi. Ha 300 emberből csak 50 olyan bejön, még megrongálják a falut – tette hozzá.
Aki támogatja, főleg az emberiességre hivatkozik
A munkáscsoport mellett parkoló teherautó másik oldalán nagyobb volt az kontraszt az egymás mellett dolgozók álláspontjai között.
“Mi, hogy én főzzek rájuk, és majd elkapjak tőlük valami kórságot? Még csak az kéne!” – semmisíti meg egy pillanat alatt a tábor hasznával kapcsolatos érveket az egyik munkásnő. Azt mondja, a televízióban hallotta, hogy a bevándorlók betegségeket terjeszthetnek, és különben is, ő fél attól, hogy az utcán simán megtámadnák. Azt sem értette, hogy ha úgysem akarnak Magyarországon maradni, hanem napokon belül továbbállnak, miért kell nekik egyáltalán szállást és ellátást biztosítani.
Az illető egy halkan maga elé motyogó roma asszony szavait hallva kelt ki így magából, aki azt mondta:
“Sajnálom őket azért, amin keresztülmentek. Segítenünk kell nekik, mert ki tudja, hogy az unokáinknak nem kell-e hasonlót átélniük, mire megnőnek.”
Akik támogatják a polgármester ötletét, azok Siklósnagyfalun is főként, ahogy a besencei asszony, az alapvető emberiességgel érvelnek. “Jöjjenek csak! Nem tudom, kicsodák-micsodák, de mondják, hogy háború elől menekülnek, hát az a minimum, ami nekik kijár, hogy befogadjuk őket.” Ezt mondta egy 54 éves siklósnagyfalui férfi, majd a kulturális különbségekre vonatkozó kérdésünkre is válaszolt: “tudnak ők alkalmazkodni, ha arra van szükség, de én is bármikor sütök nekik kecskét vagy birkát, tudom, hogy azt szeretik”.
“Legalább feleleveníthetem a török tudásomat”
Siklósnagyfalun azonban nem lenne mindenkinek teljesen idegen a főleg arab országokból érkező, muszlim vallású menekültek kultúrája. A 67 éves Katalin támogatná a polgármester kezdeményezését, neki ugyanis régi jó emlékeket idézne, ha újra közel-keleti emberekkel találkozhatna napi szinten.
"Az Állami Artistaképző Intézetben végeztem bohóc szakon 1975-ben, és a társulattal, ahova kerültem, a Közel-Kelet volt a területünk" – mesélte Katalin, aki fiatalon, 15 éves bohóc-pályafutása alatt sokszor járt Isztambulban, Bagdadban, Teheránban, és sok más közel-keleti városban egy vándorcirkusszal.
“Ha itt menekülttábor lenne, biztos megpróbálnám feleleveníteni a megkopott török tudásomat” – mondta nevetve Katalin, aki akkor hagyta ott a vándorcirkuszos életet, amikor terhes lett egyetlen lányával, aki most Németországban él. Katalin, aki azóta már nagymama is lett, úgy került Siklósnagyfalura, hogy lánya férje ide valósi férfihoz ment hozzá, Katalin pedig az ő emigrálásuk után is itt maradt. Most nyugdíjából egy helyi roma házaspár lakásában bérel egy szobát.
Nem kéne a falu megkérdezése nélkül ilyen kijelentéseket tennie
Siklósnagyfalu és Besence esete között viszont egy nagy különbség van. Míg Besence polgármestere csak a falu véleményének meghallgatása után tett volna bejelentést a felajánlásról, addig Siklósnagyfalu első emberének ötlete először a magyar sajtót járta be. A falu lakosai, akikkel a látogatásunkkor találkoztunk is onnan, vagy más falubeliektől hallottak Kosztics József nyilatkozatáról, miszerint ő maga szívesen adna helyet egy menekült befogadó állomásnak a falujában. Persze hozzátéve, hogy előbb mindenképpen népszavazást tartana a kérdésről a faluban.
Az ominózus nyilatkozat óta a polgármester több helyen elmondta, hogy magáneberként tett ilyen kijelentést, bár akikkel a faluban találkoztunk, azokkal ezt nem közölte.
“Talán előbb a falu lakosságával kellett volna beszélnie, hogy ne a Facebook-ról kelljen megtudnom. Majdnem szívrohamot kaptam!” – mondta egy fiatal siklósnagyfalui anyuka, aki elégedett a polgármester munkájával, szerinte Kosztics sokat tett a faluért. Menekülteket viszont inkább nem szeretne a település szomszédságába. Azt mondja, leginkább azért, mert szerinte ők mindig idegenek maradnának a falubeliek számára.
Kosztics József ötletéről a Siklósnagyfaluval szomszédos Egyházasharasztinak is megvan véleménye: riportunk napján aláírásgyűjtésbe kezdett a falu egyik lakója a menekülttábor létesítésének ötlete ellen. A kérdőívet – mondták a falu utcáin babakocsit tologató kismamák – a polgármesteri hivatalban lehet aláírni. Meg is találtuk az ívet, úgy 15 névvel rajta. Azt mondták a hivatalban, hogy ennyit egy-két óra alatt sikerült összegyűjteni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
