Lenyomták a kis, kelet-európai ellenálló blokkot a nagy EU-tagállamok tegnap Brüsszelben az EU miniszteri tanácsának keddi ülésén – ez volt az általános vélemény a nemzetközi sajtóban az önkéntes kvótarendszert elfogadó minicsúcs után. Az EU persze nem lenne az EU, ha ezt ne tudnák a "vesztes" tagállamok arcvesztés nélkül megúszni.

Orbán Viktor is nyugodtan mutogathat majd Brüsszelre, hogy hiába tiltakoztak a visegrádi országok, még ha valamennyien ellene is szavaztak volna a bizottsági javaslatnak, akkor sem sikerült volna blokkolniuk a menekültek áthelyezéséről szóló határozatot. (Végül Lengyelország nem is szavazott ellene, igaz, a korábbi 11 ezer helyett csak valamivel több mint 5000 menekültet kell két éven belül befogadnia).

Szolid szájkarate

Míg Magyarország szó nélkül elfogadta a döntést (Pintér Sándor ismét csak csendre volt intve, nem tartott sajtótájékoztatót), és Orbán korábbi nyilatkozatát alapul véve végre is hajtjuk az ellenszavazatunk mellett meghozott határozatot, Robert Fico szlovák miniszterelnök odáig ment, hogy engedetlenséget jelentett be – Szlovákia nem fogja életbe léptetni a migránskvótákat, és inkább az Európai Unió Bíróságához fordul felülvizsgálatért. De ezzel a lépéssel Fico tényleg egyedül maradt: a magyarok mellett a románok és a csehek sem tagadták meg a határozat végrehajtását, még ha a cseh belügyér kifejtette is, a döntéssel elment Brüsszel józan esze.

Menekültek Zákánynál, a magyar-horvát határ közelében 2015. szeptember 21-én

AFP / Kisbenedek Attila

A keddi miniszteri találkozó hangvétele a Politico forrásai szerint kifejezetten civilizált volt, nem mutogattak egymásra a delegáltak, és nem is volt nagy veszekedés. "A kelet-európaiak a találkozó kezdetétől fogva tudták, mi lesz a végeredmény" – írta a Politico. Orbán a kvótával kapcsolatos szájkarate folytatása helyett (amely látszott, hogy sok eredményt úgyse hozna) jó ütemben váltott a problémát a forrásánál kezelő hatpontos javaslatcsomagja propagálására, és nem kezdett el szőrözni a menekültek elhelyezésének részletszabályain.

"Magyar kérdés" elnapolva

Ennek ellenére a hat órakor kezdődő állam- és kormányfői csúcs eredményeinek megismerése előtt érdemes belemenni abba, meddig jutott az EU az előtt, hogy a nemzetállamok vezetői bezárkóznak egy nagy tárgyalóterembe, és csak akkor jönnek ki, amikor valamilyen közös határozatban meg tudnak állapodni.

Ennyi menekültet kell átvenniük a tagállamoknak

europa.eu

Az ügyes gesztus, hogy az EU próbálja önkéntesnek láttatni az államok döntését, de nem lehet véletlen, hogy a befogadottak száma nagyjából a kvótarendszerben kialakítottakkal megegyező. Azt is látni kell, hogy a "magyar kérdést" is elnapolták a kvótával kapcsolatban: a 120 ezres csomagból 54 ezer menekült esett volna a Magyarországon regisztrált menedékkérőkre. Most úgy van, hogy először az Olasz-, illetve a Görögországban menedékkérelmet beadókat fogják elosztani, és az 54 ezer helyet csak ezután fogják feltölteni Görögországból vagy Olaszországból, hacsak az elkövetkezendő egy évben a bizottság nem áll elő valami más ajánlattal egy másik országra nézve.

A döntés azt is jelenti, hogy a szíriaiak, irakiak, eritreaiak előnyt élveznek a szétosztásnál. És bár az az opció lekerült az asztalról, hogy egy ország pénzért kiválthatja menekültek befogadását, azoknak az országoknak, amelyek megtagadják az átvételt, a GDP-jük 0,002 százalékát kell büntetésként kifizetniük.

Nem vagyunk frontország katonái

Az, hogy Magyarország nem akart ennek az osztozkodásnak a nyertese lenni, azzal lehet kapcsolatban, hogy ezzel elismernénk frontország státuszunkat: vagyis, hogy a dublini szereződés értelmében mi lennénk az első uniós ország, ahol a menedékkérő belépett az unióba, és itt kellene őt regisztrálni. Orbán érvelése arra fut ki, hogy Görögország nem végezte el a házi feladatát, és Görögországnak kellene olyan segítséget adni, hogy egyfelől képes legyen megvédeni a határát, másfelől el tudja végezni a regisztrációt.

És valóban: a mostani menekültútvonalat tekintve a földrajzi sajátosságok folytán a menekültek ma először Görögországnál lépnek be a schengeni övezetbe, és távoznak regisztráció nélkül Macedónia felé. Magyarország csak az újbóli belépési pont – kérdés, hogy ilyen esetben mi a teendő. Orbán Viktor azt mondja, ne legyünk frontország, és akkor elkerüljük (magyar politikai kifejezéssel élve) menekülttáborok, (EU-s terminológiával pedig) menekültügyi szétosztó központok, hotspotok létesítését.

Arról, hogy hol legyenek a hotspotok, a mai állam- és kormányfői ülésen kellene valamilyen döntést hozni. Magyarország nem fogad el ilyet a saját területén, Szerbia még kevésbé, de a realitás az, hogy Schengent egyelőre kénytelen az EU Görögországnál és Olaszországnál tartani, magyarán többlépcsős határvédelem kell. Olyan pedig nem képzelhető el, hogy másmilyen törvényi szabályozás vonatkozzon az európai és például a magyar működtetésű menekültügyi hatóságokra. (A magyar menekültügyi törvények miatt  az Európai Parlament liberális frakciója, az ALDE tegnap indítványozta is, hogy Magyarországgal szemben az EU aktiválja a 7-es cikkelyt, az unió legerősebb – atombombának is hívott – fegyverét, ami lényegében felfüggeszti az adott ország EU-tagként élvezett jogait, és a közösségi támogatásokat.)

Sok kérdés még tisztázatlan

Ami a menekültek áthelyezésének gyakorlatát illeti, minden tagállamnak ki kell alakítania egy nemzeti kapcsolati pontot (contact point), amelynek kommunikálnia kell a többi tagállammal, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal (EASO) és egyéb szóba jöhető illetékes európai szervezettel. Bizonyos időközönként, de legalább háromhavonta a tagállamoknak jelezniük kell, mennyi menedékkérőt tudnak gyorsan áthelyezni, ezek alapján kell Olaszországnak és Görögországnak dönteni az áthelyezésről. A döntés ellen csak megalapozott okkal (az áthelyezés fenyegeti a rendet, nemzetbiztonságot), lehet tiltakozni.

Orbán Viktor és Horst Seehofer bajor tartományi miniszterelnök a CSU tartományi frakciójának ülésén szeptember 23-án

MTI / AP / Matthias Schrader

Az áthelyezésnek a lehető leggyorsabbnak kell lennie, és maximum a kihirdetés után két hónappal meg kell történnie. Vagyis, ha valamelyik ország kihirdeti, hogy jöhet Magyarországra 200 ember, legkésőbb két hónapra rá meg kell érkezniük hozzánk. Mint a táblázatból is jól kivehető, az országok a méretük és a gazdasági teljesítőképességük alapján fogadnak be menekülteket, Magyarország összesen 1294-et. Minden egyes áthelyezett után 6000 eurót fizet az EU, Olaszország és Görögország is kap értük fejenként 500-at, a szállítási költségekre.

Nagyon sok kérdés még a hotspotokon kívül is tisztázatlan. Nem lehet tudni, hogyan fogják az adott tagállamban tartani a rájuk eső menekülteket. Egyes elképzelések szerint kiutasíthatóvá válna az Európai Unióból az a menekült, aki elhagyja a neki kijelölt országot. Ugyanakkor arra nincs válasz, hogy figyelembe veszi-e valamennyire a határozat, hogy valakinek az EU valamely tagállamában már él rokona.

A tágabb kérdésre, hogy az EU miként fogja feltartóztatni a menekültáradatot, vagy legalábbis ellenőrzötté tenni a beáramlást, a mai csúcsnak kellene valamilyen választ adnia. Orbán a hatpontos javaslatával már erre gyúrt. Ha nem is ő diktálja majd a tempót, a hazai politikai porondon jól mutathat, hogy a kormányfőnek erre is van elképzelése – és adott esetben talál olyan nyugati partnert (mint Horst Seehofer, a bajor CSU vezére), aki még tapsol is hozzá.