Mikor vásárol már magának pártot valaki? Csak ez kérdés az elapadó magyar politikai kasszák láttán. Úgy tűnik ugyanis, negyedszázaddal az első szabad választások után a politika visszakerül az úri huncutságok közé.
A közpénzes állásokba juttatottaktól szedett sáp felváltja a tagdíjat a magyar pártoknál. A hivatalosan önkéntes adományoknak nevezett összegek mind jelentősebb része olyanoktól érkezik – parlamenti vagy EP-képviselőktől, önkormányzati vezetőktől –, akik politikai kötelességüknek érzik, hogy extra pénzzel is támogassák a pártot, amelynek segítségével közhatalmi pozícióba jutottak. A többség másfél millió forintnál kisebb summát ad le évente, de az így befolyt támogatás összességében jócskán felülmúlja a tagdíjbevételeket.
Különösen választási években. Még a tagdíjbajnok Fidesz is több mint kétszer annyit szedett össze adományból, mint „pártbélyegért” (lásd táblázatunkat), köztük olyan ismert politikusoktól, mint Nyitrai Zsolt, Papcsák Ferenc vagy Schöpflin György. Az MSZP nagyobb támogatói között volt az egykori pénztárnok Puch László, a képviselő Hiller István vagy Burány Sándor.
A tavaly mindössze 4,3 millió forint tagdíjat, viszont 42 millió forint adományt begyűjtő Jobbik támogatói lajstromán két EP-képviselő áll az élen, Balczó Zoltán és Morvai Krisztina, az előbbi vezet 1,7 millióval, de az utóbbi is egymillió forint felett áldozat az őt Brüsszelbe juttató pártra. A DK listáján is pártemberek állnak élen, sőt az összeg alapján a szervezet Gyurcsány Ferenc politikai vállalkozásának tűnik: a 39 milliós összadományból 16 milliót ő utalt át (a DK ügyéről lásd az Altus-szálak című írásunkat).
Az egy képviselős Magyar Liberális Párt egyik fő támogatója a pártelnök-képviselő Fodor Gábor. A parlamenten kívüli kisebb pártok közül a Modern Magyarországért Mozgalom 218 ezer forintos tagdíjbevételével szemben majd 29 millió forint adomány áll – amiből 7,8 millió Bokros Lajostól (5 millió pedig Bokros Ildikótól) érkezett tavaly a pártkasszába.
A tendencia erősödése azzal járhat, hogy negyedszázaddal az első szabad választások után a politika visszakerül az úri huncutságok közé. A mandátumokért küzdő alakulatok elsősorban állami támogatásból élnek – a Fidesz házi szocialistája, az egykori MSZP-s Szili Katalin új csapata, a Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppárt például 99 százalékban közpénzből költött tavaly. De még a nagy pártokat sem a tagjaik tartják fenn – a parlamenti erők többségének nincs a településeket behálózó országos szervezethálózata. A közpénzes megbízatásokért – vagy azok reményében – visszafolyatott forintok így azt sugallják, sok esetben már-már bizonyítják, hogy a pártpolitika belterjes (fő)városi jelenség.
Márpedig sok választás a mai szabályok szerint nincs. A mindenkori kormánypártoknak érdekük az állami támogatás, hiszen ők keresik rajta a legtöbbet, és a mozgásterüket is bővíti, mert gyakorlatilag ők határozzák meg a költségvetésben a pártokra szánt összkeretet. Az is kedvez nekik, hogy általában könnyebben kapnak bankkölcsönt, tehát például a kampányokkor nagyobb korteskerettel számolhatnak. A 1990-es években népszerű pártvállalatok befuccsoltak: nem hoztak annyi pénzt, amennyi politikai kockázatot jelentettek. Az ingatlanvagyont pedig már többségében felélték a politikai erők. Mindez felértékeli a támogatók szerepét, ami viszont azzal a veszéllyel jár, hogy előbb-utóbb a háttérből vásárol valaki pártot magának.
| Altus-szálak |
Ha kedd, akkor ez Brüsszel: a múlt héten Gyurcsány Ferenc kereste fel, ezen Lázár János célozta meg az EU-központot a belga fővárosban. A DK-elnök megúszta a kérdéseket a cége, az Altus Zrt. uniós megbízatása keltette magyar botrányról, a kancelláriaminiszter viszont éppen azt próbálta elmagyarázni, hogy szerintük miért illegális pártfinanszírozás a Gyurcsány-cégnek adott megrendelés. A gondos költség-haszon elemzés nem biztos, hogy jó ötletnek tartotta volna az Altus-szerződést, de politikailag necces megbízás még nem törvénytelen. Fő szabályként az adózott jövedelmét bárki szabadon elköltheti, így a provokatív akciókat kedvelő Gyurcsány adhat belőle a pártjának – mint tette 16 millió forinttal tavaly – akkor is, ha ez éppen az Altus osztalékából származott. És ahogy Papcsák Ferenc – akinek az ügyvédi irodája volt a fő jövedelemforrása – a Fidesz-kasszát gyarapította. A számvevők nem is vizsgálják a pártadománypénz forrását, csak akkor büntetik a politikai szervezeteket, ha azok lebuknak, hogy tiltott (például névtelen) támogatást fogadtak el. A DK-tól törvénnyel elvont állami támogatás veszélyes precedenst teremtene. A Fidesz már nem először élne a pénzfolyósítás felfüggesztésével: 2001-ben megtörtént ez, amikor neki nem tetsző vezérkar állt a KDNP élén. Akkor azonban csak a pénzügyminisztériumi csapot zárta el a belviszály okozta pereskedésre hivatkozva, nem a költségvetési törvényt írta át (végül a 2002-es Fidesz-bukás után a Medgyessy-kormány folytatta a kifizetést a KDNP-nek). Hasonló esett meg az FKGP-vel 1992 nyarán, amikor az Antall-kormány ellenzékének számító Torgyán József vette át a kisgazdák irányítását, és Kupa Mihály pénzügyminiszter rendelt el átmeneti stopot. A visszamenőleges hatályú törvényhozástól finoman szólva sem idegenkedő vezető kormánypárt ötlete azért is veszélyes, mert innen csak egy lépés lenne a brutálisabb Fidesz-fellépés az ellenzékkel szemben. A költségvetési párttámogatás a legutóbbi választási eredmény alapján jár ugyanis, szigorú, minden pártra egységes számítási mód alapján, vagyis hasonló a jogalapja, mint a mandátumszerzésnek. Ilyen alapon akár az is felmerülhet fideszes fejekben, hogy vegyék el a DK-s képviselők 2014-ben megszerzett parlamenti helyét. A kormánypárti politikusok kedvenc bokszzsákjának szerepét betöltő Gyurcsány mellett egykori koalíciós partnerét, az SZDSZ-t is szorongatják pénzügyekkel. A már csak papíron létező rendszerváltó párt ugyanis tartozik a Magyar Fejlesztési Banknak az irodahálózatának fejlesztésére 2008-ban felvett kölcsön részleteivel, és ezért a rendőrség vizsgálódik. Mivel jelzáloggal fedezett hitelt egy előző évi törvény alapján minden akkori parlamenti párt felvehetett, valami olyasmit kellene a hatóságoknak bizonyítaniuk, hogy a liberálisok sosem akarták visszafizetni a pénzt, vagy már a hitelfelvételkor tudták, hogy nem lesznek képesek rá. Különben csak úgy jártak, mint sok devizahiteles: a körülmények rosszabbra fordulása (az SZDSZ-nél az állami támogatás 2010. tavaszi megszűnése) miatt már nem tudtak fizetni. |
Sokat köszönhet az Ozempic és a Wegovy Hollywoodnak, ott derült ki, hogy radikálisan le lehet fogyni a szemaglutid alapú gyógyszerekkel – de a függőségekre gyakorolt jótékony hatása is a sztárok által bukott ki. Rengeteg kutatás indult, hogy kiderüljön, miért válnak be számos betegség ellen a cukorbetegségre kifejlesztett gyógyszerek.
A lap szerint a Fideszen belül is törésvonalakat okoz az egyre szélsőségesebb kormányzás.
Pontosította a legkorábbi dátumot az Axiom Space.
Júliusban Tisza-kongresszust is tartanak.
