Tölgyessy: A Fidesz-rendszer nem szavazócédulával bukik meg

Míg a mádosik rész első felében Tölgyessy Péter politikai elemző főként a Fideszről beszélt, a szombaton közzétett leiratban a baloldal elemzésével kezdett az Inforádió Aréna című műsorában.

Tehát mi van a baloldalon?

• Dominancia-, illetve túlélési harc zajlik, melyben a kérdés az, hogy ki fog felülemelkedni és ki fog bentmaradni. A régi baloldal tipródik, se végleg elbukni, se felemelkedni nem tud.
• A fiatalok számára a régi baloldali pártok nem léteznek.
• Az MSZP valamelyest erősödőben van, köszönhetően a népszavazási kezdeményezése sikerének. (A kíhívás elől végül a Fidesz kitáncolt a vasárnapi boltzár visszavonásával)
• Gyurcsány Ferenc továbbra is a baloldal vezetője akar lenni. Érti azt, ami a politikában a közlekedőedények törvényéhez hasonlatos: hogy minél nagyobb a különbség, annál nagyobb a szavazók lehetséges mozgása. Ezért a legtávolabb helyezkedik a Fideszhez. Ő a legradikálisabb ellenzéke Orbánnak.
• A kádári gyökerű politikai baloldal kettős hagyománya megbomlott: vagyis az, hogy a korábbi mindenkori vezető egyszerre képviselte a kisembert, a nyugdíjasokat, valamint a progressziót, a piaci reformokat. Az MSZP tisztán a kádári kisemberes hagyományt követi, Gyurcsánynál egy kicsi megmaradt a másikból is, az Együtt az, amely leginkább a reformokat képviseli, de az viszont jogi értelemben nem parlamenti párt.
• Gyurcsány érti leginkább az ellenzéki létből következő választói igényeket, az MSZP mögött van viszont még mindig a legnagyobb szervezeti erő.
• Az LMP-t az tartja felszínen, hogy elég sok olyan szavazó van, aki nem akar se a Fideszre, se a Jobbikra szavazni, a hagyományos baloldalt ki nem állhatja és kudarcosnak találja, más meg nincs. Ebből a helyzetből Tölgyessy szerint bajosan nő ki egy jelentős erő, inkább egy lehetséges koalíciós partnere a Fidesznek. Mivel a kormánypártnak nagy gyakorlata van a koalíciós partnerek megtörésében, se az LMP-nek, se adott esetben a Jobbiknak nem igazán lenne sok esélye, hogy elkerülje a pártszövetségbe való betagozódást.

 

Rezümé: A Fidesz leginkább az új mozgalmaktól tarthat, nem az ellenzéktől. „Valahogy az ösztöneim azt mondják, hogy a Fidesz-típusú rendszer olyan, amely nem a szavazócédulával bukik meg, hanem valamitől egyszerre elfogy a felhajtóerejük, és akkor új rendszerváltás kezdődik.”

Orbán, a trendindító

Tölgyessy Péter beszélt arról is, hogy sokáig nem lehetett eldönteni, hogy az Orbán-rezsim mintát jelent-e a térségben, mára viszont világossá vált trendindító jellege. Több országban választottak hasonló jellegű kormányt, vagy pedig indultak hasonló jellegű folyamatok. A menekültválság óta pedig Nyugat-Európát is átjárja ez az irány, amire példa Ausztria.

A politológus szerint súlyos gondjai vannak annak a gazdasági, illetve társadalmi szerkezetnek, amely olyan sikeressé tette az ötvenes-hatvanas-hetvenes években a Nyugatot, és amely a társadalmi középrétegekre alapozódott. A menekültválság csak felnagyította, hogy milyen gondban van a régi vágású politika. Tölgyessy szerint olyan folyamatok indultak el Európában, mint a két világháború között, de hogy ennek mi lehet a végkifejlete, nem látni. „Ha újra az erő dönt, illetve a nemzeti érdekek közötti kakaskodás, akkor a nyers erő számít, és hát az nekünk olyan sok nincsen.”

Ezért „ha mindenütt olyan vezető lenne, mint Orbán Viktor, aki számára a hatalmi politika a legfontosabb, hozzá hasonlítana az Egyesült Államok vezetője, ilyen lenne Németország kancellárja, meg a többi országé, akkor kerülnének a legnagyobb bajba a kis országok.”