Spermabankok szigorú állami felügyelet alatt

            „Vonzó fiatal nő negatív AIDS-teszttel rendelkező szexpartnert keres” – 2005-ben a Csak szex és más semmi című film habkönnyű, szórakoztató magyar vígjáték volt egy harmincas, egyedülálló nőről, aki kiábrándultságában és megfelelő partner hiányában úgy dönt, hogy spermabankhoz fordul, végül mégis jobb ötletnek találja, ha hirdetést ad fel, hogy anya lehessen. Ha a mai magyar valóság írná ugyanezt a történetet, a Schell Judit alakította dramaturg legfeljebb egy tragédia, esetleg tragikomédia főhőse lehetne. Ha nagy nehezen találna is spermabanki szolgáltatást nyújtó intézményt, kiderülne: nincs abban a helyzetben, hogy válogasson. Nem lenne más esélye, mint pikáns hirdetéssel privát spermadonorprogramot indítani, és várni, hátha jelentkezik valaki.

A filmes példa nem túlzás, Magyarországon jelenleg valóban tragikus azoknak az egyedülálló nőknek a helyzete, akik partner nélkül vágnának bele a gyermekvállalásba, nem beszélve azokról a házaspárokról és élettársakról, ahol a férfi meddősége vagy a gyermeknemzést ellehetetlenítő más andrológiai problémái miatt nem jön a vágyott baba. Ők azok, akiknek a gyermekáldásban már csak a csoda és a spermabank segíthet (feltéve, hogy nem szeretnének élni az örökbefogadás lehetőségével). A megtermékenyítésre alkalmas, biztonságos, vagyis minden, törvényileg előírt szűrővizsgálaton átment donorspermára várók számáról csak becslések állnak rendelkezésre, az érintettek valószínűleg félezren lehetnek.

„Soha nem látott kereslet van az adományozott spermiumokra Magyarországon, hetente akár tizenöt-húsz új kérés is befut hozzánk, de akárhogy igyekszünk, az igényeket nem tudjuk kielégíteni. Ha a helyzet nem változik, évek fognak eltelni, míg az összes várakozó megfelelő donorspermához jut. Könnyen előfordulhat, hogy már most vannak olyan idősebb párok, akik emiatt kifutnak az időből, és soha nem lehet gyerekük” – vélekedik neve elhallgatását kérő forrásunk, aki biológusként dolgozik az egyik kisebb, spermabanki szolgáltatással is foglalkozó egészségügyi központban. A szakember hozzátette, azt követően kezdtek égni a vonalaik, hogy az ÁNTSZ Országos Tisztiorvosi Hivatala (OTH) tavaly március 19-én hatósági eljárást indított a legnagyobb magyar spermabankként is üzemelő Krio Intézet ellen.

A hivatal azzal vádolta a sejt- és szövetbankot, hogy törvénysértő módon importál hímivarsejteket egy dániai sejtbankból, és ezt a gyakorlatot azonnali hatállyal, a fellebbezés lehetősége nélkül betiltotta. Június 16-ai közleményében azt írta, az európai riasztási rendszeren keresztül értesítést kaptak arról, hogy genetikailag hibás spermiumok érkeztek Magyarországra.

Tény, hogy a jogszabályok alapján a hivatal ilyenkor köteles vizsgálatot folytatni, azonban jó kérdés, hogy miért lepődött meg a Krio Intézet spermaimportján, hiszen annak korábban maga az ÁNTSZ adta ki a működési engedélyét, és rendszeresen ellenőrizte is a folyamatos jelentésre kötelezett intézményt. Ha a hivatal tényleg ekkor értesült az importról, mi indokolta, hogy pár hibás minta miatt a teljes behozatal lehetőségét elvágják? Szintén rejtély, hogy az importtilalommal együtt a hivatal miért tiltotta meg az intézetnek a magyar donorminták begyűjtését is, a lombikbébiközpontoknak pedig azt, hogy bármilyen donorspermát átvegyenek a spermabanktól. Sőt a hatóság jogerős döntése még a lombikbébiközpontokat is meghurcolta, mert arra kötelezte őket, hogy a náluk tárolt, már kifizetett donorspermákat is semmisítsék meg.

Kis termékenységi szótár

Ki számít meddőnek? – Ma Magyarországon minden ötödik, nagyjából 200 ezer szülőképes korú pár meddőségi problémával küzd, és ez a szám évről évre nő. A meddőség 40 százalékban női, ugyanilyen arányban férfi-, az esetek 20 százalékában pedig ismeretlen eredetű. Elsősorban azt jelenti, hogy valaki biológiailag képtelen hozzájárulni a fogamzás folyamatához. Ha egy párnál minimum egyéves rendszeres, védekezés nélküli házasélet (heti 2-3 alkalom) során sem jön létre terhesség, érdemes szakemberhez fordulni. Donorspermabank: innen ismeretlen férfiak mintájából választhatnak egyedülálló nők, a férfi problémái miatt nemzőképtelen, illetve olyan párok, amelyek valamelyik tagjának a születendő gyermek egészségét veszélyeztető genetikai betegsége van. A magyarországiak úgynevezett zárt spermabankok, ami azt jelenti, hogy az adományozót anonimitásra kötelezi a törvény. A meddőségi központok szerint ugyan igény lenne rá, hogy a gyermek hasonlítson a férjre, élettársra, de az egészségügyi törvény által előírt anonimitás miatt a meddő párok apóstól, a férfi testvérétől vagy más közeli rokonától elvileg nem kérhetnek mintát mesterséges megtermékenyítés céljából. Egyedülálló a törvényi meghatározás szerint az a nagykorú nő, aki a reprodukciós eljárás megkezdésekor nem áll bejegyzett élettársi vagy házastársi kapcsolatban. Reprodukciós eljárás, más néven asszisztált reprodukció: a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel vagy adományozott ivarsejttel végzett mesterséges ondóbevitel, illetve ivarsejt adományozásával történő testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés. Inszemináció: a méhen belüli mesterséges megtermékenyítés, a spermium méhbe juttatása befecskendezéssel. In vitro fertilizációnak (IVF) minősül minden olyan beavatkozás, amelynek során a műtétileg eltávolított petesejteket laboratóriumi körülmények közt in vitro (szó szerint az üvegben, vagyis a kémcsőben) termékenyítik meg hímivarsejtekkel. A beavatkozás végén a megtermékenyült petesejtet, vagyis az osztódó embriót ültetik vissza a méhűrbe. Meddőségi és lombikbébiközpontból több állami és több magánintézmény is rendelkezésre áll. A népjóléti miniszter 49/1997. számú rendelete szerint szervezeten kívüli mesterséges megtermékenyítés csak orvosi javallat alapján végezhető. Az egészségbiztosító öt alkalommal finanszírozza. Az inszeminációt az állami intézetekben hat alkalommal finanszírozza az OEP. Mindez azonban csak a házasságban és a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőkre igaz, egyedülálló nőknek nem jár állami támogatás.

1998-tól 2015 tavaszáig a Krio Intézet az 1998 óta hatályban lévő egészségügyi törvény spermadonációra vonatkozó szabályai alapján működött, és a beültetést végző szolgáltatók a Krio adományozott ivarsejtjeit a törvény passzusai alapján vették át. A sejt- és szövetbank az előírásoknak megfelelően 18–35 év közti magyar férfiakat toborzott, akik közül szigorú, többlépcsős vizsgálatsorozattal választotta ki az adományozásra alkalmasakat (lásd Nagylelkű férfiak című írásunkat).

A kétezres évek közepéig a Krio Intézet jól működő gyakorlattal, az igényeknek megfelelően látta el adományozott magyar spermával a meddő párokat. 2006 júliusától viszont, amikor a törvény lehetővé tette, hogy a házastársi és a bejegyzett élettársi kapcsolatban élők mellett az egyedülálló nők is részt vegyenek a mesterséges megtermékenyítési eljárásban, egyre nagyobb donorhiánnyal szembesült.

Mindemellett megnőtt az érdeklődés a kaukázusitól eltérő rasszoktól származó minták iránt is, ezért 2008-ban a Krio elindította külföldi importját, amit az intézet vezetői szerint írásban jelentett is az ÁNTSZ-nek. (A hivataltól nem kaptunk választ kérdéseinkre.) A Krio szerint a hivatal részéről akkor semmiféle kifogás nem érkezett, ahogy 2015 tavaszáig azzal sem volt problémájuk, hogy spermabankjukban az évek során az EU területén gyűjtő dán Nordic Cryobankból behozott minták kerültek 70-75 százalékos túlsúlyba. Az intézet beszámolói alapján a Krio donorspermáinak köszönhetően addigra már közel 2700 gyermek jött világra úgy, hogy az évente zajló 900 mesterséges megtermékenyítésből 700-800-hoz ők adtak spermát a pácienseknek.

Azt már az ország legismertebb lombikbébiközpontjának alapító-vezetőjétől, Kaáli Gézától tudjuk – akinek intézethálózata szintén a Krio donorspermáival dolgozott –, hogy 2015 tavaszán az asszisztált reprodukciós eljárások hatósági ügyintézése átkerült az OTH hatáskörébe. Az ügyintézők, akik korábban nem foglalkoztak ilyen eljárásokkal, újraértelmezték az egészségügyi törvény 1998 óta hatályban lévő rendelkezéseit. Az egyik vitatott passzus így szól: „ivarsejtet reprodukciós eljárás végzésére, illetve ivarsejt kutatására jogosult egészségügyi szolgáltatónak, illetőleg kutatóhelynek lehet közvetlenül felajánlani”. Az OTH különös skizofrén állapotba kerülve kijelentette: a Kriónak hiába volt spermabanki engedélye, ezt nem lehetett volna kiadni, mert a spermabank nem reprodukciós eljárás végzésére jogosult egészségügyi szolgáltató (és persze nem is kutatóhely vagy kutatásra jogosult intézmény).

Az új jogértelmezéstől a hivatalt a nem kötelező érvényű, de hagyományosan irányadó Egészségügyi Tudományos Tanács álláspontja és az erre alapuló két évtizedes gyakorlat sem tántorította el. Pedig aszerint a spermabank, mivel a reprodukciós intézetekhez kötődően és őket segítve végzi tevékenységét, reprodukciós eljárás végzésére jogosult egészségügyi szolgáltatónak tekinthető. A törvény más szempontból is lehetőséget ad „kreatív” jogértelmezésre: ugyan sehol sem szerepel benne, hogy tilos külföldön adományozott spermát importálni, a donortól azonban elvárja a személyes megjelenést az intézményben, ahol reprodukciós célokra adakozik. Azt viszont a jogszabály nem tisztázza, hogy pontosan mi számít az ivarsejt személyes, közvetlen felajánlásának, például elég-e, ha a donor Dániában már egyszer személyesen megjelent azzal a céllal, hogy az ivarsejtjeit később beültessék.

Az ügyben levélben megkeresett egészségügyért felelős államtitkárság hivatalos állásfoglalásában az ÁNTSZ helyett is leírta, hogy az elmúlt fél évben egyáltalán nem gondolta meg magát: „a mesterséges megtermékenyítés folyamatának egyik kulcseleme, hogy a donor felajánlását a hímivarsejt gyűjtésével foglalkozó szolgáltatónál csak személyesen teheti meg. Így garantálható, hogy a megfelelő vizsgálatokat elvégezzék, dokumentálják. Ennek célja, hogy a folyamattal összefüggő kockázatok a lehető legalacsonyabb szinten tarthatók legyenek. (...) Külföldről behozott hímivarsejtekkel továbbra sem végezhető mesterséges megtermékenyítés Magyarországon.”

Az államtitkárság és az OTH ezek szerint egymással nagy egyetértésben úgy vélik, ha kizárólag hazai donoroktól történik a spermagyűjtés, akkor nem fordulhat elő, hogy genetikai vagy más szempontból hibás hímivarsejtet használnak fel. Az pedig egyáltalán nem számít nekik, hogy a Magyarországról gyűjtött minták nem fedezik a hazai igényeket, és nem veszik figyelembe az Európai Unió azon irányelvét sem, amely kimondja, hogy fel kell szabadítani a minták elosztását a tagállamok között. Ráadásul a dániai minták biztonságosabbak, mert a hazainál sokkal szigorúbb dán előírások szerint vizsgálják és kezelik őket. A génhibát, mely az ügyet elindító mintában volt, Magyarországon nem is szűrik, így tudomás sem lenne az elváltozásról, ha ezeket a mintákat Magyarországon, és nem Dániában vették volna le.

Nagylelkű férfiak

Donorminta vizsgálata Túry Gergely A spermadonáció az önkéntes véradáshoz hasonlóan működik, csak sokkal több vizsgálattal jár, és sokkal többe kerül. Nem véletlen, hogy nem is örvend olyan nagy népszerűségnek, de van egy szűk réteg a magyar férfiak közt, amelynek tagjai nagyon tudatosan adakoznak. „Leginkább 20–26 év közti gyermektelen, egyetemista férfiak jelentkeznek, akik ráérnek, szívesen segítenek másokon, vagy csak jó bulinak tartják az egészet, és jól jön nekik az a jelképesnél kicsit magasabb költségtérítés, amit a fáradozásaikért kapnak. Az apaság sem kizáró ok: olyan donorjelölt is megfordult nálunk, akinek már van gyermeke. Ők egyébként mind lelkes véradók is” – árulja el az egyik spermabankban dolgozó, név nélkül nyilatkozó forrásunk. A lehetőségeket korlátozza, hogy a beültetésre alkalmas ivarsejtek kiválogatását szigorú vizsgálatok előzik meg: spermaanalízis, majd virológiai, bakteriológiai szűrés, utána genetikai vizsgálat, aztán családfaelemzés az örökletes betegségek után, végül pedig pszichológiai teszt. Egy jelentkezőnek akár tíz alkalommal is meg kell jelennie az intézetben.   „A szigorú kritériumok miatt száz férfiből mindössze 4-5 alkalmas, ami nagyrészt genetikai kérdés. Nem elég, hogy egy donorjelöltnek jól meg kell felelnie minden említett vizsgálaton, átlagon felüli, 1 milliliterben 75-80 millió feletti spermiumszámmal is kell rendelkeznie” – mondja a biológus. A WHO szerint egy férfi akkor számít nemzőképesnek, ha 1 milliliter ondójában 15 millió ivarsejt van, ám a spermadonorok esetében ez nem elég, mert a mintát fel kell dolgozni, fagyasztani és tárolni, ez pedig pusztítja a sejteket. A beültetésre alkalmas hímivarsejtek felhasználása is korlátozott, mert a magyar szabályozás az ország kis lakosságszámára hivatkozva kimondja, hogy egy spermamintával csak négy beültetésig, maximum négy babáig lehet elmenni.

Némi belátás azonban volt bennük, mert az ügy hatására 2016. január 1-jétől olyan jogszabályváltozás lépett hatályba, amely az államtitkárság szerint az eddiginél „szélesebb kör számára” teszi lehetővé a hímivarsejt gyűjtését. A jogszabály legalizálja a 17 éve fennálló helyzetet és a Krio elleni eljárást megelőző, alapvetően jól működő gyakorlatot azzal, hogy belekerült egy kiegészítés, mely szerint ivarsejtet a „működési engedéllyel rendelkező, illetve ivarsejt kutatására jogosult egészségügyi szolgáltatónak, valamint kutatóhelynek lehet közvetlenül felajánlani”.

Ennek értelmében a Krio Intézet megint gyűjthetne spermát, bár teljesen érthető, hogy mindezek után már nem akar. Sőt nagy valószínűséggel a büntetőeljárással megfenyegetett lombikbébiközpontok sem mernék átvenni tőle a donorspermát. A történet látszólag nyugvópontra jutott, mert a magyar lombikbébi-kezelések 70 százalékát végző Kaáli Intézet az OTH döntése miatt már 2015. július 1-jén megkezdte a donorsperma gyűjtését saját betegei számára. A törvényben előírt hat hónapos kivizsgálási időszak befejeztével az első donorok mintái mostanában válnak felhasználhatóvá, bár komoly problémát jelent az intézetnek, hogy minek alapján döntse el, a sok várakozó közül ki kaphat a rendkívül kis számú donormintából. Más meddőségi központoktól úgy tudjuk, hogy épp zajlanak náluk az ÁNTSZ ivarsejtbanki működést engedélyező vizsgálatai.

Ettől függetlenül kérdéses, hogy a 2015 tavaszáig olajozottan működő gépezet hatósági szétverése után megéri-e a lombikbébicentrumoknak a spermadonációra, a donorok és a hímivarsejtek szűrésére, fagyasztására alkalmas drága eszközpark beszerzése, amivel a törvény értelmében csak nonprofit tevékenységet végezhetnek. Aligha. Az sem elhanyagolandó kérdés, hogy ki fog felelni a félreértésekre lehetőséget adó, pontatlanul megfogalmazott törvényi paragrafusok, az OTH önkénye és súlyos inkompetenciája, illetve az államtitkárság lassú reagálása miatt keletkezett féléves hiátus során meg nem született közel háromszáz gyerekért, illetve az időből kicsúszó párok és egyedülálló nők kártérítéséért. Hiába írja levelében az államtitkárság, hogy azon lesznek, hogy kijavítsák a hibákat, a propagandájában családbarát kormány bűne jóvátehetetlen.