Négyoldalas Népszabadság-melléklettel jelent meg kedden a francia balliberális lap, a Libération. A melléklet címlapján Marabu karikatúrája látható, majd a Népszabadság újságíróinak cikkei olvashatóak.

Dési András és Horváth Gábor, a Népszabadság két külpolitikai szerkesztője szerkesztőségi véleménycikkükben arról írnak, hogy amikor az Orbán-kormány keresztülvitte a médiatörvényt, akkor a lap figyelmeztett arra, hogy ez a sajtószabadság elleni támadás, és hogy ez fertőző lehet, de akkor azt a választ kapták, hogy ehhez az intézményrendszert is meg kellene változtatni, ami 5-10 évbe beletelik. Ez 6 éve történt, azóta Lengyelország is rálépett az orbáni útra, a cikkben pedig a Népszabadság újrágírói arra figyelmeztetnek, hogy bár sokan azt hihetik, hogy Franciaországban, vagy Belgiumban nem történhet meg ilyesmi, 10 éve még Magyarországról is mindenki azt hitte, hogy nem lehet lapokat csak úgy megszüntetni.

Hozzáteszik, a sajtószabadságot ma Közép-Európában gazdasági eszközökkel veszélyeztetik, míg Törökországban, vagy Oroszországban egyszerűen megszüntetik a kritikus orgánumokat., "Magyarországon a kritikus médiát 'civilizált' módon hallgattatják el: pénzügyi indokokkal. De a cél igenis ugyanaz marad. És ez a járvány keletről nyugat felé tart" - írják.

Laurent Joffrin, a Libération szerkesztőségének vezetője "Veszély" című véleménycikkében ezzel párhuzamosan azt írja, most egy kelet-európai történeten kell elgondolkoznia Nyugat-Európának és az EU demokratáinak - azon, hogy októberben elhallgattatták a Népszabadságot, ráadásul nem a hadsereg, vagy a rendőrség keze van a dologban, hanem "az Orbán Viktor miniszterelnökhöz közell állók messzire elérő keze", és különböző pénzügyi tranzakciók.

"A Libération most azért jelenteti meg ezt a mellékletet, hogy hangot adjon egy bátor csapatnak, akik Kossuth Lajos, 1848 hőse, vagy az 1956-os Nagy Imre szabadságértékeit testesítik meg" - írja Joffrin arról, hogy miért jelentették meg a mellékletet. Hozzáteszi, a Népszabadság újságíróinak cikkeiből egy mindenki számára aggasztó történet rajzolódik ki. Mint írja, Orbán egy kommunista rendszer ellen harcoló liberálisként indult, aki viszont végül egy olyan csatalovat választott, amely hatásosabbnak tűnt a szemében, és amely biztosítja számára a bevándorlástól való félelmében megbénított és a nagyság álmával felhergelt közvélemény támogatását - a nacionalizmust. Joffrin Törökországhoz és Oroszországhoz hasonlítja az általa "demokratúrának" nevezett új magyar rendszert, és megemlíti, hogy Orbán hasonló dolgokat mond, mint Trump, a francia szélsőjobb Front National, vagy Nicolas Sarkozy volt elnök, és a pluralizmus látszatát a valódi zsarnoksággal keveri. "Orbántól Orwell felé haladunk. Egy kitalált országban? Vagy egy egzotikusban? Nem, az Európai Unió egyik nemzetében. Veszély!" - írja Joffrin.

Edition spéciale de @libe aujourd'hui, en collaboration avec @nolhu, quotidien de l'opposition hongroise réduit au silence par Viktor Orbán pic.twitter.com/dUmtmAsx8B

— Jérôme Balazard (@JeromeBalazard) 2016. november 15.

Pető Péter, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese "Orbán: egy Trump Magyarországon" című cikkében arról ír, hogy a budapesti kormány a demokráciát egy "igazságon túli" politikai rendszerré alakította át, ahol a hivatalos beszéd elferdíti a tényeket és minden alternatív gondolatot kisöpör. A cikkben Pető felidézi a Népszabadság felfüggesztését, valamint azt is, hogy az Orbán-kormány hogyan iktatta ki lépésről lépésre a fékeket és ellensúlyokat a "nemzeti együttműködés rendszerében". Mint írja, a Fidesz a teljhatalmának köszönhetően uralja a nyilvánosságot, amelyben szinte alig jelennek meg a kormányétól eltérő vélemények, a gazdaságban kiiktatták a versenyt, hogy a hatalomhoz közelállók nyerjék a közbeszerzéseket.

Pető rámutat arra is, hogy a politikai narratíva nap mint nap megmásítja a valóságot és az igazságot, erre pedig jó példa az október 2-i népszavazás története. "A tények nem számítanak többé, csak az elmesélt történet, az elbeszélés, a történetmesélés" - írja, majd hozzáteszi, bár látszólag egy szabad országban élünk, ez csak látszat, valójában mind a szabadság látszatának foglyai vagyunk.

M. László Ferenc, a Népszabadság újságírója arról írt a mellékletbe, hogy a kormányközeli szereplők hogyan avatkoznak be a médiapiacba, így előkerül benne a Mediaworks-eladásban érintett Liszkay Gábor és Mészáros Lőrinc, valamint Andy Vajna, illetve a cikkben név szerint meg nem nevezett miniszterelnöki tanácsadó, Habony Árpád (aki a Lokált, a Ripost.hu-t és a 888.hu-t tulajdonolja) is.

Bita Dániel, a Népszabadság rovatvezetője a Libérationban megjelent cikkében arról ír, hogy az előző kormányok korrupciós módszereihez képest az Orbán-kormány törvénybe foglalta azt, koncesszióban osztják a trafikokat, a kaszinókat és az állami földeket, az állami vagyont törvény alapján osztják szét, és egyre több szerződést kötnek közbeszerzés, vagy valódi verseny nélkül, az egészből pedig "a család" és az oligarchák profitálnak, akiknek a gyors meggazdagodása az új rendszer szimbóluma lett.

Révész Sándor, a Népszabadság volt szerkesztője cikkében a Népszabadság 60 éves történetéről írt, és arról hogy a lap 1956-os alapítása óta függetleníteni tudta magát a politikai befolyástól.