"Felnyílt a szemem, a rendszer nem működik" – hallhattuk Hosszú Katinkától emlékezetes sajtótájékoztatóján, amelyen széttépte az úszószövetség neki megajánlott, 12 milliós promóciós szerződését. A nemzet kedvenc olimpikonja előtte is, azóta is számos alkalommal elmondta, leírta, hogy működésképtelen, merev, korrupt, elavult az a rendszer, amelyben a magyar úszók edzeni, olimpiára készülni kénytelenek. A szövetség akkor is, most is elmondta, hogy nem érti, mi a baj – ezt el is hisszük neki.

A helyzet mostanra annyiban változott, hogy Hosszú kemény, keserű hangú nyilatkozata ("az egész rendszer érdekek mentén szerveződik") és hét pontja óta nagyon úgy tűnik, tényleg meg vannak számlálva Gyárfás Tamás elnöki napjai. Czene Attila ("diktatúra van a Magyar Úszószövetségben") vagy Seszták Miklós hatalomátvételének azonban alapvetően akkor van értelme, ha az úszószövetségi Kádár-korszakot nem egy felpuhult peresztrojka-szocializmus követi, hanem valódi rendszerváltás.

Ha valaki nem értené, milyen típusú vita zajlik éppen az úszószakmában, az olvassa el figyelmesen azt a nyilatkozatot, amellyel Gyárfásék a lázadó úszók hét pontjára reagáltak. Ismerős a nyelvezet, a stílus? Hát persze. A bukófélben lévő, de önmagát örökéletűnek gondoló MSZMP reagált így a nyolcvanas évek végén-legvégén az ellenzék felbukkanására, követeléseire.

"A feltüzelt versenyzők tévúton járnak, követeléseik megalapozatlanok; véleményünk szerint a magyar úszósport az időnként jelentkező nehézségek, egy-egy negatív történés ellenére sikeres, eredményes, helytállása az egész világon tekintélyt parancsoló" – írják Gyárfásék. Ismerős? A nyugati propaganda által megfertőzött demokratikus ellenzék követelései teljesen irreálisak, vannak még problémák, de a szocializmus az egyetlen alternatíva, nem kell felnagyítani az apró gondokat, amúgy meg tudnánk mi keményebben is, ha kell.

Azokkal szemben, akik szervezett, illegális politikai tevékenységet folytatnak és kapcsolatot tartanak fenn az imperialista fellazító és ellenséges propagandaközpontokkal, következetesen élni kell az adminisztratív korlátozások eszközeivel. [...] Nem lehet eltűrni, hogy a sajtóba beszivárogjanak az ellenzéki csoportok illegális kiadványai által terjesztett ellenséges nézetek. (A Politikai Bizottság határozata az ellenséges-ellenzéki csoportok tevékenységével összefüggő feladatokkal kapcsolatban, 1986.)

"Egyetlen nemzeti úszószövetség sem rendezett, rendezhet annyi nemzetközi versenyt – világbajnokságot, Európa-bajnokságokat –, mint a magyar." Hazánk a legvidámabb barakk, a kapitalista Nyugat egyetlen szocialista országot sem becsül meg annyira, mint minket – érzékeltette az állampárt lépten-nyomon. "A szövetség gazdálkodása tökéletesen átlátható, a MÚSZ bármely tagja számára hozzáférhető." Az ellenzék követelései teljesen alaptalanok, társadalmi rendszerünk sziklaszilárd.

"Hosszú Katinka eredményei – mint ahogy ezt többször hangsúlyoztuk – lenyűgözőek, ám az a magatartás, amelyet az edző-férj tanúsít itthon és külföldön, elfogadhatatlan." Vannak jószándékú bírálatok, amelyeket meg kell fontolnunk, de a a szocialista társadalmi rendszer nyugaton történő lejáratása elfogadhatatlan.

"A kérdés: valóban most van itt az ideje a csatározásnak, vagy – legalább a világbajnokság végéig – mindenki összpontosítson a maga elsőrendű feladatára." Ne pont most, a demokratikus átalakulás/jövő évi úszó vébé előtt beszéljük meg mindezt, koncentráljunk a közös építő munkára. Az úszók ússzanak. A krumplileves legyen krumplileves.

"Mint ahogy a sportolóktól, a klubok képviselőitől, az elnökség tagjaitól is bármilyen építő javaslatot készséggel fogadunk” – közölték Gyárfásék.

A munka kevésbé látványos részeként 1989 elején, tehát még a háromoldalú tanácskozás megkezdése, a megállapodások aláírása előtt megkezdtük az általunk elképzelt jogállamiságba mutató átalakulás ütemezésének, alapvető elveinek és szervezeti kereteinek megtervezését. (MSZMP Központi Bizottsága, 1989. február 10-11)

Az átmenetet mi vezényeljük le, a párbeszédet mi szervezzük, egyeztető fórumot hozunk létre, az ellenzék követeléseit felpuhítva, ártalmatlanítva beépítjük saját programunkba, hogy minden csak annyira változzon, hogy minden ugyanúgy maradjon, főleg a rendszer – ki nem mondva, de ezt üzente nekünk anno az állampárt. A felvilágosultabb pártvezetők pontosan látták, mitől nem működik a rendszer, és mindent megtettek azért, hogy az összkép olyan nagyon ne változzon.

...igenis változtatni kell a formákon, a tagoltságon, a struk­túrán. Az intézményrendszert alkalmassá kell tenni a gazda­ság menedzselésére. Hosszú évek óta tapasztaljuk, hogy az érdekeknek a harmonizálása a kormányzat és a vállalatok kö­zött nem megy, márpedig ha bizalmi válság kerekedhet, ala­kul ki szocialista viszonyok között, a kormány és a válla­latok között, akkor ott valamilyen hibának kell lenni az in­tézményrendszerben is.

Ugyanakkor, és éppen ezért nagyon kell vigyázni:

Nem kell a polgári intézmény­rendszereket másolni, azt a szocializmus eszméivel össz­hangban kell kialakítani. (...) A politikai intézményrendszer korszerűsítését az egypárt­rendszer viszonyai között kell megoldanunk. Olyan intéz­ményrendszert kell kialakítani, ahol a vezető szerepet el­látó párt politikai tevékenysége fölött is széles körű társadalmi kontroll érvényesül. (MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülése, 1988. április 23.)

Aztán persze beüthet a ménkű, államtitkársági hátszéllel meneszthetik a kínossá vált Gyárfást, de úgy, hogy maga a kontraproduktív rendszer, amit az úszók ugye elsősorban kifogásoltak, a helyén marad. Ilyenkor valakinek majd tárgyalni kell a valószínűleg hamar megszerveződő demokratikus ellenzékkel, természetesen a fenti, egypárti szempontok messzemenő figyelembevételével, kölcsönös toleranciával.

Meggyőződésünk, hogy a demokráciához, a jogállamisághoz vezető megegyezés útján csak korrekt módszerekkel, az érdekek megfelelő mérlegelésével, toleranciával, a korábbinál és a jelenleginél nagyobb nyitottsággal juthatunk előbbre. (A Hazafias Népfront válasza az Ellenzéki Kerekasztalnak helyiségeik átadásának ügyében. 1989. május 24.)

Nem más, mint egy kisebbfajta rendszerváltás zajlik a szemünk előtt az úszószövetségben, a kiszolgáltatottság, az átláthatatlanság, a haveri vircsaft felszámolásának kísérlete. Hogy aztán sikerül-e a versenysportot piacibb alapra helyezni, az állami gyámkodást hátrébb szorítani, sőt, "a parazita politikusokat kizavarni a versenysportból", az már egy következő rendszerváltás feladata lesz.