"Médiát manapság az oligarchák vásárolnak"
A régi típusú médiapiaci modell már nem kifizetődő, ezért olyan kormányközeli tulajdonosok jelentek meg, akiknek nem a nyereség a legfontosabb - mondja Németország legsikeresebb oknyomozó riportműsorának az alapítója. Olaf Steenfadt Budapesten adott interjút a hvg.hu-nak.
Olaf Steenfadt volt TV-riporter, újságíró, többek között az ARD és a ZDF csatornáknál. Németország legsikeresebb oknyomozó riportműsorának, a Frontalnak az alapítója. Később a menedzsmentben dolgozott és nyolc éven át a német kettes (ZDF) egyik leányvállalatát vezette. 2006-ban Rudi Zoltán, az akkori MTV Rt. elnöke azért hívta Magyarországra, hogy segítsen megerősíteni a köztelevíziót, és támogassa tanácsaival az őszi programreformot. Két évig dolgozott rajta. A CEU Média-, Adat- és Társadalomkutató Központjában tartott előadása után megkérdeztük, megmaradt-e bármi az akkori reformokból, de szóba hoztuk a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet legnagyobb tévék, újságok birtokosainak számító médiacézárokról szóló projektjét is.
hvg.hu: Ki vásárol "médiát" 2016-ban?
Olaf Steenfadt: Eddigi tapasztalataink szerint elsősorban oligarchák. A média oligarchizációja egy globális trend. A régi típusú médiapiaci modell ugyanis már nem kifizetődő. Ezért lépnek be a tulajdonosi körbe számos helyen a kormányzathoz köthető figurák, akiknek nem nyereség a legfontosabb, ők a közvéleménybe fektetnek be. Ez kivédhetetlenül egy gazdasági és politikai érdekek mentén formálódó struktúrát hoz létre. A Media Ownership Monitor nevű projektünknek nem az a célja, hogy ezt megváltoztassa - tudjuk, hogy ez nem lehetséges - hanem megmutatni: ki áll a cégek mögött, ez ugyanis alapvető fontosságú információ a fogyasztók és a társadalom számára is.
hvg.hu: És ez segít?
O. S.: Az átláthatóság csak egy eszköz és egy kezdőlépés. Transzparencia nélkül nincs egészséges médiapiac. A következő állomás talán a közérdeklődés felkeltése, vitaindítás, majd az egész párbeszéd integrálása a politikai térbe. Egyes helyeken ez egyenesen a szabályozás megváltoztatásába torkolhat. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy ez gazdasági kérdés is. Egy működő, egészséges médiapiac a növekedésről és a versenyről szól. A tulajdonosi koncentráció ennek homlokegyenest az ellenkezőjét jelenti.
hvg.hu: Az egyik hazai kereskedelmi TV éppen most árasztja el csatornákkal a piacot. Tessék, plurálisabb a piac, mint valaha...
O. S.: A pluralizmus nem arról szól, hány csatorna létezik egy országban, hanem a tartalomról. Attól, hogy van három horgász csatorna, öt helyen lehet a Forma 1-et nézni és tíz mozicsatornáról válogathatunk, még nem lesz plurális a médiapiac. Ez olyan, mintha egy boltban csak a joghurtmárkák közül válogathatnánk. A vélemények sokfélesége egész másról szól. Nem hiszem, hogy az említett intézkedés mögött az állna, hogy a piaci szereplő ennyiféle véleményképviselet létrehozását célozza.
hvg.hu: Meddig terjedhet az ön által emlegetett oligarchizálódás? Van plafon?
O. S.: Nehéz kérdés. A médiapiac az összes többi üzleti szektortól különbözik. Nem lehet összehasonlítani az autógyártással, egy tejüzemmel, vagy bármi mással. A média ugyanis szorosan összefonódik a közvélemény alakításával és ezen keresztül a hatalommal. Ez országtól függetlenül így van. Másrészt viszont az oligarcha definíciója alapvetően jelentős tőkét felhalmozó személyt jelent. Napjainkban viszont néhány oligarcha már olyan mértékű erőforrással rendelkezik, hogy tulajdonképpen egy szintre kerül konkrét államokkal. Ez egy viszonylag új jelenség. Amennyiben politikusként valaki egy ágyba fekszik ilyen oligarchákkal, előfordulhat, hogy egy idő után alárendelt pozícióba kerül, ez pedig 20 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Ezért egyes országok vezetőinek, állam- és kormányfőknek is saját érdekükben állna vigyázni arra, hogy ne kerülhessenek ilyen helyzetbe, ne legyenek ennyire közel ezekhez az emberekhez. Korábban is voltak nagyhatalmú üzletemberek, de az, hogy egyetlen ember irányítsa egy ország médiapiacának nagyobb részét, semmiképp sem volt annyira elterjedt, mint most.
hvg.hu: Pár éve még tele volt külföldi befektetőkkel a magyar médiapiac, a legnagyobb szereplők mögött is ők álltak. Aztán hirtelen mindenki lelépett. Miért?
O. S.: A legjobb példa, amit erre tudok mondani talán a nyugat-balkáni médiapiac. Jugoszlávia felbomlása után a nyugati médiapiaci szereplők ellepték az újonnan létrejött utódállamokat. Ezek a cégek azonban két dolgot tartanak szem előtt: mérhető nyereséget és egy stabil befektetői környezetet. Ha ez a két dolog eltűnik, eltűnnek ők is. Az ő céljuk ugyanis nem a helyi politika befolyásolása, hanem a pénzszerzés. Ha ez nem lehetséges, akkor elmennek.
Az oligarchák viszont nem a profit miatt szállnak be, ők a közvélemény befolyásolásába fektetnek be. Más üzletágakkal keresztezve a veszteség egyébként megtérülhet.Törökországban például üzletemberek közötti telefonbeszélgetések kerültek nyilvánosságra. Ezekben arról panaszkodnak, hogy Erdogan vagy más AKP-tagok (a török kormánypárt - a szerk.) kényszerítik bele őket olyan médiapiaci befektetésekbe, amelyekről tudni lehet, hogy nem fognak megtérülni. Ezek a kifizető csatornák, melyeken keresztül a nem nyereséges médiafelületeket életben lehet tartani, a más szektorokból idecsatornázott pénzen keresztül.
hvg.hu: Lehetséges, de akkor miért maradt Magyarországon az RTL-Bertelsmann?
O. S.: Erről nincsen konkrét információm, de kétlem, hogy az RTL itt maradt volna, ha egyáltalán nem termel nyereséget.
hvg.hu: 2006 nyarán érkezett Magyarországra, hogy segítsen az akkori tévéelnöknek, Rudi Zoltánnak a köztelevízió újrastrukturálásában. Pár héttel később már az épület is lángokban állt. Sikerült azért bármit megreformálni?
O. S.: A cél akkor az volt - legalábbis én azért érkeztem ide, miután hívtak -, hogy az állami tévét köztelevízióvá alakítsuk. A projekt végül sikeres volt, két dolog miatt. Az egyik: megvolt a politikai akarat arra, hogy ez végbe mehessen. A másik: a cégen belüli is megvolt a motiváció, hogy valami jobbá, többé váljon. A tévé- és az ország vezetésének lecserélésével aztán mindez eltűnt, mintha sose lett volna.
hvg.hu: Gondolom, nem követi mostanában a magyar állami televíziót, de valami képe talán van a jelenről is.
O. S.: Valóban nincs benyomásom elsőkézből, másodkézből úgy tudom, hogy a köztelevízóvá alakításra vonatkozó reformunkat követően a tévé hamarosan visszaesett az állami televízió szerepébe, és újra a kormány szócsövévé vált. Ez összevág egyébként több, más országbeli tapasztalatainkkal is. A legutóbbi példa Lengyelország, ahol a TV-P egy nagyon sikeres, hiteles, közpénzből fenntartott csatorna volt. Aztán visszahullott a kormányzat kezébe, és azóta teljes kormányzati ellenőrzés alatt tartják.
hvg.hu: Az önök projektje, a MOM (Media Ownership Monitor) a különböző országok médiapiacának tulajdonosi hálózatát tárja fel. Uniós tagállamokat viszont egyelőre egyáltalán nem vizsgálnak, pedig a magyar, sőt a német példa is igen érdekes lehetne magyar szempontból.
O. S.: Létezik egy másik projekt az EU-ban, Media Pluralism Monitor néven, ez az Európai Bizottság finanszírozásában a firenzei egyetem közreműködésével jött létre. Ők a tagállamokat vizsgálják, náluk azonban a tulajdonosi hálózat csak az egyik összetevője a kutatási módszernek. A különbség, hogy mi nem céghálózatot nézünk, a mi honlapunkon mondjuk egy tévé tulajdonosi struktúrájának a végén egy húsvér ember neve fog szerepelni, nem pedig egy cégé. A név mellett pedig az illető hátteréről, üzleti és politikai kapcsolatairól találhat információkat, aki ellátogat oda. Minket, és talán a közvéleményt is ez érdekel.
hvg.hu: Magyarországon ez a fajta tulajdonlási rendszer torkollik abba, hogy konkrét hírműsorokat szerkesztenek politikai háttéremberek, például adás előtt szerkesztőknek, főszerkesztőknek, hírigazgatóknak elküldött sms-ekkel.
O. S.: Először is, az oligarcha szó szinte csak negatív konnotációban jelenik meg, ugyanakkor ez nem igaz minden helyzetre, minden személyre. Vannak példák filantróp pénzemberekre is, akik hajlandóak befektetni a független médiába, hogy a közérdeket szolgálják. Ez tehát nem a struktúráról szól, hanem a mögött álló motivációkról és hogy ezt hogyan tudjuk átláthatóvá tenni.
A másik az öncenzúra. Ha nagy médiakonglomerátumok tulajdonosai kiterjedt gazdasági érdekeltségekkel rendelkeznek, főleg, ha ezeknek politikai vonatkozásuk is van, akkor egy szerkesztőnek, riporternek, vagy rádiós műsorvezetőnek már az sms, vagy a telefonhívás sem kell ahhoz, hogy tudja, mit szabad és mit nem szabad leírnia, kimondania. Ez az automatizmus az öncenzúra és sokkal hatékonyabban működik, mint a kéziirányított média.
hvg.hu: Lehetséges, hogy a tulajdonosi viszonyok leleplezése után a nézők, olvasók egyszerűen átváltanak inkább az alternatív médiaforrásokra, blogokra, közösségi médiára?
O. S.: A hagyományos hírforrások egyik nagy előnye, hogy mi összeállíthatunk még a projektünkhöz hasonló ábrákat, ahol megmutathatjuk, kihez tartozik egy-egy nagyobb médiatermék. Ez segíthet, bár nem feltétlenül változtat a fennálló helyzeten. Az online hírtartalommal ez már sokkal nehezebb, főleg a közösségi médiában. Ennek jó példája volt az amerikai hamishír-özön a választások idején, sokszor egyszerűen beazonosíthatatlanok voltak a hírek eredeti forrásai.
hvg.hu: A tulajdonosi hálózatok vizsgálata közben találtak példát országok közötti átfedésekre? Teszem azt, egy jól menő orosz milliárdos áll európai médiatermékek mögött.
O. S.: Rengeteg ehhez hasonló példát találtunk. Ukrajnában például ez egy létező probléma, bár itt sokszor nagyon nehéz a tulajdonosi viszonyok kibogozása, gyakran ugyanis offshore cégek állnak a tulajdonosi háló végén. Ez már önmagában azt jelzi, hogy valamit titkolni akarnak. Tunéziában hasonló a helyzet, ha elég ideig kutakodik valaki a forradalom utáni a médiatulajdonosi viszonyokban, előbb-utóbbi Silvio Berlusconi fog visszamosolyogni rá, aki jelentős befektetésekkel rendelkezik ott.
hvg.hu: És Ukrajnában személyek alapján szétválaszthatóak, gondolom, oroszbarát és oroszellenes médiacsoportokra a piaci szereplők.
O. S.: A mi célunk az átláthatóság, nem dolgunk megítélni, hogy ki a pozitív és ki a negatív szereplő a piacon. Ha Ukrajnában van oroszbarát és oroszellenes média, az már legalábbis egy minimális médiapluralizmus létét jelenti, ami kezdetnek jó.
hvg.hu: Ezeket az offshore tulajdonosi kapcsolatokat is képesek lekövetni?
O. S.: Az offshore tulajdonlás a médiapiacon a legtöbb helyen már eleve illegális, a tulajdonosok tehát ilyenkor nem meglepő módon nem szolgáltatnak információt a tulajdonosi viszonyokról. A lényeg azonban a törvények betartása, a jogalkalmazás.
hvg.hu: Merre tart a média mondjuk az elkövetkezendő 5 évben?
O. S.: Én úgy gondolom, hogy a közeli jövőben a hagyományos, helyi tulajdonú médiának még mindig jelelentős befolyása lesz a közvélemény alakítására. A politika és a társadalom számára is lesz egy szint, amikor egyes tulajdonosok akkora hatalomhoz jutnak, hogy ez komolyan vissza fog ütni. Ez az idő szerintem már közel van. Elég a Facebookra tekinteni példaként, amely ugyan tech-cégként adja el magát, ugyanakkor mégis tartalom becsatornázásával foglalkozik és óriási hatalma van, választásokat tud eldönteni, akár a legnagyobb országokban is.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
