Tetszett a cikk?

Tévesnek bizonyultak azok a prognózisok, hogy az Orbán-érára jellemző kezdeti, „forradalmi” jogalkotást idővel felváltja valamifajta konszolidációs időszak. Öt éve - a második Orbán-kormány első teljes évében - átlagosan 2 óra 12 percet bíbelődött egy-egy javaslat tárgyalásával a parlament. Ez az idő tavaly egy órával csökkent.

 

A kormánypárti honatyák lemondtak a választóktól kapott felhatalmazásukról, és áldásukat adták arra, hogy a kabinet a jövőben a parlament kihagyásával döntsön a költségvetés módosításáról. Ezzel a múlt heti döntésükkel a Fidesz–KDNP képviselői nemcsak a Schmitt Pál-i filozófiát emelték minőségileg új szintre (ő mint államfő a végrehajtó hatalomnak nem fékje, hanem motorja kívánt lenni), de egyszersmind Kövér László elvárásának is eleget tettek.

A házelnök még 2013-ban beszélt arról, hogy a kormány túlságosan függ az Országgyűléstől, nem tud a mindennapi helyzetekre gyorsan reagálni, ezért bővíteni kellene azt a kört, amelyben a saját hatáskörében is dönthet. Mindez – ahogy Kövér akkoriban fogalmazott – „valamiféle rendeleti kormányzás lenne, a rendeleti kormányzás rossz íze nélkül”.

Túl sok macerát korábban sem jelentett egy-egy kormányzati javaslat szentesítése. A Fidesz–KDNP a házszabály megváltoztatásával már 2011-ben lehetőséget teremtett arra, hogy kivételesen sürgős eljárásban lezavarhassa egyes törvények parlamenti vitáját. A „statáriális” törvényalkotást segítette az is, hogy az előterjesztéseket – a szokásos tárcaköröztetések megelőzésére – kormánypárti képviselők vették a nevükre. Így még az is megtörtént, hogy egy törvénymódosítás a vezérszónoki expozétól a végszavazásig kevesebb mint tíz perc alatt átment a Házon (HVG, 2013. szeptember 21.).

Az Oszággyűlés alalkuló ölésén 2014 májusában. Fújtak a képviseleti demokráciának?
©

Tévesnek bizonyultak azok a prognózisok, hogy a „forradalmi” jogalkotást idővel felváltja valamifajta konszolidációs időszak. A második és a harmadik Orbán-kormány első teljes éveit összehasonlítva kiderül: tavaly még annál is több jogszabályt fogadott el a parlament, mint öt évvel korábban (2011-ben 215-öt, 2015-ben 230-at). Igaz, míg korábban főként új törvényeket alkottak a honatyák (szám szerint 109-et), tavaly már csak 67 újszülöttről adott hírt a Magyar Közlöny.

Gyakran nyúltak a gyorsítóhoz

Közben a törvénymódosítások száma 106-ról 163-ra nőtt. Ezek gyakran már nem a 2010 előtti időkből örökölt jogszabály megváltoztatásáról szóltak; a Fidesz–KDNP által az előző ciklusban elfogadott paragrafusokat írták át a megalkotóik. Ha olykor valami régi bútordarab kerül elő, akkor pedig gyakran politikai érdek szól a változtatás mellett. Az 1996-os szerencsejáték-törvényt például tavaly novemberben 52 perc alatt sikerült átfazonírozni; s bár a címét nem változtatták lex Andy Vajnára, a tartalmát igen.

A parlament 2011-ben még átlagosan 2 óra 12 percet bíbelődött egy-egy javaslat tárgyalásával, ez az idő 2015-ben három perc híján egy órával csökkent (ismét csak összefüggésben azzal, hogy újabban a kisebb terjedelmű módosítások dominálnak). Az extra sürgősséggel elfogadott törvények száma mérséklődött, de a kormányoldal tavaly is gyakran nyúlt a gyorsítóhoz.

Öt éve 25 indítvány tárgyalását zavarták le a benyújtástól az elfogadásig mindössze három nap alatt. 2015-ben tíz törvénymódosítás tartott ugyanennyi ideig. A főszabálytól eltérve tárgyalták például a migrációs helyzettel kapcsolatos módosításokat. A határzár (kerítés) felállítását, illetve a honvédség bevetéséről szóló felhatalmazást például alig több mint két óra alatt sikerült elfogadtatni. A kötelező kvótákkal kapcsolatban Magyarország által indított uniós bírósági eljárásról is hasonló gyorsasággal (2 óra 45 perc) döntöttek. Azt, hogy a trend nem tört meg, mutatja, hogy percre pontosan ennyi időt (2 óra 45 percet) vett igénybe idén márciusban a nemzeti otthonteremtésről szóló – utóbb Áder János államfő által visszadobott – törvény megalkotása.

Szembetűnő változás, hogy amíg 2011-ben a benyújtott és elfogadott törvények több mint negyedét kormánypárti képviselők terjesztették elő, ez az arány 2015-ben 10 százalék alá csökkent. Ez a kormányzati aktivitás növekedésével is összefügg: a tárcák előterjesztése alapján elfogadott jogszabályok száma 147-ről 181-re emelkedett.

Kérem, ne szavazzanak

Leginkább a szavazások számában mutatkozik meg a parlamenti – pontosabban a plenáris ülésen folyó – munka leértékelődése. Míg a Gyurcsány-kormány és a második Orbán-kormány első teljes évében nagyjából hasonló számban hangzott el a „kérem, szavazzanak” elnöki felszólítás (2007-ben 3307-szer, 2011-ben 3528-szor), 2015-ben mindössze 1150-szer. Mindez elsősorban a tárgyalástechnikai módosításokkal magyarázható: a szakbizottságok módosító javaslatai például összegezve kerülnek a plénum elé, és egyebekben is szigorodtak a módosító javaslatok benyújtásának szabályai.

©

A parlament kormányzati ellenőrző funkciója sok tekintetben már korábban is csak látszat volt. Ezt tovább növelte, hogy míg 2011-ben 69 kormánypárti (ön)interpellációt nyújtottak be a képviselők, tavaly már kétszer ennyit. Mindez persze csak statisztika, tartalmi szempontból ugyanis ezek a megnyilvánulások általában nem szóltak másról, mint hogy lehetőséget adjanak a kormányzati álláspont kifejtésére, az ellenzék ostorozására. Az ellenzék beletörődését jelzi ugyanakkor, hogy képviselői kevesebb interpellációt adtak be (korábban 530-at, tavaly 383-at). Igaz, az írásbeli kérések esetében aktívabbak voltak, mint valaha. Tavaly közel négyezer esetben követeltek írásbeli választ a kormánytól, ami két és félszer több, mint öt éve.

Az ellenzék nyilvános parlamenti megszólalási lehetőségeinek további szűkülésére utal a napirenden kívüli felszólalásokról készült statisztika. Bár ezek száma összességében nőtt (445-ről 635-re), a súlypont a napirend előttiről áthelyeződött a „főműsor” utáni sávba. 2011-ben még 332 napirend előtti és 113 napirend utáni felszólalás hangzott el. Tavalyra az arány megfordult: 337-en már csak este, illetve késő éjjel kaptak lehetőséget véleményük kifejtésére.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!