Kevesen kérvényezik, így a bíróságok 2003 óta még 700 ügyben sem alkalmaztak óvadékfizettetést. Annak ellenére, hogy az még a nehézsúlyúakat is visszatartja a szökéstől.
Az egy évig tartó nyomozás lezárása után, vádemeléskor talált egy addig még soha sem hivatkozott újabb okot az előzetes letartóztatás meghosszabbítására a Quaestor-ügyben a Fővárosi Ítélőtábla. Tarsoly Csaba Quaestor-főnök szempontjából legrosszabbkor került elő a bűnismétlés veszélye, mert így hiába ajánlotta fel ő és ügyvédje, hogy óvadékot is fizetne a szabadulásért cserébe. A bíróság még gondolkodni sem volt hajlandó az összegen, mondván: ez esetben a törvény eleve kizárja az óvadékot. „Ez abszurd, hiszen a Quaestor-csoport cégei végelszámolás vagy felszámolás alatt állnak, Tarsoly Csaba minden vagyonát zárolták, tehát jogi képtelenség a bűnismétlés feltételezése” – fogalmazott Papp Gábor ügyvéd a HVG-nek.
Más „nagykutyáknak” viszont sikerült. Fejenként 15 millió forintos óvadék ellenében szabadultak például a Buda-Cash Brókerház milliárdos sikkasztással vádolt vezérei, míg Rejtő E. Tibor hajdani K&H-főnök 10 millió, Garamszegi Gábor, a Betonút Rt. volt vezérigazgató-helyettese és Bitvai Miklós, az Állami Autópálya-kezelő Rt. korábbi vezérigazgatója 30-30 millió forintos óvadék ellenében kerülhetett haza.
Kevés az óvadéki ügy, ez nincs így jól – a jelek szerint erre a jogalkotó is rájött. A HVG információja szerint a készülő új büntetőeljárási törvény a mainál jóval szélesebb körben engedné alkalmazni az elvben az előzetes letartóztatás kiváltani hivatott óvadékot.
2003. július 1. óta alkalmazhatnák a magyar bíróságok, ám mindössze 678 ügyben határoztak meg óvadékot. A Legfőbb Ügyészségtől kapott tájékoztatás szerint 2010 és 2014 között összesen csupán 366 felajánlást tettek a gyanúsítottak és védőik, s ezeknek csak valamivel több mint a felét, 153-at fogadta el a bíróság. Különösen feltűnő ez annak fényében, hogy több mint négyezren ülnek előzetes letartóztatásban a még mindig embertelenül zsúfolt magyar börtönökben.
Az ügy súlya elvben nem akadály. Az első óvadékosnak – akit emberölés előkészületével és lőfegyverrel visszaéléssel vádoltak – hárommillió forintjába került a szabadulás Veszprém megyében. A bíróság ugyanis úgy ítélte meg, hogy a férfi tettét a féltékenység motiválta, és nem megrögzött veszélyes bűnözőről van szó. Sokallotta viszont az összeget a Hunvald-ügy elsőrendű vádlottja, Gál György volt erzsébetvárosi gazdasági bizottsági elnök is. Az ügyvédje által javasolt 16 millió forinttal szemben a bíróság végül 100 millió forintban határozta meg a szabadulásának árát, amit Gál nem fogadott el.
A Debreceni Törvényszék területén például 2003 óta 41 alkalommal tettek le óvadékot, egy-egy ügyben átlagosan 2 millió forintot. „A cél, hogy fájjon” – érzékeltette a mérlegelés szempontjait a HVG-nek Nagy Antal, a törvényszék kollégiumvezetője, hozzátéve: az nem a bíróságokon múlik, hogy hány óvadékos ügyük lesz. Debrecenben jellemzően kábítószer-kereskedelem, embercsempészet és rablások miatt szabnak ki óvadékot. Hogy mennyit, az nagy szórást mutat: két egyformának látszó tényállás alapján volt olyan kábítószer-kereskedő, aki 900 ezer és volt, aki 5 millió forint ellenében szabadulhatott. „Az összeg nem a cselekmény súlyától, hanem az illető személyi körülményeitől, a vagyoni helyzetétől függ” – magyarázta a bíró, hozzátéve, hogy minden ügyben igyekeznek valós képet festeni az adott személyről. A szabadulás súlyos ügyekben sem lehetetlen: Cziczás László, a debreceni rendőrkapitányság bevetési osztályának egykori főnyomozója – akit azóta felbujtóként, bűnszövetségben, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett lopás, bűnsegédként elkövetett csalás és sikkasztás, rablás előkészítése, orgazdaság, közokirat-hamisítás és hivatali visszaélés bűntettében mondtak ki bűnösnek – például ötmillió forintért válthatta meg átmeneti szabadságát. Az óvadék mindenesetre bevált: Debrecenben például egyetlen ügyre emlékeznek, amikor az egyébként kábítószerrel való visszaéléssel vádolt férfi a kétmillió forint óvadék ellenére lelépett.
| Előzetesmegváltás |
Ötvennyolc év szünet után, 2003. július elsejével vezették be újra az óvadék intézményét Magyarországon. Azóta van lehetőség arra, hogy az arra érdemesnek tartott gyanúsított vagy vádlott az anyagi viszonyaihoz mért nagyobb összegű kaució fejében kikerülhessen a rácsok mögül. Az óvadékot minden esetben a terheltnek vagy a védőjének kell kérnie, a nyomozóhatóság vagy a bíróság azt hivatalból nem kezdeményezheti, és csak azokban az esetekben válthatják fel vele az előzetest, ha a letartóztatás elrendelésének egyetlen oka az lenne, hogy „tartani lehet a gyanúsított szökésétől, elrejtőzésétől”. Az óvadék összegének – amelyet akár súlyos bűncselekmény miatti ügyekben is megállapíthatnak – nincs felső, sem alsó határa, az minden esetben a bíró mérlegelésétől függ. A bíróságok a terhelt személyi körülményeinek figyelembevételével állapítják meg az összeget, amit készpénzben kell befizetni a bíróságon. A letétbe helyezett pénz kamatok nélkül, banki átutalással visszajár a jogerős ítélet után. Azonban az államra száll, ha a terhelt elszökik a büntetőeljárás elől, vagy nem vonul be a börtönbe. |
Kicsit más a nagyságrend a fővárosban. Itt már 2009-ben is volt olyan, költségvetési csalás miatt indult ügy, amelyben 50 millió forintot állapított meg a bíróság. Azóta 60 millió forint volt a legmagasabb összegű óvadék, amit egy kétmilliárd forintos áfacsalással gyanúsított német állampolgár fizetett be. „A tavalyi, összesen négyezer nyomozási bírói ügy közül hét volt óvadékos” – érzékeltette az arányokat Matusik Tamás, a Budai Központi Kerületi Bíróság Nyomozási Bírói Csoportjának vezetője. Ezt jellemzően embercsempészet, szexuális erőszak és kábítószeres ügyekben kérték. Utóbbiak közül a dílerek 10–20–30 millió forintos óvadékkal szabadulhattak, de akadt olyan is, akinél „500 ezer forint már nem jelentéktelen összeg”.
A csoportvezető bíró szerint „a rendszer több sebből vérzik”. Pillanatnyilag az is az óvadék ellen hat, hogy a befizetett pénz egészen a büntetés megkezdéséig az államnál marad, márpedig a bonyolult gazdasági bűncselekményeknél évek telnek el a jogerős befejezésig. Matusik szerint dinamikusabbá lehetne tenni az óvadékot azzal is, ha a befizetett összeget visszaadná az állam, amint megszűnik a letartóztatás oka, ha pedig jobban beindulna a rendszer, szükség lehetne az amerikai filmekből ismert óvadékügynökségekre is. Összesen négy, azóta már megszűnt óvadékiroda alakult, a legtovább az Első Óvadékiroda Kft. működött, amely jelenleg is felszámolás alatt áll, s valójában hitelközvetítéssel foglalkozott.
„Még mindig inkább előrehozott büntetés, zsarolási eszköz a nyomozók kezében a letartóztatás” – fogalmazott a HVG-nek Zamecsnik Péter ügyvéd: „egy kezemen meg tudom számolni, hány óvadékos ügyem volt”. Zamecsnik – mint mondja – soha nem ajánl fel konkrét pénzösszeget, nem akarja ezzel megkönnyíteni a bírók dolgát. Így gyakran el is hűl az összegek hallatán. Kiss Bálint, a MÁV Biztosító korábbi igazgatója például 55 millió forint ellenében válthatta meg a szabadságát. Egy itthon csalással vádolt szerb állampolgár 30 millió forint ellenében szabadulhatott. Nem is tűnt el, leülte néhány hónapos büntetését, majd csaknem háromnegyed évet várt arra, hogy visszakapja a pénzét.
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
