Sokan a strómanság hivatalos változatának tekintik a bizalmi vagyonkezelést, ami a közelmúltban a magyar jogban is megjelent. Mintául az angol trust és a német Treuhand szolgált, és 2014-ben lépett hatályba róluk törvény „a nemzetközi versenyképesség fejlesztése” és a „közpénzek védelme” érdekében. Ezek a „főállású strómanok”, vagyis az üzletszerűen tevékenykedő bizalmi vagyonkezelők cégként működnek, és szigorú feltételeknek kell megfelelniük: a legalább 70 millió forintos biztosítéktól a tevékenység jegybanki engedélyeztetéséig. Az új üzletre rá is csaptak a pénzügyi vállalkozások, de a piac még nem indult be: a cégeket létrehozták, de forgalmuk még alig van. Az első ilyen cég ugyanakkor már tönkre is ment, éppen az elsőként engedélyezett Hungária Trust Zrt. Visszaélésekre adhat alapot, hogy több társaság csak a nevében „bizalmi vagyonkezelő”, valójában azonban nem felel meg a feltételeknek.
E jogi konstrukcióban az úgynevezett vagyonrendelő az értékeit vagy annak egy részét a bizalmi vagyonkezelő tulajdonába adja, aki aztán azt díj ellenében működteti. A hasznot a kedvezményezettnek adja tovább. Ez a legfeljebb 50 évre átadott vagyon erősen védett, nemcsak titoktartással, hanem azért is, mert például a vagyonrendelő hitelezői nem tarthatnak rá igényt. A megoldás lehetővé teszi, hogy a kezelésbe adott értékek – legyenek ingók, ingatlanok vagy cégek – kimaradjanak a vagyonbevallásokból. Éppen ezért is sokan azt várják a konstrukciótól, hogy segít hazavándoroltatni az offshore vagyonokat.
