E-személyije van? És a többlettudását használta már valahol?

Korántsem magyar sajátosság az, hogy az egészségügy nehézkesebb, lassúbb befogadó közeg, mint a gazdaság más ágazatai. A digitális korszakban felcseperedett generáció számára már természetes, hogy minden egyszerűen mérhető, minden sípol és jelzést ad. A porszívó, ha megtelt a zsákja, a vasaló, ha elérte a kívánt hőmérsékletet, a mosógép, ha végzett a munkával. Divatcikké váltak az emberi test működését mérő karkötők: lépésszámláló, a kalóriafelhasználást, a pulzusszámot jelző olcsó szerkezetek. Az Apple store-ból letöltött programok 60 százaléka az egészséggel, az életmóddal kapcsolatos. Akik otthonosan mozognak az interneten, elsősorban a betegségekről és azok kezeléséről keresnek információt. Különösen az 50 év felettieket izgatják az egészségmegőrzésről, a betegségekről szerezhető ismeretek – derül ki egy hazai felmérésből.

Jellemző az egészségügyi informatika egy helyben topogására, hogy éppen tíz éve az alábbi híradás jelent meg a HVG-ben: „A papíralapú – először 1992-ben kibocsátott – taj-kártya még másfél évig kell hogy szolgáljon, amíg forgalomba kerül a chippel ellátott, a XXI. századi elvárásoknak megfelelő, bankkártya formátumú utóda. A prototípusa már elkészült, a kipróbálása most indul, három megye kilenc háziorvosi körzetében 16 ezer biztosított kapja kézhez. A kártya »kettő az egyben« megoldás: előlapja a hazai, hátlapja pedig az uniós egészségügyi ellátásra jogosító igazolás lesz.” A feladat technikai értelemben már egy évtizede sem volt megoldhatatlanul bonyolult, mégsem sikerült megvalósítani. Szerény hírverést kapott, de ez év elejétől forgalomba kerültek az első elektronikus taj-kártyák. Az e-személyi már tárolja a tulajdonosa társadalombiztosítási azonosítóját, ám még annak ellenére korai lenne kidobni a papíralapú igazolványt, hogy már egymillió polgár tárcájában lapul az újfajta e-személyi. A kórházakban, járóbeteg-rendelőkben és a háziorvosoknál még csak most kezdik az első, a kártyán tárolt információ leolvasására alkalmas terminálok próbaüzemét.

Számítógépes leletezés egy fővárosi stroke-központban. Többet ésszel

Túry Gergely

„Lassabban haladunk, mint ahogy szeretnénk, de a helyzet nem reménytelen” – összegezte az elmúlt két év eseményeit Mezei Rudolf, a Promecom Kft. ügyvezető igazgatója. Akkor adott hírt róla a HVG, hogy 230 millió forint támogatást kapott a Széchenyi Tőkebefektetési Alaptól ahhoz, hogy idehaza a távgondozás jelentős piaci szereplőjévé váljon, és külföldön is szerencsét próbálhasson. A Zuglói Egészségmegőrző Modell részeként, mintegy száz beteg bevonásával már egy éve élesben megy a rendszer gyakorlati próbája. A betegek otthoni használatra kapnak vérnyomás-, vércukor- és koleszterinszint-mérő eszközöket, amelyekhez egy adatátviteli egységet csatlakoztatva a mért adatokat továbbítják a cég szerverébe. A lánc másik végén lévő háziorvosok és a zuglói hipertóniacentrum szakorvosa számítógépen látják, milyen állapotban vannak a betegeik. A Medistance néven futó program segítségével az orvos pontos képet alkothat arról, hogy az alkalmazott terápia milyen eredménnyel járt, kell-e változtatni a gyógyszereken vagy azok mennyiségén. Nem kell cetliken írogatni a betegeknek a mérések eredményét, gombnyomásra, jól áttekinthető grafikonon ábrázolva rajzolja ki az orvos gépén a szoftver, hogyan alakultak a páciens paraméterei. A program segítségével az is láthatóvá válik, hogy a beteg a különböző helyszíneken milyen egészségügyi ellátást vett igénybe, milyen leletei keletkeztek, milyen gyógyszereket írtak fel neki. A riasztás is fontos alkalmazás lehet a távfigyelő rendszerben. Kiugróan magas vérnyomás vagy vércukorszint esetén gyorsan tud reagálni a kezelőorvos, ha szükséges, telefonon vagy személyesen felkeresve páciensét.

Ha a szolgáltatók részéről van rá igény, hogy a munkájuk átláthatóbb, rendszerezettebb legyen, az informatikai megvalósítás már nem ördöngösség. Fordítva azonban ez szinte lehetetlen: nem sok sikerrel kecsegtet kórházakra, rendelőkre szoftvereket ráerőltetni. Az észszerűsíthető gyógyítási folyamatok skálája meglehetősen széles. A győri kórházban például jól működik, hogy a sürgősségi osztályra beérkezett betegekről tableten tájékozódnak az osztály orvosai. Azon láthatják, melyik kivizsgálás hol tart, mi lehet a következő lépés. Így nem kell minduntalan visszarohangálni az asztali számítógéphez. Sokat segítene a nővéreknek, ha a zsebükben lévő okostelefonon adminisztrálhatnának, egy jó kis app segítségével csak kipipálva a betegágynál, hogy az előírtak közül melyik gyógyszert adták oda a betegnek. Hogy pontosan mikor, azt pedig a rendszer automatikusan rögzíthetné.

A kaposvári Kaposi Mór Kórházban kitűnő eredményeket hozott az onkológiai betegút informatikai menedzselése. Repa Imre professzor kezdeményezte az OnkoNetwork rendszer kialakítását, azért, hogy egyetlen daganatos beteget se veszítsenek szem elől, és senki életesélyét vagy életminőségét ne rontsa a kezelésre való túlzottan hosszú várakozás. Az előzetes felmérések azt mutatták, hogy a betegség gyanújának felmerülése és a kezelést megbeszélő onkoteam szakmai döntése között nemritkán hat hónap is eltelik, de még a szerencsésebbeknél is legalább két hónapig tart a kivizsgálás – aztán újabb hetek, esetleg hónapok múlnak el a kezelés megkezdéséig. „Eközben olyan időveszteség éri a beteget, hogy sebészeti beavatkozás már nem jöhet szóba” – összegezte a késlekedés végzetes következményét az IMEA szakmai folyóiratban megjelent cikkében a kórház és az egészségügyi centrum, valamint az informatikai hátteret adó Hospitaly Kft. munkacsoportja. Az orvosok és informatikusok közös munkájával létrehozott szoftver nyomon követ minden beteget, figyelemmel kíséri a sürgősségi besorolásnak megfelelő határidőket, dokumentálja az orvosi döntéseket. Sok más mellett arra is alkalmas, hogy utólag elemzés készüljön a kezelések hatásosságáról, eredményességéről. A működés első évének eredménye, hogy az átlagosan 50 napos onkológiai kivizsgálási idő 20 napra mérséklődött.