HVG: A felcsúti Rothschild

Hogy lehet tönkretenni egy országot? Van rá egy-két példa a világon - távolabb és közelebb hozzánk egyaránt. Vagy akár nálunk. Többek között ezekről is olvashat az e heti HVG-ben. Juhász Gábor vezető szerkesztő szubjektív lapszemléje.

  • Juhász Gábor Juhász Gábor
HVG: A felcsúti Rothschild

Mészáros Lőrinc, akinek a kezében a gázcső is arannyá változik, kénytelen volt a kisvasutat nagy jachtra cserélni. Mégsem várható el, hogy egy másik sajtósztár milliárdos, a Fókuszban rovatunkban megidézett – és nem mellesleg az FBI által körözött – Ghaith Pharaon a horvát tengerpart helyett valahol az alcsúti vasútállomásnál bóklásszon, ha találkozni akar valamelyik magyar hatalmassággal. Mondjuk, hogy újabb kastélyüzletet üssön nyélbe. Mészárostól egyébként ebben akár tanácsot is kérhetne, hiszen közös szenvedélyük az adriai hajókázás mellett a Kárpát-medence egykori főúri rezidenciáinak felvásárlása is. A felcsúti polgármester sok minden más iránt is érdeklődik, a termőföldszerzéstől a vadászaton át a médiáig, és ez igazán aggasztó az ország jövőjét tekintve. 

Hogyan nyírjunk ki egy országot címmel a The Atlantic magazin hosszú cikket közölt másfél évtizede a Mugabe uralta afrikai Zimbabwéról, a korábbi Rhodesiáról. Azt mutatta be, miként teszi tönkre a fékezhetetlen és önmérséklet nélküli kormányzati túlhatalom a rasszista fehér diktatúra megdöntése utáni, szépreményű országot. Az első pont például az, hogy rombold a gazdaságot a tulajdonjogok semmibevételével, átgondolatlan földreformmal vagy éppen a politikai híveid érdemtelen gazdagításával, a második pedig, hogy csinálj szolgát az állami médiából. Az ellenzék lejáratása, a másként gondolkodók megszorongatása vagy a csúcsra járatott gyűlöletkampány sem ismeretlen itthon, ahogy például – a nálunk rezsicsökkentés formájában megjelenő – fenntarthatatlan ígéreteket is megismerhette a magyar választó.

Az ottani unortodox gazdaságpolitikával, a Mugonomicsszal Magyarország szerencséjére a matolcsyzmus nem kelhet versenyre. Az egyik jegybankelnök előd, Surányi György a Gazdaság rovatunkban dicsérő mondatokat is kijelent a kormányzati gazdaságpolitikáról, megemlítve például, hogy „fontos és kedvező”, hogy az ország külső adóssága 2009-től zsugorodott. Megjegyzi ugyanakkor, hogy az ilyen kivételesen alkalmas környezetben a 2,5 százalékos növekedés nem ad okot a büszkeségre. A kormányzati takarékosságot sürgető Surányi többsávos szja-t javasol, és azt, hogy fel kell hagyni a „minél olcsóbb a munkaerő, annál jobb” elvével, úgysem lehet a 100–200 dolláros havi jövedelmet fizető országokkal versenyezni.

Van persze, akinek nem kell várnia a fizetésemelésre. „Ha az embernek pénze van, bármit megvehet” – jelentette ki a gyorsan meggazdagodtak pökhendiségével a felcsúti Rothschild. Könnyű neki, nagy hatalmú támogatói vannak: a top 500-as listánkon szereplő nyereségrekorder cégek által is irigyelhető sikereiben szerepet játszik – és ez nem rágalom, hisz tőle magától tudjuk – a jóisten, a szerencse és Orbán Viktor.