„Ha rendes nyugdíjat kapnánk, nem lenne szükség a 30 ezer forintra” – miért dolgozik több mint százezer nyugdíjas Magyarországon?
Tavaly már 125 ezer fölé nőtt a nyugdíj mellett dolgozók száma.
„Megérinthetlek?” – kérdezik egymástól a negyedikesek, akik párba állva gyakorolják társukon a japán siacumasszázst. A zuglói Heltai Gáspár Általános Iskolában az alsós osztályok többségében hetente egy tanórán foglalkoznak az úgynevezett önsegélyező technikákkal Postás Beáta biológia-kémia szakos pedagógus, siacutréner segítségével. A gyakorlatokat kísérő történetek egy japán szamurájról szólnak, aki találkozik a medvével és a tigrissel, majd jól elázik, aztán felveszi a páncélját. Mindez masszázsmozdulatokra lefordítva azt jelenti, hogy a gyerekek először erőteljes nyomással – de instruktoruk szerint semmiképpen nem birodalmi lépegetőként beletenyerelve a másikba – átmasszírozzák társuk hátát a hátizmokon lefelé haladva, majd kezüket lágy macskaléptekkel hozzák felfelé.
Amikor pedig a szamuráj a mese szerint elázik, a gyerekek az ujjaikkal kopogtatják partnerük fejét, nyakát, vállát és hátát, mindig pont olyan erősen, ahogyan a másik kéri.
„Milyen esőt szeretnél? Nyári záport, zivatart vagy jégesőt?”
– hangzik a jelképes kérdés. Egy másik gyakorlatnál négykézláb lépkednek, úgy, hogy csak az egyik vállcsücskük érinti a társukét. Merthogy az a feladat, hogy lekövessék a másik mozgását, miközben nem távolodnak el egymástól a vállaik. „Olyan volt, mintha hipnotizált volna, azt csináltam, amit ő akart” – számolt be tapasztalatairól az egyik kisfiú.
Siacuórán. Finom mozdulatok
Túry Gergely
Az amúgy is a gyerekek önfejlesztésére, önerősítésére építő Montessori-módszerrel dolgozó iskolában tavaly kezdték a Suliszamuráj nevű, egészségserkentőnek mondott programot alkalmazni az akkori harmadikosoknál. A módszer a japán siacumasszázs fogásain alapul, amelynek lényege, hogy az akupunktúrás pontok és az azokat összekötő energiapályák (meridiánok) stimulálásával az energia szabad áramlását érik el a szakemberek. A programban a testtudat kialakítása és a testtartás javítása mellett azt is megtanulják a gyerekek, hogyan nyúlhatnak úgy a társukhoz, hogy az ne tűnjön agressziónak. „A szamuráj legfőbb ismérvei a fegyelem és a figyelem” – hangzik a jelszó. Ezért kérnek az óra elején is engedélyt egymás megérintéséhez, a végén pedig japánul köszönik meg egymásnak az együttműködést.
„Kellett egy varázsige, hogy a gyerekeket motiváljuk. A szamurájok, kulturális háttértől függetlenül, minden fiú és lány számára hősök. Izgalmas történetek szereplői, ráadásul elég távoliak, ezért szívesen azonosulnak velük. A japán szó amúgy a szaburau igéből származik, a jelentése: szolgálni” – foglalja össze a HVG-nek Karin Kalbantner-Wernicke, a Suliszamuráj német ötletgazdája. „Az is fontos – teszi hozzá –, hogy tudják a más kultúrákat tisztelni, ezért tanítunk meg nekik néhány japán üdvözlést is.” A gyógytornász szakember az 1970-es évek óta foglalkozik siacumasszázzsal, és férjével, a gyermekorvos Thomas Wernickével együtt dolgozta ki a kisiskolás korosztályra szabott módszert. „Huszonöt évvel ezelőtt egy olyan iskolában kezdtük, ahová mindennap jött a mentő, mert annyira agresszívak voltak a gyerekek. Az igazgató a segítségünket kérte. Hamarosan hetente csak egyszer hívták a mentősöket” – mondja a gyermekorvos.
Wernickéék tapasztalatai szerint a gyerekek mind nagyobb részének rossz a testtartása, és nem képesek figyelni. Mindennek alapvetően két oka van: az utóbbi másfél évtizedben tendencia lett, hogy a bölcsőhaláltól való félelmükben a szülők nem fektetik hasra a csecsemőket, akiknek emiatt nem erősödnek meg kellőképpen a hátizmaik. Másrészt mind kevesebbet mozognak a gyerekek, naphosszat a tévé és a számítógép előtt ülnek. Emiatt nem alakul ki a testtudatuk, nem érzik a testük határait – a gyakori túlmozgások, a tanóra alatti hintázások is ezzel magyarázhatók. „Úgy viselkednek, mintha agresszívak lennének, ezért sokszor megbélyegzik őket. Pedig ennek semmi köze az agresszióhoz” – mutat rá Wernicke.
A Suliszamuráj-programot úgy alakították ki, hogy a gyerekek néhány perc alatt, egy-két gyakorlatot elvégezve „kezelhetik” egymást és magukat az óra előtt.
„Például dolgozatírás előtt rendszeresen úgynevezett marokkövet morzsolnak a tenyerükben, a megfelelő akupunktúrás pontok stimulálása ugyanis megnyugtatja az idegrendszert”
– mondják Wernickéék. A többi gyakorlatnak is megvan az értelme: az eső szimulálásánál az ujjaik gyors mozgatásával a száj motorikáját fejlesztik, így jobban tudnak majd artikulálni. Éppen emiatt most azon dolgoznak Wernickéék, hogy idősotthonokban, demenciában szenvedők számára is alkalmazhatóvá tegyék a módszert.
Ma már tucatnyi országban gyakorolják az iskolákban a Suliszamurájt, Svájctól Belgiumon és Svédországon át Ausztráliáig. Amerikában kisebb nehézségekbe ütköztek a népszerűsítésnél: a szülők és az intézményvezetők nem szívesen engedik, hogy a gyerekek megérintsék egymást. Ausztriában viszont akkora sikere van a programnak, hogy az állami egészségbiztosító finanszírozza az iskolai foglalkozásokat. Világszerte nagyjából ötszáz tréner – nagyrészt önkéntes – tevékenykedik az iskolákban. Magyarországon két éve tart továbbképzéseket siacumasszőrök számára az Országos Shiatsu Egyesület. Eddig nagyjából nyolcvanan végezték el a képzést, ők mintegy harminc iskolában oktatnak. „Háromszor 45 percben tanítjuk meg az alapokat, ezután a gyerekek maguk végezhetik a gyakorlatokat” – ad helyzetképet Jászberényi Éva, az egyesület elnöke, a módszer magyarországi meghonosítója. Legújabban pedagógusokat is képeznek, akik egy hétvége alatt elsajátíthatják a legfontosabb fogásokat, így osztályukban bármikor alkalmazhatják az önsegítő technikákat.
A siacut gyakorló gyerekek sokszor hazaviszik a módszert, és a szüleiket kezelik. Az egyik németországi általános iskolában pedig bevezették, hogy valamelyik 15 perces szünetben a siacuügyeletes gyermekhez odamehetnek az iskolatársai, és rövid kezelést kérhetnek. Ugyanitt terjedt el karácsonykor az a szokás, hogy ajándék helyett rövid masszázzsal lepik meg a helyi idősotthon lakóit.
