A Kádár-kor több hírhedt gyilkosságának tettesei még köztünk járhatnak

A szép ápolónő – bűn és büntetlenség

A cipőgyár előtt áldozataira vadászó sorozatgyilkos ügye azért maradhatott évekig titokban, mert az ilyen eset nem fért bele a szocializmus karakterológiájába – állítják Sopsits Árpád A martfűi rém című játékfilmjében. Akkor sem jeleskedett a rendőrség, amikor – az első martfűi gyilkosság után 13 évvel – valaki a miskolci nővérszálló földszinti ablakán beszúrva sebezte halálra a legendásan szép ápolónőt, a 24 éves Labancz Annát. Diplomás férjre vágyott, orvosokkal flörtölt – idézte fel az áldozatról 2005-ös riportjában a Népszabadság. A tettes azóta sem lepleződött le, az ügy 1990-ben elévült. Asperján György József Attila-díjas író a selejtezés előtt, minisztériumi engedéllyel megszerzett rendőrségi iratok és saját interjúi alapján készült regénye azt állítja: az áldozat felsült udvarlója, egy mérnök a tettes. A könyv miatt a mérnök 2008-ban rágalmazásért beperelte, 5,5 millió forintos kártérítést ítéltek meg neki.

Leszbikusok – férjgyilkosság

Részeges férj, leszbikus feleség, leszbikus albérlők – ez már sok volt az ügyésznek, aki „természetellenes nemi életükkel” magyarázta az „aljas indokot” amögött, hogy a három nő – a feleség felbujtóként, a másik kettő tettesként – megölte a férfit. Az elkövetők a saját nemükhöz vonzódtak, ami abban a korban hivatalosan nem is létezett. A holttestet 1963 februárjában találták meg Budapesten, a jeges Rákos-patakban. Máig kérdés, hogy mi motiválta a tettet. A három nő halálos ítéletét államfői kegyelemmel 20 évi szabadságvesztésre változtatták.

Áldiplomata – jó estét, szerelem

Országszerte elhíresült ügy azért lett egy 1962. júliusi, borotvával elkövetett gyilkosságból, mert hét év elteltével Fejes Endre regényt írt róla, majd emlékezetes tévéjáték készült belőle. A Jó estét nyár, jó estét szerelem történetének főszereplőjét a való életben Szöllősi Györgynek hívták: a munkásfiú külföldi diplomatának adta ki magát, és néhány drága estéért a hétköznapi nélkülözést választotta. Nem annyira szexre vágyott, mint inkább imponálni akart. Az agya olyankor borult el, amikor leleplezéstől, megszégyenítéstől tartott, ezért vágta el a budai Normafa környékén egy 25 éves partnere torkát. Ugyanannak az évnek a szilveszterén kivégezték. Bár abban a korban nemigen foglalkozott a sajtó a szocializmustól idegennek tekintett bűnügyekkel, ez ideológiai okokból kivétel volt. A „diplomataélet” olyan vendéglátóhelyeken zajlott, amelyeket az 1960-as évek elején a nyugati turisták kedvéért kezdtek megnyitni. A „magyar állampolgár számára nem ajánlatos elmerülni ebben az álomvilágban” – foglalta össze a korabeli kommentárokat Legát Tibor, amikor bűnügyi cikksorozata egyik fejezeteként tavaly a Magyar Narancsban felidézte az ügyet.

Bankrablás – tarkólövések

Lehet, hogy nem is bankrablás volt, hanem kivégzés? Ezt közel négy évtized elteltével sem lehet tudni. A pesti Hungária körút egy kis OTP-fiókjában 1977 márciusában, ebédszünet közben lőtték tarkón a mosdóban az alkalmazottakat, két 50 év körüli nőt. A tettes nem vitte magával az összes pénzt. Bár menekülés közben az arcát is látták és azt is, hogy kék Ladával hajtott el, azóta sem találták meg.

Hidegvérrel - pénzért, fegyverért

A Hungária körúti gyilkosságot is magára vállalta, de csak azért, hogy időt nyerjen a kivégzése előtt. Az viszont igaz volt, hogy – egyedül vagy változó bűntársakkal – Soós Lajos szinte semmiért ölt meg öt embert, és tetteit nagy hangon vállalta is. Pénzügyőr ismerősét a pisztolyáért ölte meg, de megijedt, és a fegyvert eldobta. Bűntársát egy betörés után azért lökte a Dunába, hogy ne tanúskodhasson. Egy 65 éves özvegyasszonyt 1972-ben alig 600 forintért és egy zsebrádióért gyilkolt meg. Egy alkalmi kocsmai cimboráját karórájáért és 300 forintjáért tette el láb alól. A rendőrök az után kerítették kézre, hogy 1979-ben megölte egy társukat a fegyveréért. A következő évben felakasztották.