szerző:
Varga Áron
Tetszett a cikk?

A 21. században már magától értetődő, hogy a jó politikai kommunikáció egyszerű és mindenki számára érthető. Ugyanakkor az, hogy az egyszerűsítés és ismétlés elkerülhetetlen, nem jelenti, hogy a hatékony politikai üzenet szükségszerűen hazug és ostoba is.

Winston Churchill mára közhelyes mondása szerint a legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval. Mindez nem jelenti, hogy Churchill ne hitt volna a demokráciában; egy másik mondása szerint a demokrácia  a legrosszabb kormányzási forma, ha nem számítjuk az összes többit, amellyel az emberiség időről-időre megpróbálkozik. (A fenti idézetek közül egyébként az elsőt soha nem mondta vagy írta le Churchill, a másodikat pedig csak idézetként használta.)

A választók politikáról tájékozottságát kevesen kutatják és mérik tudományos eszközökkel. Aki megteszi, többnyire elkeserítő eredményeket kap. Az Egyesült Államokban a Trump-szavazók csaknem fele, Hillary Clinton támogatóinak 17 százaléka elhiszi, hogy Hillary Clinton egy washingtoni pizzériában sátánista pedofil gyerekkereskedő hálózatot tart fenn. A választók ráadásul nemcsak tájékozatlanok, de hajlamosak saját racionális érdekeikkel szemben szavazni. Miért szavaznak egyes amerikai szegények a republikánusokra, amikor nyilvánvaló, hogy az ő érdekeiket inkább a demokraták képviselik? Egyrészt, mert ez nem olyan nyilvánvaló, másrészt, ahogy többek közt Drew Westen és George Lakoff amerikai tudósok remekül bizonyították, azért, mert nem a pártprogramok és korábbi szociális lépések összesítésével szavaznak, hanem saját identitásuknak megfelelően. „Jobboldali vagyok, tehát jobbra szavazok” – akkor is, ha nő vagyok és Donald Trump használati tárgyként kezeli a nőket.

A fenti kutatások természetesen az amerikai politikai rendszerről szólnak, de nincs okunk feltételezni, hogy a magyar választók átlagos tájékozottsága jobb lenne vagy racionálisabban döntenének. A Fidesz eredményessége részben erről szól. A Fidesznek van története, egyetlen mondata arról, hogy mit képvisel, amelyre egész politikáját felfűzheti. Ez a mondat a következőképpen hangzik: „megvédjük a magyar embereket.” Annak ellenére, hogy a jobboldali kormány politikája, lényegében minden lépésének magyarázata racionális érveléssel viszonylag könnyen porrá zúzható, a Fidesz-szavazók továbbra is meg vannak győzve annak helyességéről, mert a jobboldali propaganda nem számokkal és érvekkel akarja őket megerősíteni, hanem az érzelmekre hat és erőt sugároz.

Jönnek a migránsok? Megvédünk! Brüsszel támad? Megvédünk! Soros áskálódik az ország ellen? Orbán Viktor fog megvédeni. Persze a Fidesz majd’ minden mondata hazugság: a migránsok nem mind terroristák, Brüsszel nem támad az országra, hanem kitömi pénzzel – aminek egy részét a fideszes politikusok és strómanjaik lopják el –, Soros pedig nem áskálódik Magyarország ellen, hanem a Közép-Európai Egyetem fenntartásával és ösztöndíjaival éppen, hogy nekünk segít, ahogy a Fidesznek segített a kilencvenes évek elején. De a történet működik.

Itt egy pillanatnyi kitérőt kell tennünk. Ugyanis a Fidesz nem kizárólag ezért sikeres. A 2010-es választás sikerét „saját jogon érték el”: 2010 után azonban a média csaknem egészének elfoglalása, a demokratikus intézményrendszer teljes lebontása járult hozzá ehhez. Magyarul az, hogy a Fidesz-szavazók többségéhez ma már egyszerűen nem jutnak el a kormányról szóló negatív, illetve az ellenzékről szóló pozitív hírek, és a kormány független Alkotmánybíróság, Költségvetési Tanács és ügyészség hiányában lényegében bármit megtehet vagy ellophat következmények nélkül.

Vissza az eredeti témánkhoz: a Fidesznél tehát adott egy történet, egy narratíva, egyetlen mondat, amire felfűzheti egész politikáját. Megvédjük az embereket. Ugyanez az ellenzéknél nincsen így, még a mostanában politikai irányváltása miatt sokat dicsért és a Fidesz következő kihívójának elkönyvelt Jobbiknál sem. Mi volt a Jobbik 2010 előtt? A „cigánybűnözés” ellen fellépők pártja. Ma a „konzervatív kormányváltó erő” képét próbálja felépíteni, a közvélemény-kutatások szerint egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel – ami nem jelenti, hogy egy Fidesz-zuhanás esetén nem növekedne a táboruk. Csak ez a helyzet egyelőre nem adott.

A baloldal megosztottsága eleve nehezíti, hogy egy mondatra felfűzhető politikát csináljanak: az egy mondat ugyanis sok baloldali párt miatt automatikusan sok mondat lesz. Az MSZP, DK, LMP, Együtt, PM ötös fogatból leginkább a DK és a Párbeszéd üzenete sűríthető tőmondattá. A Demokratikus Koalíció Gyurcsány Ferencet árulja politikai termékként, a Párbeszéd pedig az alapjövedelmet. Mindkét téma problematikus: Gyurcsány ugyanis továbbra is az egyik legelutasítottabb magyar politikus – még mielőtt nekem rontanának: ez nem értékítélet, hanem tény –, ami bizonyos növekedési korlátokat is állít a DK elé. A nemrég nevet változtatott Párbeszédet pedig egészen egyszerűen nem ismerik eléggé a magyar választók, az alapjövedelem mozgósító erejéről pedig nem vagyok meggyőződve. Ha ráadásul még Szabó Tímea is azzal kezd egy interjút, hogy gyakran összekeverik más politikusokkal, az egyszerre politikusi hiba és olyan őszinte kijelentés, ami sok dolgot megmagyaráz.

Ha a baloldali pártok sikeresebben akarnak politizálni, meg kell találniuk azt a mondatot, ha úgy tetszik, történetet, amire felfűzhetik minden üzenetüket. Ennek nem az észre, hanem a szívre kell hatnia. Ami ugyanakkor nem azt jelenti, hogy hazudni kell vagy hülyének kell nézni a választókat, ahogy a Fidesz teszi. Sőt: a különbség éppen az lesz, hogy egy igaz történettel könnyebb azonosulni, mintha az egész világot kell átsatíroznunk azért, hogy kedvenc politikai oldalunknak megfelelően lássuk azt.  Ez a történet szólhat a szegénységről, az átlagemberekről a gazdagok és hatalmasok képviseletével szemben, de akár az egészségünkről is. És érdemi média hiányában még a Fidesznél is sokkal fegyelmezettebben kell ismételni, hogy mindenkihez eljusson.

A történet megformálása persze nem helyettesíti a bátor, kitartó, ötletes, innovatív politikát. Valami olyasmit, amit az LMP csinált, amikor 2012-ben, amikor „új ellenállást” hirdetett, az MSZP csinált tavaly a vasárnapi zárva tartás kapcsán vagy a DK csinált Felcsúton forgatva vagy a parlamentből való kivonulás során. A mozaik elemei megvannak, csak össze kellene rakni egy történetté. Ami persze média híján, egy demokráciától egyre távolodó „hibrid rezsimben” bitang nehéz feladat.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!