"Az egyetlen – amúgy nem túl erős – társadalmi konszenzus, ami még összetartja Romániát, a korrupcióellenesség, a 'tolvajokkal és csalókkal' szembeni elégedetlenség" – írja hetilapunk friss számában Parászka Boróka (Örülni a román forradalomnak, amíg lehet – HVG, febr. 9.), és az ember óhatatlanul elgondolkodik: és nálunk? Nálunk mi az egyetlen társadalmi konszenzus, még ha nem is túl erős?
A románok per pillanat sokadik napja pont leszarják, hogy NER-mintára Sorossal meg egyéb háttérhatalmakkal, titkosszolgálatokkal riogatják őket. Miután elérték, hogy a nemrég választást nyert kormány visszavonja korrupciómentegető btk.-módosítását, nem tágítanak az utcákról, kormányváltást akarnak, még akkor is, ha tudják, hogy momentán pont nincs kire szavazniuk. Tiszta viszonyokat akarnak. Korrupciómentes közéletet. Olyan igazságszolgáltatást, amelyet a kormány nem tud bedarálni. A többit majd meglátják.
Meanwhile in Budapest: 2010 ősze óta nem vagyunk annyira elégedettek a sorsunkkal és kormányunkkal, ezen belül a Kedves Vezetővel, mint ma,
minden második válaszadó jónak vagy nagyon jónak értékelte az Orbán-kormány munkáját.
Annak a miniszterelnöknek a munkáját tehát, akinek meg sem éri ez a sok hercehurca, hiszen egyre szegényedik, feleségével közös számláján már csak 742 ezer forint árválkodik, nagyon reméljük, hogy saját lábon álló lánya és veje legalább vasárnaponként áthívja ebédre. Szóval, jól elvagyunk, igaz? Az országban, ahol se különösebb joguralom, se a gazdaságot működtető valamirevaló középosztály, ellenben kirívóan magasak a korrupciós kockázatok.
Az országban, ahol konkrétan törvényesítették az állami lopást. Ahol a biztonság kedvéért a kormány ki is lép egy nemzetközi korrupcióellenes programból. Ahol úgy akarunk 2024-ben olimpiát rendezni, hogy még az Állami Számvevőszék is az olimpia szétlopásától óv. Ahol nemhogy utcára nem megyünk, de már ásítunk, ha újabb hír érkezik Mészáros Lőrinc sikeres közbeszerzéseiről, Tiborcz István, Rogán Antal és baráti köre, Habony Árpád, Andy Vajna és a magyar politikai "elit" többi tagjának fényes karrierjéről, trafikokról, földekről, sötétlő LED-fényekről.
Unjuk. Vagy csak tehetetlennek érezzük magunkat. Most még. Láttunk mi már sok mindent az elmúlt 25 évben, változhat ez is. Ki tudja, mi fogja kiváltani, mikor jön el a pillanat, amikor napok alatt zuhan az ingerküszöbünk a padlóig, hogy villámgyorsan létrejöjjön egy konszenzus a "tolvajokkal és csalókkal" szemben. Addig is kövessük nyomon, mi történik a románoknál, hátha egyszer felzárkózunk hozzájuk.
