Orbán és Putyin - ismét van egy megbonthatatlan barátság? De kinek jó ez, és miért? És mi lesz a Momentum Mozgalomban, ha már nem olimpiáról beszélnek majd? A válaszok az e heti HVG-ből kiderülnek. Jakus Ibolya felelős szerkesztő szubjektív lapajánlója.
Zoológusok, politológusok és kremlinológusok latolgathatják a következő napokban, mi lesz a következménye a hazai politikai klímára nézve, hogy a nagy orosz medve február 2-án kibújik a barlangjából, és ideiglenesen Budapesten állomásozik. A hírhedt elvtársi csókot felelevenítő címlapunkhoz tartozó összeállításunk szerint az ismét megbonthatatlannak tűnő barátság azon alapul, hogy Magyarország az EU és a NATO tagja, az egykori Varsói Szerződés országait még mindig orosz érdekszférának tekintő Putyin fő célja pedig éppen a nyugati szövetségek gyengítése. Akik sehogy sem értik, hogy Magyarországnak mi ebben a jó, persze azt is találgathatják, van-e Orbánról Moszkvában kompromat, azaz lejárató információkat tartalmazó dosszié? Világ rovatunk cikke szerint aki valamit is számít Oroszországban, az gyűjt kompromatot, sőt azé a hatalom, aki a legtöbb kartoték birtokosa. A legnagyobb gyűjtő Sztálin volt, de a Kreml és a titkosszolgálatok ma is ezzel a módszerrel tartják rövid pórázon a politikai ellenfeleket – no meg a barátokat és üzletfeleket. A továrisi konyecnél megrekedt kollektív orosz szókincs korszellemnek megfelelő bővítéséhez is segítséget nyújt e heti számunk: megtudhatjuk, hogy a vzlomscsikok a világ legjobb hackerei. S hogy közülük is a legismertebb, az amerikai demokrata párt szervereibe behatoló Fancy Bear nevű csoport orosz titkosszolgálati kapcsolata immár egyértelműen bizonyítható.
A szövetségi rendszerek helyébe lépő bilaterális kapcsolatokról persze egyáltalán nem csak Orbán duruzsol a világ legalább egyhatodára ismét szemet vető Putyin fülének kedvesen. Kétoldalú megállapodásokkal, szabadkereskedelmi egyezményekkel akarja kereskedelmi nagyhatalommá tenni a Brexit után Nagy-Britanniát Theresa May is. A frissen beiktatott amerikai elnök, Donald Trump viszont első intézkedéseivel épp az USA által kötött kereskedelmi egyezmények ellen indított támadást. Hogy miként egyeztethető össze Trump protekcionizmusa és May szingapúri modellként emlegetett gazdasági szuperliberalizmusa, azt Világ rovatunkban latolgatjuk.
A közjó alkotói lettünk, hát vesszen el, ki ellenáll – az idézet ugyan a szovjet időkben harsogott Internacionáléból van, de alig lehet megkülönböztetni a központi béremelést dicsőítő kormányzati propaganda szlogenjeitől. Gazdaság rovatunk cikke azt járja körül, enyhíti-e a munkaerőhiányt a 15–25 százalékos bérnövelés, milyen feszültségeket kelt a legalacsonyabb bérek és a többi fizetési kategória közötti olló összezáródása, és túlélik-e a kormány által tüzelt béremelési követeléseket a kevéssé jövedelmező vállalkozások. Magyarország rovatunk írása pedig arra keresi a választ, lesz-e jövője a magyar politikai állóvízbe becsapódó Momentum Mozgalomnak, kikerekedhet-e az olimpiaellenes aláírásgyűjtésből Orbán-rendszer elleni protestmozgalom? Publicistánk – a HVG volt főszerkesztő-helyettese – a civil tréningben látja a kezdeményezés legfőbb értelmét és értékét: az ellenállás, a visszakérdezés, a kételkedés, a számonkérés, a civil erő rég nem tapasztalt érzésében.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
Egyelőre nem tudni, mekkora a kár.
Egyes értesülések szerint az illető telefonján kiskorúakról készült fotókat is talált a rendőrség.
