HVG: Vesztünkbe rohannak

Engednek-e a fővárosiak a nyílt kormányzati zsarolásnak, vagy ellenszegülnek? Rákényszerítik-e vidéki polgártársaikat arra, hogy adóforintjaikkal támogassák a már a kormány által is bevallottan veszteségesnek ígérkező 2024-es budapesti olimpia megrendezését, vagy sem? Ezt kell mérlegelnie minden budapesti polgárnak, amikor arról dönt, aláírja-e az olimpiáról szóló népszavazási kezdeményezést. Fókuszban rovatunk összeállítása arra emlékeztet, hogy két évvel ezelőtt a megalomán presztízsrendezvényre rábólintó Fővárosi Közgyűlés elől eltitkolták a szükséges adatokat. A tettestárs Tarlós főpolgármester most arra hivatkozik, hogy ha Budapest leszavazza az olimpiát, a következő tíz évben egy fillér fejlesztési pénzt sem kap a kormánytól. Közben Orbán Viktor – némileg ellentmondva neki – az n-edik hatványra emelte a felcsúti kisvasút kapcsán kidolgozott szofisztikált fejlesztési elméletét, miszerint: ha támadják, „akkor megépítjük Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor megépítjük Lovasberényig”.  A miniszterelnök ugyanis azt helyezte kilátásba, hogy a tucatnyi méregdrága és fölösleges sportlétesítményt akkor is megépítik, ha nem lesz olimpia Budapesten – a szó szoros értelmében bebetonozva vagyonba és hatalomba a Fidesz-kormányt és az olimpiarendezés körül máris ott őgyelgő oligarcha haverokat.

Az olimpia kevés vidéki mellékhelyszíne között szerepelne egyébként az ellenzéki Szeged, amelyet a miniszterelnök váratlan mosolyoffenzívával igyekezett bevenni. Nem csak a görögök, a kormány ajándékától is célszerű azonban tartani. Gazdaság rovatunk elemzéséből kiderül, hogy a „hírös városnak” az Orbán által ígért grandiózus közlekedésfejlesztési terv jórészt pénzkidobás, anélkül hogy a környék egészét szolgálná, és ami helyett volt már jobb elképzelés is. Nem kell pedig feltalálni a meleg vizet ahhoz, hogy egy kormány rájöjjön, mire érdemes fordítani a szűkös forrásokat, ha egy országot előbbre próbál lendíteni. Csupán például az egészségügyre meg az oktatásra költeni, evégett pedig kicsit jobban megadóztatni a gazdagokat, támogatni a szegényeket, és főleg nem szisztematikusan korlátozni a társadalmi mobilitást – mint azt Orbánék teszik. Dosszié rovatunk mutatja be a globális nemzetközi intézmények által a megrekedt gazdasági növekedés és az aránytalanul kiszélesedett jövedelmi egyenlőtlenségek nyomán fellángoló nacionalista szélsőség ellen újabban kínált gazdaságpolitikai recepteket. A puhább kontinentális kapitalizmusmodellt a kemény angolszásszal szemben a Brexit és még inkább a populista ikonná emelkedett Donald Trump amerikai elnöki győzelme teszi ismét vonzóvá a liberális demokrácia hívei szemében. Mint ugyanis Világ rovatunk cikkéből kiderül, a „migránsozás” jegyében Trump által minap bedobott húzás – hét muszlim többségű országgal szemben bevezetett értelmetlen beutazási tilalom – alaposan próbára teszi a fékek és ellensúlyok rendszerét még az amerikai demokráciában is. Holott – állítja Capitaly rovatunk szerzője – a munkahelyeket nem a globalizáció és nem is a migránsok veszik el egyre inkább az emberektől, hanem a robotok. Amelyek már a spájzban vannak.