„Azt kívánnám, hogy egy jól irányzott lövéssel ejtsenek el, mintsem nyomorultul fagyjak meg, megegyen a rüh, éhen pusztuljak vagy elüssön egy autó, és az árok szélén még napokig kínlódjak”

– jelentette ki nemrég Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, amikor egy vadászattal foglalkozó blog kérésére és felületén kóbor kutyának képzelte magát.

A szenvedélyes vadász hírében álló KDNP-elnök az interjúban részletesen ki is fejtette, mi minden szól vadvédelmi szempontból a kóbor kutyák kilövése mellett. Ha „valaki látta egyszer is, ahogy 3-4 kóbor kutya széttép egy őzgidát, vagy egy vemhes őzet, az másként fogja megítélni ezt a helyzetet” – állította. És hogy kerek legyen a történet, azt is hozzátette, annak ellenére a kóborállat-eutanázia felkent híve, hogy maga is nagy kutyabarát.

Minden Semjénnek maga felé húz a keze

Semjén eddig sem döntött népszerűségi rekordokat (valódi) állatvédő körökben: a KDNP-s politikus e területen végzett munkájának eredménye ugyanis jelen pillanatban egy besült, átdolgozásra visszavont jogszabály. Ő nyújtotta be ugyanis az állatvédelmi törvény módosítását, amit átdolgozásra a földművelési tárcának vissza kellett vonnia, miután kínos botrány kerekedett az ebek utáni fizetési kötelezettség szabályozásának mikéntjéből. Valamiért ugyanis ebben is a vadászkutyások kaptak kedvezményt, miközben információink szerint egyes szervezetek szakmai javaslatait meg sem hallgatták. Ráadásul az után nem tudnak ennyit (sem) felmutatni, hogy tavaly több ezren követeltek a Parlamentnél hatékonyabb állatvédelmet – miközben rendszeresek a kegyetlenebbnél kegyetlenebb állatkínzásokról szóló hírek.

Semjén Zsolt egy pulit simogat a FeHoVa kiállításon, a Hungexpón

MTI / Kovács Attila

Így nem csoda, hogy Semjén kóbor kutyát egyetlen lövéssel halálba segítő ötlete végképp kiverte a biztosítékot azoknál az állatvédőknél, akik napi szinten, mindent megmozgatva próbálják pontosan ezeket a szerencsétlen, sokszor valóban „rühös”, kidobott állatok életét megmenteni. Általában megfelelő anyagi források híján, adományért kuncsorogva, riasztásra éjjel-nappal indulva a semjéni vízióban is vázolt, „árok szélén” kínlódó állatokhoz, hátha még van esélyük meggyógyulni, rendbe jönni és gazdát találni. A hvg.hu közülük kérdezett meg többeket, ahogy állatorvost, szakjogászt is, hogy a területen dolgozóként reagáljanak Semjén nyilatkozatára. Arra kértük őket, hogy az érzelmi érintettségen túllépve objektíven beszéljenek arról, hogyan juthattunk odáig, hogy egy állami-önkormányzati hatáskörbe tartozó feladat megoldása helyett a miniszterelnöki helyettes az egy golyóval elintézhető megoldás mellett érvel.

Semjén ugyan vadvédelmi szakemberként tetszelegve mondott véleményt, de mivel a Fidesz farvizén evickélve akkor is kormánypárti politikusról van szó, az érintettek a politika bosszújától tartva név nélkül mondták el véleményüket. Valamennyiüknél szerepel azonban, miért szólalhatnak meg hitelesen e kérdésben.

„Akár magánemberként, akár kormánytagként vált a kóbor kutyák magyar hangjává Semjén úr, a rossz hír az, hogy eltévesztette, mert a kóborkutya-problémát, ahogy általában a szociális problémákat sem lehet érzéketlenül kezelni. Az, hogy a gyilkolászás megoldási útként felmerül, az a legalja. Egy fejlett társadalom a bajban levőktől nem megszabadul, hanem kigondolja a segítséget”

– mondta az egyik legjelentősebb állatvédő szervezet munkatársa. Több mint 13 éve ment kutyákat, a főállása mellett, önkéntesként, így pontosan látja, mi mindent tehetne az állam a helyzet megoldásáért.

Közpénzből virágzik a sintérbiznisz

„Ma Magyarországon virágzik a sintérbiznisz, önkormányzatok sokmillió adóforintot juttatnak olyan vállalkozók zsebébe, akik begyűjtik a kóbor kutyákat, avagy tulajdonosuktól átveszik a nem kellő ebet. A sintérség így jelenleg közpénzből finanszírozott állatkínzás, ráadásul még csak meg sem oldja a problémát, mert az attól nem szűnik meg, hogy hetente százával ölik meg a kutyákat” – mondta. A megoldás ebben a kérdésben is a megelőzés, megtanítani a kutyatartókat a felelős állattartásra, a szaporodás megakadályozására – sorolta. Azt sem érti,

„a keresztény és demokrata értékrendbe hogyan fér bele, hogy ha valami zavar, ha valami nem kell, azt likvidáljuk”.

„Mi azt javasoljuk, hogy ne Semjén döntse el, hogy mi akarna lenni a kóbor kutya, mert szerintünk gazdás kutya szeretne lenni. Erre pedig a civil állatvédő szervezetekkel jó esélye is lenne a kutyának, főleg, ha e törekvésüket legalább azzal nem nehezítenék jeles politikusaink, hogy öldöklésre buzdítanak” – jelentette ki az állatvédő, aki társaival többek közt pont az önkormányzati és állami forrásból fenntartott sintértelepekről, „a biztos halálból” menti a kutyákat és macskákat.

MTI / Balázs Attila

Középúton van az igazság – fogalmazta meg sommásan véleményét egy olyan állatorvos, aki egyben vadász is, sőt utóbbi területen szakirányú végzettséggel is rendelkezik. „Valóban igaz, hogy a kóbor kutyák – sőt a kijáró macskák is – intenzíven és válogatás nélkül vadásznak, méghozzá nem kizárólag éhségből, hanem szenvedélyből. És nem elsősorban a vadállományt, hanem a természetvédelmi oltalom alatt álló, sokszor szigorúan védett állatokat is. Sokan meglepődnének, ha látnák, hogy akár csak kettő kutya összedolgozva mekkora kártételre képes a természetben” – magyarázta.

Ausztriában tanfolyam kell a kutyatartáshoz

Azonban ez már szerinte csak a következmény, ugyanis a kutyáknak és a macskáknak semmi keresnivalójuk a természetben. „Ezért pedig nem az állat, hanem az emberek a felelősek. Vagyis nem hibáztathatjuk az állatokat, ha képtelenek vagyunk megoldani, hogy Magyarországon is elterjedjen a felelős állattartás” – mondta az állatorvos. Példaként Ausztriát hozta, ahol egyes helyeken kizárólag azok tarthatnak kutyát, akik ennek ismereteit egy rövid tanfolyamon elsajátítják, majd le is vizsgáznak. „Ha valaki erre nem szán pénzt, fáradtságot, akkor a kutyájára sem fog. Magyarországon 100 emberből a felének biztosan nem lenne állata, ha ez lenne a feltétel. Illetve a tanfolyam során tudatosulna bennük, hogy nem is alkalmasak a kutyatartásra” – vélte.

Az állatorvos ezért nem tartja elfogadhatónak, hogy az emberi felelőtlenség miatt természetben felbukkanó állatokat egyszerűen kilőjék a vadászok, ráadásul lehetnek köztük gazdás ebek is. „A tulajdonosnak kell megakadályoznia, hogy az állat kijárjon, egyrészt fizikailag, másrészt ivartalanítással is el lehet kerülni, hogy kóboroljon. Ha pedig valaki erdőben jár a kutyájával, csak úgy kéne szabadjára engedni, ha jól látható, fényvisszaverő nyakörv van az állaton” – mondta.

Fazekas István

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a vadőröknek munkaköri kötelességük a vadállomány és a természet védelme, ennek érdekében pedig a kóbor háziállatok „kímélő, élve fogó csapdákkal befoghatóak”. „Ha van bennük chip, akkor a befogott állatok gazdáival szemben a jegyző lefolytathatná a megfelelő eljárást, ennek lenne pozitív visszhangja. És ehhez már jelenleg is megvan a törvényi háttér” – magyarázta az állatorvos. A kutyák egyedi azonosítása, vagyis a chip ugyanis 2010 óta kötelező, ahogy fogalmaz „lassan egy kutyagenerációnyi idő óta”. A jegyzőknek pedig lenne hatásköre lenne eljárni, szankcionálni – csak éppen tapasztalatai szerint mégsem teszik meg.

Egy állatvédő szerint „az állam a felelős állattartás fontosságának negligálásával maga hagy teret egy bűncselekménynek: hiszen az állatelhagyás a Btk.-ban szereplő, büntetendő tett. Ezzel pedig gyakorlatilag plusz vadászható fajokat teremtett: a kedvtelésből tartott állatokat – fogalmazta meg kegyetlen egyszerűséggel, mit gondol Semjén nyilatkozatáról. A kilövés nem lehet a megoldás, az csakis a felelős állattartás kultúrájának kialakítása, és ezen belül az ivartalanítás. „Ha én kidobott kutya lennék....? Szerencséje, hogy nem lehet az” – jegyezte meg a politikust idézve.

Semjén inkább olvasson el pár környezetvédelmi pápai enciklikát

Megkérdeztünk egy állatvédelmi kérdésekre szakosodott jogászt is, aki egyetértett azzal, hogy az egész kóborkutya-kérdés „az állam impotenciájából adódik”. „Az állatelhagyások egyrészt felderítetlen és nagy eséllyel úgy is maradó bűncselekmények, miközben a hatékonynak közel sem nevezhető gyepmesteri rendszer kötelező önkormányzati feladat lenne” – mondta. Hozzátette, a KDNP-s pártvezetőnek pedig „bátran ajánlom figyelmébe a katolikus egyház különböző fórumainak meglepően haladó, korszerű és tudományos alapokon nyugvó körleveleit, állásfoglalásait, a pápai enciklikákat a természetvédelem, az állatvédelem és a környezetvédelem témaköréből."

Cikkünket a megjelenéssel egyidőben eljuttattuk Semjén Zsoltnak, hátha érdekli az állatvédelemmel foglalkozó szakemberek véleménye arról, mit akarnak a kóbor kutyák. Vagy hátha kap az ötleten, és az állatvédelmi törvény beterjesztőjeként szeretne tájékozódni az osztrák példáról, esetleg a témában született enciklikákról.