szerző:
Gergely Márton, Tóth Richárd

Miért ne lehetne összehozni egy új online újságot, harmincezer előfizető egyáltalán nem sok – kérdez vissza a vasárnap bejelentett új projektje, a Politis kapcsán Dudás Gergely. Az Index volt főszerkesztője szerint nem szabad arra várni, hogy majd Brüsszel vagy Washington ismét elindítja a Szabad Európa Rádiót, hanem cselekedni kell, ahogy az a volt iskolaigazgató, aki az állami rendszerből kilépve indít egy csodás tanintézményt. Dudás a hvg.hu-nak először beszélt arról, mit ért a megértés-projekt alatt, és mikor kezdi el a toborzást.

hvg.hu: Jelenleg ez, az ön lakása a szerkesztőség?

Dudás Gergely: Inkább a kampány főhadiszállása, de igen. Sok segítséget kell még kérnem, és kapok is. Felajánlásból is rengeteg érkezett, például valaki egy lakást ajánlott fel, hogy legyen ott az irodám, de volt, aki szólt, hogy menjek be a munkahelyére és beszéljek a Politisról. De ez egyelőre egy egyszemélyes vállalkozás.

hvg.hu: Milyen készültségben volt a projekt, amikor elérkezettnek látta az időt, hogy a nyilvánosság elé álljon, és a pénzgyűjtést megindítsa?

D. G.: Szívesen mondanám azt, hogy ez egy profin, nagy csapattal előkészített kampány volt, de sajnos nem. Nincs mögötte pénz, ami jelenleg plusz nehézség. Van jelentős főszerkesztői, újságírói tapasztalatom, de kampányt még nem csináltam, ez a része a történetnek merőben új, de ezen túl kell esni. Azt várom, hogy újra csapatot építhessek, újságot csinálhassak, abban van múltam, tapasztalatom és szaktudásom.

hvg.hu: Meddig ment el szívességek kérésében?

D. G.: Ameddig tudtam, de sokkal tovább is elmehettem volna, ha van mögöttem pénz, így végül azzal indultam, amit két hónap alatt el tudtam egyedül érni.

Dudás Gergely
©

hvg.hu: Keresett már meg embereket, hogy számít a munkájukra?

D. G.: Megkeresések és ajánlkozások is vannak, mindenkinek azt mondom – Orbán Viktort idézve –, hogy a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk. Most a kampányt kell megugranom, de vannak olyanok, akikről biztosra mondom, hogy együtt fogunk dolgozni.

hvg.hu: És benne vannak a harminc legjobb újságíróban?

D. G.: Ez úgy látszik, kiverte a biztosítékot a szakmában.

De mit mondtam volna? Hogy harminc közepes újságíróval akarok dolgozni? Persze, hogy a legjobbakkal akarok dolgozni.

hvg.hu: Van itt egy listája, rajta harminc névvel?

D. G.: Van listám, harmincnál sokkal több névvel. Meglátjuk, mit mondanak majd az ajánlatomra. De azt tudni kell, hogy akik szóba jöhetnek, ők ma máshol dolgoznak. Nem mondhatják a munkáltatójuknak azt, hogy ha a Dudásnak összejön, elmegyek, de ha nem, akkor maradnék.

hvg.hu: Egyetértünk abban, hogy ez a harminc legjobb elég degradáló üzenet volt?

D. G.: Itt egy félreértés van, én nem a kollégák munkáját kritizáltam, nem arról szól ez, hogy az újságírók nem tesznek meg mindent a saját és a munkahelyük sikeréért. A rendszerrel van a baj, amiben én is több mint egy évtizede benne vagyok. Nem ismerek olyan újságírót, aki ne gondolkodott volna már el azon, hogyan lehetne kevesebb kompromisszummal és több elmélyedéssel fontos ügyeket feltárni. Ehhez pedig olyan szerkesztőség kell, ahol mindenki arra fókuszálhat, amiben a legjobb. És ezt az ingyenes tartalmak rendszere nem teszi lehetővé. A Politisnél az újságíróknak majd csak arra kell koncentrálniuk, hogyan lehet minőségi, magas hozzáadott értékű tartalmakat előállítani.

hvg.hu: Ma ez nem lenne így sehol?

D. G.: Ha ma valaki átlépi egy szerkesztőség küszöbét, úgy szocializálódik, hogy nagy mennyiségben olyan tartalmat kell előállítani, amit kattintanak a Facebookon, így behúzza az olvasókat és még a hirdetők is elégedettek legyenek. Vagy hirdetések tartalomnak álcázásával kell szenvedni.

hvg.hu: Leegyszerűsítve egy szeriőz Indexet ígér annak csapatát kimazsolázva?

D. G.: Sok jó újságíró dolgozik máshol is. Biztos, hogy próbálkoznék onnan is embereket megkeresni, de például a HVG-ből is. Ez természetes, amikor az ember csapatot épít.

hvg.hu: Van a Magyar Nemzetben vagy a Magyar Időkben is olyan, akit megkeresne?

D. G.: A mai Magyar Időkben nem hiszem, hogy lenne ilyen ember.

hvg.hu: Mikorra tervez eljutni oda, hogy már a toborzásnál tart?

D. G.: Azt látni kell, hogy a közösségi finanszírozásról szóló kampányok alapszabályai itt nem érvényesek. Egy átlagos Indiegogo-kampány esetében azt szokták mondani, hogy ha két nap alatt nincs meg a pénz harmada, nincs esélyed.

hvg.hu: A Politis most, csütörtök este három százaléknál tart...

D. G.: Igen, de a Politis egy teljesen atipikus eset az adománygyűjtő Indiegogo-platformon. Ez egy klasszikus kampány, ahol az Indiegogo csak transzparens fizetési felületet biztosít. Mellette ott van a kampány a médiamegjelenésekkel, vannak és lesznek támogató videók többek között Mérő Lászlóval, Dragomán Györggyel, Kepes Andrással, de lesz nagyon sok személyes megjelenést igénylő esemény – előfizetéseket szervező vacsorák, hívnak munkahelyekre, egyetemekre, ahol sokan érdeklődnek. Időt kell adni ennek a projektnek, most még csak ott tartunk, hogy kezd eljutni a híre sokakhoz – én nagyon elégedett vagyok a már több mint 700 előfizetővel.

A két hónapos ablak, amit ez a pénzgyűjtő oldal nyújt, megfelelő időtáv arra, hogy kiderüljön, megáll-e a lábán a tervem.

hvg.hu: Mintha keveredne, hogy támogatást vagy előfizetést gyűjt-e a Politis.

D. G.: Én kizárólag előfizetésről beszélek. Ez nem adomány, hanem egy prémium szolgáltatás díja. Ezzel én szeretnék az eddigi kulturális beidegződéssel is szakítani, miszerint nem fizetünk a tartalomért. Vannak, akik megszólalásukkal vagy szakértelmükkel támogatják a kampányt, de aki pénz fizet be, az nem támogató, hanem előfizető.

©

hvg.hu: Az áprilisi választásról a Politis már hírt fog adni?

D. G.: Nem.

hvg.hu: De aznap már a csapat a közeli induláson fog dolgozni?

D. G.: Ez attól is függ, hogy a két hónapos előfizető-gyűjtő időszak melyik pontján lehet kimondani, hogy a projekt életképes. Ha erre hamarabb látszik világos visszajelzés, akkor a toborzás is gyorsabban indulhat. Igaz ez a fejlesztésre is. A Politis esetén nem az oldal kinézete lesz a legkomolyabb feladat, hanem az előfizetéses rendszer technikai megvalósítása az oldalon, amely a tartalmat védi. Azt szeretném, ha a kormányalakítás elejére ott tudna lenni a csapat. Ha az újság létrejön, akkor nagyon sokáig fog működni, sok választásról fog tudósítani.

Nem azért jön létre, hogy a mostani választásba beleszóljon, és így legalább fel sem merülhet ez a vád.

hvg.hu: Van önnek felelőssége abban, hogy a jelenlegi szabad sajtóműhelyeket áprilisig ne bontsa meg?

D. G.: Ezzel az időrenddel nem is jönne úgy ki a lépés. Azt viszont nem értem, szakmán belül miért félnek sokan attól, ha valami létrejön, miközben megannyi szerkesztőség volt kénytelen bezárni vagy kerültek arra a sorsra, hogy elfoglalta azokat a politika. Van olyan is, aki úgy fél az újtól, hogy maga évek óta nem tud elhelyezkedni. Hogy létrejön egy új szerkesztőség, az ennek a szakmának öröm. Nem robbantok én fel semmit.

hvg.hu: Nemrég létrejött egy ilyen nagyságrendű projekt, a Zoom. Egy ütemkihagyás után kiderült, hogy az alapító politikai mozgalmat hoz létre. A Politist is követi majd ilyen ambíció?

D. G.: Ha ez valakiben rólam komolyan felmerül, azt aligha tudom meggyőzni. Pedig nincs annál tisztább helyzet, amiben én vagyok: újságíróként dolgozom 23 éve, értek a szakmámhoz, és tapasztalatom van szerkesztőségépítésben. Ezen a piacon van helye egy új sajtóterméknek. Ennek egyik oka, hogy az az üzleti modell, amelyet az el nem foglalt internetes újságok követnek, olyan felesleg termelésével jár, amelyet tudatosan elhagyva jobbat lehet kínálni. Dehogy kritizálom én az újságírókat, csak a rendszert. Sokan mondják, hogy fizetős tartalommal nem lehet boldogulni, de hát meg sem próbálja senki. És ez a hozzáállás volt az oka, hogy befulladtak az eddigi próbálkozások. Lehet, hogy én is ilyen példa leszek, egy a megkeseredett emberek közül, aki azt motyogja maga elé, hogy nem lehet ebben az országban semmit sem csinálni. Miért ne lehetne? Harmincezer ember egyáltalán nem sok.

hvg.hu: Csak a bátorság hiányzik?

D. G.: A hit, hogy sikerülhet, de nekünk kell változtatni, és nem másokra várni. Ennek az országnak az az egyik legnagyobb problémája, hogy

minden társadalmi alrendszerünk diszfunkcionálisan működik. Tele van rossz kompromisszumokkal, a rendszerhez való alkalmazkodás kényszerével, kontraszelekcióval. Ez a médiára is igaz. Ezt úgy mondom, hogy benne voltam, benne vagyok.

Változás akkor lesz, ha az emberek cselekedni kezdenek. És ez történik is körülöttünk. Vannak, akik iskolát alapítanak, mert ahhoz értenek. Azt mondják: elég volt az állami rendszer korlátaiból, tehetetlenségéből. Nagyon sokan viszik el most az állami rendszerből a gyereküket. Mi is elvittük, mert úgy éreztük, hogy ez így nem jó, nem így szeretnénk. És szerencsénk volt, hogy volt valaki, aki ugyanezt mondta tanárként, volt igazgatóként, és megcsinált egy csodálatos iskolát. Így jönnek létre szigetek a magyar társadalomban, amely teljességében még képtelen túllépni a sok rossz beidegződésen, de ezek a szigetek visszahatnak a társadalomra. Tudom, úgy hangzom, mint egy amerikai motívációs tréner, de így van: csinálni kell, és ha elbukunk, fel kell állni, és próbálkozni újra.

hvg.hu: Korábbi főszerkesztőként érthető, ha saját platformot szeretne, de vannak olyan médiatermékek Magyarországon, ahol a napi posványon felülemelkedve készítenek tartalmat a kollégák. Miért kell ehhez új oldal?

D. G.: Miért kellett a többieknek? Miért kellett megalapítani az Átlátszót, az Abcúgot és a többit? Mert úgy vélték, hogy a korábbi körülmények között nem tudtak arra koncentrálni, ami szerintük fontos. A jól működő nyilvánosság a demokrácia egyik alapja. A kérdés, hogy ha van erre igényünk, akkor teszünk-e érte. Nem azt kell várni, hogy majd Brüsszel vagy Washington újranyitja a Szabad Európa Rádiót. Rossz az a mentalitás, hogy majd megoldják helyettünk, majd amerikai vagy német alapítványi pénzekkel elműködünk. Van egy másik alternatíva.

hvg.hu: Nem pályázik akkor az amerikai külügyminisztérium által meghirdetett 200 millió forintos alapra?

D. G.: Ezt nem akarom teljesen kizárni. Két tudósítója a Politisnek akkor is lesz, ha nem jön össze egy megyéből sem a célként megjelölt háromezer előfizető. Véletlenül épp január 19-e az amerikai pályázat leadási határideje, és ez a Politis két hónapos akciójának utolsó napja is egyben. Már minden kész volt a kampányommal, amikor ez a lehetőség kiderült, szóval nincs köze egymáshoz. Ahhoz tartom magam, hogy ha egy mód van rá, nem szeretnék pályázni, és nem szeretnék olyan bevételi forrást behozni a rendszerbe, amely nem fenntartható.

hvg.hu: Reklámbevétel sem lesz?

D. G.: Dehogynem. Csökkentett reklámfelület lesz. A kereskedelmi tervet részben arra alapozom, hogy egy fizetőképes, új típusú közönséghez a hirdető egy olyan platformon jut el, ahol a reklámzaj is le van csökkentve. Akár kizárólagosságot is tudnánk nyújtani egy bizonyos idősávra, és ezt kéne a hirdetőknek megfizetnie.

hvg.hu: Azt mondta, hogy különböző területeken szigetek jönnek létre. A Politis is egy ilyen lenne. Nem félő, hogy ezekhez csak az elitnek van hozzáférése?

D. G.: Én azt nagyon határozottan visszautasítom, hogy az interneten fellelhető tartalom demokratikus voltát az adja, hogy ingyenesen hozzáférhető. Ez ugyanis kizárólag piaci kérdés. Egy szolgáltatás, amelynek ára van. Az én érdekem is az, hogy minél szélesebb fizető réteghez eljusson.

Ez a modell régiónkban is számtalan helyen jelen van, és igazság szerint Magyarországnak nem egy, hanem két-három Politisre lenne szüksége.

hvg.hu: Hol van a hírszemét határa? Nem lehet közszolgálatiság a baleseti hírekben?

D. G.: Ez egy leegyszerűsítő fogalom, de hát valahogy nevezni kell ezt a típust is. Számomra a „hírszemétbe” tartoznak a baleseti jelentések, a celebvilág történései, a cikivideók áradata és a cukiságvonal. Ezek egy része ösztönfogyasztásra alapoz, egy másik része szórakoztató tartalom. Félreértés ne essék, szeretek szörfözni a neten, és tök jó, hogy ezt az igényemet ki is tudom elégíteni. Nem baj, hogy ezt szeretjük, és az sem, hogy valaki ezt előállítja. Azt állítom, hogy amikor rendkívül beszűkült azok száma, akikre a minőségi hírszolgáltatást bízni lehet, akkor probléma, ha nekik kéne előállítaniuk a forgalmat generáló hírszemét tartalmakat is. Én azt mondom az előfizetőknek, hogy ha lottószámokat akar, töltse le a megfelelő mobilos alkalmazást, ha a balesetekről akar valaki értesülni, használja a Wazét, ha időjárást akar, arra is ott van ezernyi program.

Azzal, hogy egy komoly online hírújság hatvan irányba tereli a felhasználót, és közszolgálatilag a lottótól, a havazáson át a gyorshajtásig berak mindent, és még szórakoztat is egy kicsit, tutira nem azt segíti, hogy az olvasó elmélyüljön a közéleti tartalmakban.

A Politis remélhetőleg lesz százezres olvasottságú újság, de tömegtermék nem akar lenni. Olyan dolog jön létre, ami nem konkurencia, hanem adalék a magyar sajtóhoz.

©

hvg.hu: Mit ad akkor hozzá a Politis a jelenlegi kínálathoz?

D. G.: Azokban a kérdésekben, amelyeket a magyar média részben az erejénél fogva végtelenül leegyszerűsítve tálal, a Politis megadhatja a mélységet, hogy a szokott törésvonalakat meghaladva tudjon tájékozódni az olvasó. Nézzük a kerítésügyet, az automatikusan abba a dimenzióba kerül, hogy demokraták vagyunk vagy fasiszták. Ha ezt ennyire leegyszerűsítjük, akkor nem tudunk semmit kibeszélni, vagy egymással vitatkozni, és megérteni a másikat. Engem érdekel a többi vélemény, még akkor is, ha attól nem változtatok a sajátomon, bár én még erre is nyitott vagyok. Szerintem a média kevés időt tud a közügyekre fordítani, és ezért marad meg a felszínen, a napi nyilatkozatok dimenziójában.

hvg.hu: A Politis újságíróinak tehát feladata lesz a 2018-ra szakadékká mélyült árkok betemetésén dolgozni?

D. G.: Majdnem ezt mondom.

A Politis koncepciójában benne van, és akkor ebben az interjúban hangzik el először a bejelentés, hogy az oldal a rendszerváltás óta eltelt időszak feldolgozását magára vállalja, ez lenne a megértés-projekt.

Ha Index-újságírókat megkérdeznek, elmondják, hogy milyen sokszor elmondtam az értekezleten ezt, ahogy a médiával kapcsolatos helyzetértékelésemet is. Én semmi újat nem mondok, a volt kollégák nyilván unják is a megszokott paneljeimet. Mert ezek nekem rendkívül fontosak. A megértés-projekt kapcsán már folytattam háttérbeszélgetéseket. Végig akarok menni az elmúlt 28 év eseményein, amelyek ma is meghatározzák a politikát. Úgy élünk egy országban, hogy az elitünk darabokra szakadva teljesen mást gondol öt, tíz vagy tizenöt éve történt dolgokról. És ennek részint az az oka, hogy a média az adott események idején vagy pártirányítás alatt állt, vagy erőtlen volt. Kerítésügyben például lehet rám is mutogatni. Nem azt állítom, hogy nem csinálhattam volna sokkal jobban a dolgomat, hanem hogy meg akarom teremteni a körülményeket, amelyek között a jövőben majd lehet.

hvg.hu: Van világnézeti tőkesúlya a Politisnek?

D. G.: Van. Szeretnék sok mindent megérteni, de néhány dolog adott: a jogállamiság, a polgári szabadságjogok és a tulajdonjog tiszteletben tartása. Ezek adottak. Elkoptatott, de mondom az Európai Unió melletti elköteleződést, akár tenger sok és fontos kritikával. A szabadverseny erejében való hitet is ide sorolnám, miközben nem vitatom, hogy lehetnek területek, ahol szükség van állami szabályozásra. Ezek nem liberális doktrinák, hanem a mindennapjaink részei, és akár tiszteletben tartható értékválasztások mentén lehetne „mi-meddig” típusú szakmai vitákat, párbeszédet folytatni, de ennek kialakítását ma szerintem kevéssé tudja biztosítani a média.

hvg.hu: Milyen garanciát ad az újság az előfizetőinek, hogy a szolgáltatás minősége és hitelessége megmarad?

D. G.: Szerintem ezt túlgondoljuk, mármint hogy még valami extra garancia kéne. Végtelenül egyszerű a helyzet: egy étterembe bemegyünk, fizetünk, és az étel, valamint a kiszolgálás alapján eldöntjük, visszatérünk-e. Én most azt mondom el, mit kínálok, és milyen múltam van, ami a minőséget garantálni tudja. Bizalmat kérek, és ha ennek nem tudok megfelelni, akkor a csődöt kockáztatom. Ez egy üzlet, gyerekek.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A kormánylap megmagyarázza a „rabszolgatörvényt”: a kínaiak 12 órát dolgoznak

A kormánylap megmagyarázza a „rabszolgatörvényt”: a kínaiak 12 órát dolgoznak

102 évesen is kiugrott egy repülőből a világ legidősebb ejtőernyőse – videó

102 évesen is kiugrott egy repülőből a világ legidősebb ejtőernyőse – videó

Palkovics: A több túlóra mindenkinek előnyös lehet

Palkovics: A több túlóra mindenkinek előnyös lehet

Visszavonták a már épülő ferihegyi parkolóház engedélyét

Visszavonták a már épülő ferihegyi parkolóház engedélyét

Ez lesz az új telefonos divat? Itt a világ első lyukasztott kijelzős mobilja

Ez lesz az új telefonos divat? Itt a világ első lyukasztott kijelzős mobilja

Az Alkotmánybíróság megvédte a plakáttörvényt

Az Alkotmánybíróság megvédte a plakáttörvényt