Magyarországon nem új az a mentalitás, hogy nem munkával, hanem rablással lehet vagyont szerezni, gyakorlat volt a Horthy-korszakban, a nyilasok idején és a háború után egyaránt. Ahogy az előjogok rendszere is szinte folyamatosan működött, a dzsentrivilágban és a szocializmusban is, csak a kiváltságosok cserélődtek - mondja Spiró György író a HVG-nek adott interjúban, amely új könyve, a Kőbéka apropóján készült.

Spiró azt mondja, ebből a hosszú, másfél évszázados folyamatból született meg nálunk - ironikus módon már a rendszerváltás után - a szovjet embertípus, amelynek jellemzője az önfeladó, erőszakos kollektivizmus, a közöny, az engedelmesség a hiszékenység. A regnáló hatalom jól ismeri a léteztetett szocializmus gyakorlatát, és az állam ma ugyanúgy szól bele a gazdaságba és az egyéni sorsokba. Egy félfeudális államkapitalizmus jött létre.

Új regénye miatt utánanézett az 1945-48-ig tartó időszaknak, kiderült számára, hogy nem volt eleve eldöntve, hogy szovjet típusú diktatúra következik-e utána vagy valami egyéb. Nagy volt a káosz, végül Sztálin döntött, akinek szabad kezet adtak a nyugatiak.

"Kelet-Európában ezeket az átmeneti időszakokat szoktuk pontatlanul demokráciának nevezni,

pedig csak arról van szó, hgoy még snekinek nem sikerült egyeduralomra vergődnie."

Arra a kérdésre, hogy a rendszerváltás utáni éveket, amelyet Orbán az átmenet zavaros éveinek nevezett, hasonlóak voltak-e, Spiró azt mondta, a kilencvenes évek elejétől nem győzött csodálkozni, hogyhogy még nincs diktatúra. "Minden tiszteletem azoké a kelet-európai társadalmaké, amelyek 20-25 évik optimistán kitartottak valahogy. Míg Lengyelországban aktív ellenállást fejtettek ki a diktatórikus próbálkozásokkal szemben, nálunk passzívat.

További részletek a HVG eheti számában.