„Az egyes klánok irányítása alatt álló médiumok mindenekelőtt a mentális manipuláció eszközei” – írja 2084 című regényében Boualem Sansal. Az algériai születésű író hozzáteszi, hogy a lehető legnagyobb fenntartással kell kezelni őket. Az általa megjelenített jövőbeni diktatúrában, Abisztánban a hatalom a tudatlanságra épít: „az Apparátus néha túl messzire ment a manipulációban, hetet-havat összehordott, nem létező ellenségeket talált ki, aztán nagy igyekezetében, hogy előkerítse őket, leghívebb harcostársait tette el láb alól”.
Szép új világ, és sajnálatos módon némi ízelítőt mi is meríthetünk belőle. Mert bár a leghívebb harcostársakat nem likvidálják – legfeljebb üzletileg –, de a nem létező ellenségek kreálásában és
a manipulációban már megfelelő gyakorlatot szereznek a magyar kormánypárti klánok médiumai.
Ebbe a mechanizmusba tekint bele a Fókuszban rovat. A történelmi előzmények közül a Szellem felidézi azokat az éveket, amikor a pártközponti sajtóirányítás a nyugatnémet kancellárt, Konrad Adenauert szemelte ki a maga kora Sorosának, hogy megszégyenítésén a Ludas Matyi című vicclap ügyes kezű karikaturistái ügyködjenek. A mai rendszerhű média is megfelelési kényszer alatt működik, ezzel magyarázza Seres László a Vélemény rovatban, hogy miután a gödi speciális otthon horrorisztikus viszonyai lelepleződtek, a kormánylap nem az áldozatok mellé állt, hanem a tényfeltárókra rontott rá, fellépésükben az ellenség kezét látva s láttatva.
A populisták és a demokraták globális küzdelmében Franciaország az utóbbiak kezén maradt. „Nem csak liberális mozgalom vagyunk, a haladó baloldalról jöttem” – jellemezte magát Emmanuel Macron, aki fölényesen diadalmaskodott az elnökválasztáson. Bár a nagy megméretés, a parlamenti választás még hátravan; ennek esélyeit a Világ rovat latolgatja. Németországban Angela Merkel pártja erősödik, amint azt a Schleswig-Holsteinben tartott választás mutatja. Vagyis
Európa momentán nem lázad,
hiába számít erre a magyar kormányfő, hanem tartja magát a második világháború után kialakult konszenzushoz, a szociális piacgazdaság, a fékek és ellensúlyok jól kimunkált rendszeréhez.
„Orbán Magyarországon még időről időre meggyújthatja a lázadás lángját – de Európából, a centrumból mindez csak a periféria egyre kisebb és érdektelenebb tábortüzének látszik” – írja Techet Péter. Moszkvából azonban meglehetősen vonzó célpontnak látszik, alkalmasnak némi zavarkeltésre és Brüsszel-ellenes indulatok izzítására. Egy nemzetközi felmérés alapján a négy visegrádi ország közül Magyarország a legsérülékenyebb, a többség nyugatos vonzódása ellenére ki van téve az orosz befolyásnak. Az állami média és a Fidesz-közeli orgánumok aktívan és nyíltan terjesztik az orosz propagandát – állapítják meg Dossziénkban a Political Capital elemzői.
Európa rekonstrukciója alatt az illiberális kormányzás zavartalanul üzemel. A kormányfő a Modern városok program keretében szórja a fejlesztési pénzeket, fő kegyeltje, Mészáros Lőrinc Felcsút közelében jótékonykodik, és a jövőre életbe lépő adórendszer is kiszolgálja a miniszterelnöki hóbortokat: a látványsportoknak juttatandó támogatást már a pénzügyi különadóból is le lehet írni, a Brüsszel által elmeszelt reklámadó pedig immár a negyedik változatban születik újjá. Vagyis: csak a szokásos üzletmenet. Béke van.
