Donald Trump: Lebombázott az USA három iráni atomlétesítményt
Az amerikai elnök békekötésre szólította fel a teheráni vezetést, ellenkező esetben sokkal nagyobb támadást helyezett kilátásba.
Volt egyszer egy kis kormány, amelyik duzzogva ült a sarokban, sértődötten nézett körül, de senki sem figyelt rá. Ekkor eltört a mécses, hangosan toporzékolni kezdett: „Tűrhetetlen – kiabálta –, hogy az Európai Bizottság által támogatott brüsszeli rendezvényen, egy uniós biztos jelenlétében Soros György is megszólalhat.” Ekkor már a kis kormány köré gyűltek a felnőttek, igyekezvén megtudni tőle, mi is ezzel a baj. „Maffiaállamnak nevezheti az Európai Unió egyik tagját, Magyarországot” – szipogta a kis kormány kétségbeesetten. A körülötte lévők felsóhajtottak: valaki megint a mumussal riogatta szegénykét elalvás előtt.
A kormánypszichológiához értők azt mondják, ilyen esetben empátiával kell reagálni a hisztire, és meg kell vigasztalni a szegény kis végrehajtó hatalmat. El is mondták neki türelmesen, hogy mumusok nincsenek, a pénzembereknek pénzük és véleményük van, mint bárki másnak, meg hát éppen ő, a kormány plakátolta tele az országot Soros arcmásával. Meg azt is, hogy kicsit kapja már össze magát: aki azon siránkozik, hogy egy, azaz egy darab amerikai milliárdos egy uniós rendezvényen lemaffiaállamozhatja őt, és hogy a bizottság „már a formára sem ad”, annak mennyit érhet az állandóan hangoztatott szuverenitása? Emlékeztették a kis kormányt arra is, hogy ő általában mennyit ad a formára.
„Hogyan kívánja a bizottság érvényesíteni az egyenlő mércét Magyarországgal szemben, ha ilyen tűrhetetlen megnyilatkozásoknak ad teret?” – kiáltotta a kis kormány, kevéssé átgondolva ezt az egyenlő mérce dolgot. Éppen attól az általa lenézett és megvetett „Brüsszeltől” várja el az egyenlő mércét, amelyet egyébként huzamosabb ideje meg akar állítani, éspedig egy mindenkinek megküldött, bizarr kérdőívvel? Különösen visszás volt, hogy a kis kormány az utóbbi években simán maffiaállamnak is nevezhető központi haveri lenyúlórendszert hozott létre, majd ezután háborgott azon, hogy ezt valaki szóvá teszi. Ráadásul pont Brüsszelben.
Ez a brüsszeli szóvátétel dolog jobban fájt a kis kormánynak, mint az egészségügy és az oktatás helyzete együttvéve. „A nyilas és kommunista házmesterek szelleme kísért még ebben az országban” – durcáskodott például, amikor az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) közzétette jelentését, amelyben megállapította, hogy a kormány szabálytalanul vagy csalással osztogatta idehaza az EU-s támogatásokat. Még egyszer: nem a lopáson, hanem a lopás gyanújának jelentésén akadt fönn a kis kormány. Márpedig ennek a gyerekes attitűdnek még lehet jelentősége hamarosan.
Ha ugyanis minden igaz, akkor az EU nem sokáig fogja hagyni, hogy a kis kormány egyrészt felmarkolja a lóvéját, másrészt nagy ívben tojjon az unió alapértékeire. A Bruxinfo által nemrég megszerzett dokumentum szerint a Merkel-kormány szigorítana a források lehívásán, azt akarja elérni, hogy 2020 után a kohéziós alapokhoz csak az a tagállam férhessen hozzá, amelyik tartja magát a jogállami alapelvekhez. Könnyen lehet tehát, hogy a kis kormánynak választania kell: vagy szépen abbahagyja a homokozóbeli haverok kistafírozását uniós közpénzzel, vagy egy unióval odébb költözteti az országot, az eurázsiaiba.
A durcás kis kormány miniszterelnöke a minap „hadüzenetnek” nevezte, hogy Soros legutóbbi véleménycikkében elismeréssel szólt azokról, akik szembeszállnak a „szemfényvesztés és korrupció” hazai rendszerével. Pedig ő üzent hadat: a látszat ellenére nem elsősorban Sorosnak, hanem a józan észnek és az uniónak. Annak az uniónak, amelyhez ezer és egy szállal kötődünk, és amely egy ideje nem hagyja magát, sallereket és kokikat oszt a kis kormánynak.
Ha kell, kötelezettségszegési eljárást a lex CEU miatt, ha kell, úgynevezett országspecifikus ajánlást, ami mindazt tartalmazza, amit egyébként az EU nélkül is rég meg kellett volna lépni: egyszerűbb adórendszert, a kiszámíthatatlan és piactorzító különadók csökkentését, átláthatóbb közbeszerzést (értsd: az intézményes korrupció lebontását), hatékonyabb oktatást, ilyeneket. A mérges kis kormány azonban érti, de nem szereti az ajánlásokat, neki csak ne ajánljanak európai értékeket, majd ő szuverén módon eldönti, mire kell neki Európa.
A gond persze nem az, hogy a kormány ezt vagy azt, sőt amazt bírálja az EU-ban, miért ne tehetné; áramvonalasabb, polgárbarátabb és szemmagasságban működő EU csak jót tenne mindenkinek. A baj az, hogy amit ez a kis kormány képvisel, az már nem Európa. Magyarország szabadság-, demokrácia-, joguralom- és piacgazdaság-deficites hely lett, a fékeket megfékezték, az ellensúlyokat elvetették, ma már valószínűleg föl se vennék a klubba. Kis durcás kormánya pedig ott tart, hogy a játszótér széléről „tűrhetetlennek” nevezi, ha az Európai Parlament meghívja és meghallgatja a mumusát. Kicsit még a köztévében lecionistázza, majd visszavonul duzzogni a sarokba.
