„Ízig-vérig jászjákóhalmi vagyok; negyedikes koromig a háromezer lelkes falunk iskolájába jártam, elvegyülve a többiek között. Elevennek tartottak, de nem tanultam igazán jól” – állítja magáról a jelenleg az ELTE történelem szakos, rendszerváltást kutató, 30 éves doktorandusza. A nagyközönség a CEU és a civilek melletti tüntetés hatásos szónokaként ismerhette meg, valamint arról az internetes bejegyzéséről, amelyben megindokolta, hogy személyes katolikus hite miatt volt kénytelen kilépni a KDNP-ből. „Ötödiktől Jászberénybe jártam, jó osztályfőnököt kaptam, aki megregulázott. Rájöttem, hogy teljesíteni akarok” – idézi fel öntudatra ébredését. A nyilvános szerepléshez az érettségizőket búcsúztató beszédekkel edzette magát. Az ELTE-re, szabad bölcsészetre jelentkezett, de félbehagyta a tanulmányait, és hazaköltözött. A plébánosuk javaslatára jelentkezett az Egri Hittudományi Főiskolára, és ezzel párhuzamosan végezte az Országos Rabbiképzőt is, amivel „a faluban kivertem a biztosítékot”. Baloldali szülők gyermeke, édesanyja a mai napig az MSZP helyi elnöke, ám lánya 2006-ban, első szavazóként, az MDF-re voksolt, majd 2010-ben felkérésre lett a párt országgyűlési képviselőjelöltje. Fél évre rá Fidesz-színekben indult az önkormányzati választáson. Rövidesen a KDNP-hez csatlakozott, majd annak ifjúsági szervezeténél kapott vezető tisztségeket. Fél évet kormányzati ösztöndíjjal töltött Izraelben.
Társtalanul él óbudai albérletében, hétvégenként hazautazik a Jászságba. „Rákaptam az edzés ízére, szeretem a Star Warst, sorozatokat nézek, szívesen blogolok. Katolikus hívő, de a többi fiatalhoz hasonlóan modern, hús-vér ember vagyok. Az a vágyam, hogy értéket átadó médiaszemélyiség legyek.”
Felnőttként keresztelkedett meg. Kinek, minek a hatására?
Meggyőződésem, hogy ez az égből indíttatott; mindig egyházi esküvőt akartam. Hálás vagyok a gimnáziumi filozófiatanáromnak, akivel csak abban értettünk egyet, hogy igaz embernek kell lennünk, de közben ő tanított meg gondolkodni. Heidegger és Kierkegaard volt rám nagy hatással. Noha ők nem éppen a hívők táborába löknek minket, a tőlük ellesett kritikai látásmód mégis ide vezetett. Egyfajta konzervativizmusból választottam egyetemistaként a katolikus egyházat. Hiszek abban a közösségépítő munkában, amelyet Jézus kezdett el, és segíteni szeretnék neki.
Ateista családja ellenezte a lépését?
Anyukám nehezen viselte, de nem állt az utamba, mert felidézte, hogy amikor ő egy pici faluban, Gulácson nem akart hittanra járni, a szülei nem erőltették. Apukám meg nem ateistának, inkább vallástalannak mondja magát. Egyébként keresztény erkölcs szerint nőttem fel, csak nem járult hozzá istenhit, ima. A szüleim negyven éve házasok, és soha nem csalták meg egymást. Az ország kormánya viszont, amely gyakran megbélyegzi a szüleimet, tele van elváltakkal.
A politikai tenni akarását csak-csak ösztönözték otthonról!
Kétfelől is örököltem a harcos természetet. Anyukám tarpai kuruc őseiről él a legenda, hogy Esze Tamás leszármazottai. Apai ágon jászok az elődök. Nagyapámtól az államszocializmus idején elvették a malmot, a tanyát. Viszont mind a négy gyereke diplomát szerezhetett, ami a Horthy-rendszerben lehetetlen lett volna. Benne emiatt kettősség élt. Apukám nem, de a testvérei harcos antikommunisták lettek a rendszerváltás után. A hazafias öntudat a zsigereimben van.
Nem mozgatta karrierépítési lehetőség az útkeresését, amikor a húszas évei elején az MDF-től a Fideszen át a KDNP-be vándorolt?
Jaj, dehogy, holott mondtak már opportunistának is! De könyörgök, ha az lennék, egyenest a Fideszbe léptem volna be! Vallásos meggyőződéssel kerestem az utam távolabb a saját közegemtől, ahol Orbán Viktor negatív figurának számított. De naiv voltam. Magamtól nem jelentkeztem volna, minden alkalommal megkerestek. A megyei KDNP-s szervezőnek nyíltan elmondtam, hogy nekem fontos a keresztény–zsidó párbeszéd. Azt válaszolta, így is kellek. Lehetőségnek tartottam ezt arra, hogy országépítő munkát végezzek, és toleránsabbá alakítsam a pártot. Amikor megint Budapestre jöttem tanulni, a párt ifjúsági szervezetéhez, az IKSZ-hez csatlakoztam.
A fővárosban már adódtak konfliktusai?
Olykor megkaptam, hogy zsidóbérenc vagyok, de inkább hasznos idiótának tekintettek, akinek a tevékenységével igazolni lehetett, hogy lám, nem antiszemita a KDNP. Pozitív színben a rendezvényeim révén kerülhetett be az IKSZ az országos médiába. A holokauszt emlékéve kapcsán megszerveztem az Erdő Péter és Köves Slomó közötti párbeszédet. A Márton Áron-emlékév örvén elértem, hogy egy rabbi magyarul és héberül is hálaimát mondjon az életmentő katolikus püspökért.
Hol tartott a rendszerváltás tanulmányozásában, amikor rájött, hogy a KDNP-tagság nem vállalható tovább?
Azzal szembesültem, hogy a kultúrában, az oktatásban most rosszabb a helyzet, mint a nyolcvanas évek második felében volt. Miközben a jövőnket építhetnénk, tragikusan mélyre süllyedtünk vissza. A mindennapokban, kivált falun, működik a nyájszellem. Nyilván a kádári szocializáció is közrejátszik: akkor nem volt ajánlatos kitűnni a tömegből. A generációm már demokráciában nőtt föl, de olyanok szárnyai alatt, akik diktatúrában szocializálódtak. Talán majd a következő generáció... Fontos, hogy benne maradjunk az Európai Unióban, ahol volt múltja a demokráciának.
Mi adta meg a végső lökést a kilépéshez?
Nagyon szíven ütött, amikor a menekültválság idején a Kétfarkú Kutya Párt kijött a bibliai idézetes plakátjával: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok.” Ha itthon lettem volna, talán már a gyűlöletkeltő népszavazás vagy a Népszabadság bedarálása idején kilépek. Most a CEU és a civilek elleni kirohanás volt az utolsó csöpp. Disszonáns, ha az utca emberét nem létező ellenség ellen hergeljük. Saját egyházunknak, eszmeiségünknek ártunk vele. Mondhatják ezt tapasztalva, hogy ha ez a kereszténység, akkor nem kérünk belőle.
Nem a naivitása kerekedett megint felül? Maga is elpanaszolta, hogy korábbi barátai törölték az ismerőseik közül a Facebookon.
Ez nagyon bánt, mert az ellenvéleményem megosztásával nem őket támadtam, nem az eddigi munkát dobtam ki a szemétbe, hanem fel akartam hívni a figyelmüket, hogy más irányba haladnak, mint amikor együtt kezdtünk dolgozni. Erősítésként, hátha ők is vívódnak. Persze ez zárt világ, amelyben sokszor nem is a teljesítmény az előrelépés fokmérője, hanem a kritikátlan lojalitás. A minisztériumi főosztályvezető vagy a háttérintézményben dolgozó nyilván nem fogja odaírni, hogy „igazad van, Kati”. Az egzisztenciája múlik rajta.
És most hogyan tovább?
Jelenleg nem dolgozom, azért is vagyok ilyen bátor. A keresztény identitásomat szeretném jobban megélni. Szívesen lennék prédikátor, tanító, könyvíró. Nem attól jó keresztény politikus valaki, hogy egyfolytában Jézust emlegeti, hanem ha az ellenfeleiért is imádkozik, mint ahogy én teszem például Bayer Zsoltért: „Adj békét, Uram, a szívébe.” Ez mindannyiunkra ráfér.
MÁTRAHÁZI ZSUZSA
