HVG: Balfácánvadászat

Minden percben születik egy balek – ezt az amerikai mondást az országjáró mutatványosként a csalást sem megvető P. T. Barnumnak tulajdonítják, de szerzőként emlegetik a tengerentúli humoristák legfontosabb díjának névadóját, Mark Twaint is. A szemfényvesztéssel csőbe húzható emberek végtelen sorára utaló kifejezés akkor született, amikor a XIX. század vadkapitalizmusának idején házról házra kopogtattak Amerikában a „kígyóolajat” tartalmazó, minden nyavalyát gyógyító készítményeket kínáló sarlatánok. A mai magyar belpolitika varázskeverékét az általános olaj- és földgázpiaci áresés, valamint a térségbeli áramtúlkínálat közepette az ezekről a folyamatokról mit sem tudóknak feltálalt rezsicsökkentés, a fertőzésként kezelt menekülthullám kerítésből font ellenszere, valamint Soros György-féle finomra őrölt patásördög-kivonat elegye adja. A mixtúra összetétele igény szerint változtatható, s mint a jelek mutatják, a készítmény hatásos, a balekok bódultan fogyasztják.

A dózis a választások közeledtével egyre nagyobb lesz, és lenyeletésének a vidéki sajtót uraló óriási médiavállalattal vág neki a kormány – olvashatjuk a Magyarország rovatban. Pontosabban csapatával együtt Mészáros Lőrinc, aki egy névleg piaci – a gyakorlatban haveri és rokoni – kapitalizmust működtető országban olyan befolyásos médiabirodalmat épített ki, hogy

a zuckerbergi zsenialitású gázszerelőhöz receptért mehet a modern sajtócézárok megtestesítője, Rupert Murdoch is.

Aki évek óta képtelen Nagy-Britanniában versenyhivatali engedélyt kapni a Sky műholdas tévé megvásárlására, pedig pénze lenne rá. Valószínűleg rossz országba született, és nem a megfelelő miniszterelnök jóbarátja. De az sem baj, ha a lezsírozott közbeszerzéseken kiosztott pénz vagy az állami hirdetés nem elegendő a klienssajtó finanszírozására, mert akkor ott van a Fókuszban rovatban feltérképezett kerülő út, ami a pártalapítványokon keresztül vezet.

A stróman szót persze kikéri magának Mészáros Lőrinc, de hogy korunk embertípusa él és virul, azt a Gazdaság rovat adóamnesztiáról szóló cikke taglalja.

Most érezheti magát igazán balfácánnak az, akinek más nevén még egy nyavalyás postafiókcége sincs a Seychelle-szigeteken,

hogy azt most adókövetkezmény nélkül magára írassa. De a balekbélyeg rásüthető az EU-ra is, amely a beépített költségvetési automatizmusok miatt úgy finanszírozza Magyarországot, hogy annak kormánya szabadságharcos hevülettel támadja.

De nem biztos, hogy ez mindig így lesz, a Dossziéban vázolt reformok nyomán még az is elképzelhető, hogy Brüsszel megfizetteti az illiberális út árát. Akkor pedig kevesebb alkalom lesz az uniótól címzetten érkező támogatásról azt állítani, hogy az a kormány gondoskodásának köszönhetően szolgál nemes és fontos célokat. Mint az utóbbi hat év valamennyi CT- és MR-készülékéről, amelyekre az e heti címlapsztori szerint a hivatalos állítással szemben nem a kormány költött 50 milliárd forintot, hanem a pénz az utolsó fillérig a brüsszeli kasszából származott. De a varázskeverék ezt is elfedi.

NAGY GÁBOR

vezető szerkesztő