A gyanúsítottak és a vádlottak egy része értelmi fogyatékossága miatt képtelen megérteni, mi történik vele a büntetőeljárásban – állítják gyakorló jogászok. A hivatalos adatok szerint azonban a börtönökben sincs több értelmi fogyatékos, mint a társadalom egészében.
Pálmai Erika
„Kerálóval bindzsizik a misszión” – így mondják, egyébként magyarul, a börtönben azt, ha valaki az egyházi foglalkozáson a falból kitépett kis kábeldarabkákkal seftel. Ez csak látszólag értelmetlen foglalatosság, valójában fontos: ezekkel lehet ugyanis megjavítani azt a merülőforralót, amivel a cellában is lehet vizet melegíteni. „A börtön megkövetel egyfajta intelligenciát, csakhogy azt a többségi társadalom nem érti” – magyarázza Fliegauf Gergely pszichológus, kriminológus, aki szerint a börtönlakók között arányaiban sokkal több az értelmi fogyatékossággal élő, mint a lakosság egészében. A nemzetközileg elfogadott definíció szerint ugyanis azok is e körbe tartoznak, akiknek van (vagyis inkább lehetne) valamilyen pszichiátriai diagnózisuk, például akár magatartási vagy kommunikációs probléma miatt. Ez pedig jóval szélesebb kör a magyar börtönökben 2015 óta alkalmazott meghatározás szerintinél.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának adatai szerint a rabok közel egy százaléka sorolható az értelmi fogyatékosok közé. A legsúlyosabb esetek, akik olyan kóros állapotban – különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban – követnek el bűncselekményt, amely képtelenné teszi őket a következmények felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjenek, azok nem büntethetők. Ők élnek a büntetés-végrehajtáson belül is a legembertelenebbnek mondott Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben. A többiek valójában ugyanolyan rabok, mint a többség, legfeljebb speciális részlegekben.
A legutóbbi, 2011-es népszámlálás alapján Magyarországon a társadalom ugyancsak egy százaléka értelmi fogyatékos. A gyakorló ügyvédek és pszichológusok beszámolói alapján úgy becsülhető, hogy a börtönbe kerülők között ennél – és a hivatalosnál – jóval több az értelmi fogyatékos. Saját tapasztalata alapján Fliegauf azt állítja, hogy a börtönlakók 90 százalékának lehetne valamilyen diagnózisa. Ennek oka főként az előéletükben keresendő: a börtönnépesség körében felülreprezentáltak a mélyszegénységből, elmaradott gettókból érkezők.
Az 1990-es években a rabok legalább fele kábítószerfüggőként került börtönbe, majd a 2000-es években a gyógyszerfüggőség torzította a tudatot, az „anyag” megszerzése pedig egy sor kisebb bűncselekményt generált, ami egyenes utat jelent a börtönbe. A manapság hódító dizájnerdrogok szintén pszichoszociális fogyatékosságot okoznak – hangsúlyozza a pszichológus. A bűncselekmény elkövetésekor ittas vagy bódult állapot is nagyban érintheti az elkövető beszámítási képességét, de ha ezt önhiba okozza, akkor nem áll fenn büntethetőségi akadály, mint például az elmebetegségnél. Sőt az önhibából eredő ittas vagy bódult állapotban történő elkövetés súlyosító körülménynek számíthat a bíróságon.
A konkrét esetek megítélése nem egyszerű. Néhány éve egy többször visszaeső férfi rabolt ki egy járókelőt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gyürén. Elfogása után szinte azonnal kiderült, hogy születése óta süketnéma és középsúlyosan értelmi fogyatékos, ráadásul analfabéta. Csupán egyetlen emberrel, az édesanyjával tudott kommunikálni egy sajátos jelnyelvvel. Emiatt a férfit részlegesen gyámság alá is helyezték, de mindez nem befolyásolta, hogy később elítéljék. A férfi perelt – bár nem az elítélése miatt – Strasbourgban, és 3 hónapos letartóztatása után végül 16 ezer euró kártérítést kapott, mondván: nem az állapotának megfelelően, vagyis embertelen módon tartották fogva.
„Ő ütött először, de én ott sem voltam” – ez például egy nem túl hatásos, de tipikus védekezés, állítja egy bíró, aki úgy tapasztalja, „a sztorit” azért meg szokták érteni még az írni és olvasni alig tudó emberek is. „Családi állapota: két gyerek” – ez is sokatmondó válasz, mondja a kirendelési ügyekben jártas védő, aki rendszeresen szembesül azzal, hogy a megbeszélésükön egyetértően bólogató védence a tárgyaláson vagy a kihallgatáson éppen az ellenkezőjét teszi annak, amit megbeszéltek. Kérdés persze az is, hogy mit érthet azokból az iratokból, amiket a nyomozáskor vagy a letartóztatásakor eléje dugnak. Nem sokat – derült ki a Magyar Helsinki Bizottság felméréséből. E szerint az egyik legfontosabb probléma, hogy a gyanúsítottak-vádlottak tájékoztatása, kikérdezése nem egyszerű nyelven, nem közérthetően történik. Az ezzel kapcsolatos hipotézisüket igazolta egy 200 fős mintán végzett vizsgálat, illetve ezt támasztja alá az általuk megkérdezett szakemberek többsége. A kutatások alapján a felnőtt lakosság nagyobb részének rossz a szövegértése, és ez leginkább az iskolai végzettségtől függ. Vagyis eleve esélye sincs arra, hogy megértse az átlagemberek számára is nehezen követhető jogi nyelvezetet és azt, hogy vele mi történik.
PÁLMAI ERIKA
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
