Nagy Gábor: Lehallgatni arany

A washingtoni szenátus albizottságának tagjai 1968-ban elhűlve nézték, amikor a készülő lehallgatási törvénnyel kapcsolatban az általuk beidézett, kalandos életű kaliforniai magánnyomozó Hal Lipset egy martinispoharat tett eléjük. A mű olívabogyóban mikrofon rejtőzött, az antennát pedig a beleszúrt fogpiszkálónak álcázták. Az már mindegy is volt, hogy a barkácsolt kütyü hatótávolsága minimális volt, és tönkretette volna az alkohol, ha valóban a pohárba töltik, mert Lipset nagy hírverést kapott demonstrációja először mutatta meg az átlagamerikainak, hogy bárki bármikor lehallgatható. Francis Ford Coppola Lipsetről mintázta az 1974-es Magánbeszélgetés című filmjében a paranoiássá vált lehallgatási szakértőt, Harry Cault, akit Gene Hackman játszott. A Magyarország rovatban szereplő címlapsztori alapján

a hatalom mindent fürkésző fülével és szemével kapcsolatos paranoia könnyen lehet, hogy ma is indokolt.

Ami nem is meglepő az Edward Snowden leleplezései utáni világban, ahol a biztonsági szolgálatok vagy akár magáncégek birtokában lévő technika ezerszer kifinomultabb az olajbogyós trükk jelképezte kornál. Elég, ha ellenzéki politikusok, újságírók és civil aktivisták különös, szolgáltatói hibával vagy más műszaki okokkal nem magyarázható jelenségeket tapasztalnak az okostelefonjukon.

A fülüket indián módra a földre tapasztók viszont már garantáltan hallhatják is a jövő évi választási küzdelembe máris vágtató csapatok dübörgését. Nem csak annak a zsoldosseregnek a menetelését, amely korábban a menekült-, most pedig a Soros-ellenes kampány vaskos hazugságaival felfegyverkezve indul csatába. És, mint a Fókuszban rovat összeállításából kiderül, adófizetői milliárdokkal fényesre csiszolt páncélban – ami persze a piac objektivitásától is véd. Ha a kormánysajtót olvassuk, akkor velük szemben Brancaleone ármádiája sorakozik fel a G-nap óta viharvert Simicska-média révén, amelynek azonban van egy titkos fegyvere, amit még senki sem látott, ám mindenki pletykál róla: egy dosszié Orbán Viktor ellen.

A nagy leleplező cikkek még nincsenek betárazva, ám muníciót azért lehet találni. Mint a Magyarország rovat azon értesülését, hogy a déli határon felhúzott kerítés talán mégsem zár olyan hermetikusan, ahogy a propaganda mondja. Így menekültek tízezreit engedi át Magyarországon „fű alatt” a kormány. Vagy az a jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy csődben lévő (vagy oda vitt), ámde

kívánatos vállalkozásokat nemzetgazdasági jelentőségűnek minősíthessenek, és potom pénzért megfelelő kezekbe kerülhessenek.

Mint a Gazdaság rovat cikkében szereplő, a Balatonra kivételes panorámával büszkélkedő balatonudvari golfpálya. Persze a természet látványa nemcsak pénzben hoz hasznot az arra a hatalom által érdemesítetteknek, hanem segít megnyugtatni az azt szemlélők idegrendszerét is – mondja a Szellem rovatban a környezetpszichológus.

Akiknek a fülük érzékeny a Magyarországon kívüli történésekre is, azok most mennydörgést hallhatnak Berlinből, ahol összeomlottak Angela Merkel kancellár koalíciós tárgyalásai. Könnyen olyasmi történhet, ami az NSZK életében még nem esett meg: kisebbségi kormány vagy előrehozott választás. Hacsak a potenciális partnerek nem hallgatnak Frank-Walter Steinmeier államfőre, aki a közjó szolgálatának minden parciális politikai érdeken felülemelkedő fontosságáról beszélt nekik. Abban persze ne is reménykedjünk, hogy a szavai idáig is elhallatszanak – nincs az a lehallgatóberendezés, ami ezt a gondolatot képes lenne a magyar politikai élet főszereplőinek a fülébe eljuttatni.

A szerző a HVG vezető szerkesztője.