A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Ő volt a soros – ez a felirat áll annak a megperzselt disznónak az élettelen testén, amelyről a gázszerelőből lett fideszes képviselő, Pócs János osztott meg fotót a közösségi oldalán, világossá téve, hogy neki még az adventi készülődés idején is mindenről „az” (ő) jut eszébe. Bár a meghitt pillanatot megörökítő képet posztoló honatya utóbb az „üzenetet” jobbnak látta letagadni, korhű illusztrációját adta a sorosozós kampány intellektuális sekélyességének. Mentségére legyen, hogy komoly kultúrtörténeti ismeretről tett tanúbizonyságot, amennyiben A tanú című filmnek azt a részletét idézi, ahol is Dezsőnek, a másfél mázsás hízónak Pelikán elvtárs kezei által kell elpusztulnia. Csakhogy amíg a gátőr – akiben a Szellem rovatunk cikke szerint Aczél György a „paraszt Svejket” látta – valódi hőstettet hajt végre a titkos vágással, Pócs gesztusában nyoma sincs politikai bátorságnak. Igaz, messze van már az a húsz évvel ezelőtti Orbán Viktor is, aki a békéscsabai kolbásztöltő versenyen megkegyelmezett a politikai keresztségben a szocialista pártelnök, Horn Gyula keresztnevét elnyert, Gyula nevű sertésnek. Alighanem
ez volt az utolsó eset, amikor a Fidesz elnöke hatalmi kérdésben nagyvonalúságot tanúsított.
A Jobbik adminisztratív eszközökkel történő ellehetetlenítését könnyen lehet, hogy erőszakba torkolló utcai zavargások követik. A Fidesz pedig semminél jobban nem vágyik a balhéra, ha már jóslata a „forró őszről” nem jött be. A kormánypártnak persze nincsenek olyan gondjai, mint az ellenzék egyik részének, amely a
lássuk, Orbán, mire megyünk ketten
jegyében azon dolgozik, hogyan tudná – például baráti beszélgetésen rögzített hangfelvétel közzétételével – az ellenzék másik részét hatásosabban lejáratni. Eközben a kormánypárt, ahogy interjúalanyunk, a Tárki-elnök Kolosi Tamás fogalmaz, a pártfinanszírozás legújabb módszereként akadálytalanul folytathatja a klientúraépítést. Minderről persze aligha értesül az egyszerű választó – ha maradt egyáltalán bármi csekély érdeklődése a közügyek iránt. Gazdaság rovatunk cikke szerint, ha nem is minden hullámhosszon, de ma már minden kereskedelmi rádiós műfajban a Vajna-adók hintik két zeneszám közt az igét. A fiatalokra hangszerelt, a budapesti frekvencia megszerzése után országossá duzzasztott Rádió 1 és Pop után az idősebb korosztályt célozza meg a „kaszinópapa” érdekkörébe tartozó, most induló Retro Rádió.
A magyar sajtószabadsággal, pontosabban annak korlátozásával kapcsolatos, növekvő amerikai aggályokról számol be Fókuszban rovatunk. Lapunk Washingtonban járt munkatársának adott interjújában a külügyminisztérium korábbi helyettes államtitkára, Thomas O. Melia mellett a Princeton Egyetem professzora, Kim Lane Scheppele elemzi a kialakult helyzetet. Az összeállításból az is kiderül, miért nem jött be Orbánnak az a számítása, hogy ha az elsők között teszi le a voksát Donald Trump mellett, gyökeres fordulat áll be a két ország viszonyában. Hiába Orbán olthatatlan vágya, hogy legalább a nemzetközi eseményeken közös fotóra kerüljön Trumppal, vonzalma egyoldalúságát mutatja, hogy
a Fehér Ház várva várt meghívója sehogy sem akar megérkezni
a Kossuth téri postaládába. És ezért az egyért még csak nem is az alapfunkciójának, a levélkézbesítésnek eleget tenni képtelen állami Magyar Posta a felelős.
A szerző a HVG vezető szerkesztője.
