Szubjektív lapajánló.
Ha létezne e hazában baloldal és/vagy szakszervezeti mozgalom, főleg olyan, amely tovább képes látni a saját és egymás orránál, akkor már régen sikeres politikai program született volna a XIX. századi kizsákmányolásra épülő XXI. századi magyarországi kapitalizmus okozta társadalmi megalázottságból és dühből. Mivel azonban baloldali pártjaink édesdeden alusszák évek óta tartó téli álmukat, ilyen fejleményről – néhány hónappal a következő választások előtt – évnyitó lapszámunkban sem tudunk beszámolni. Amiről hírt adhatunk, az mindenekelőtt a Lőrinc nevű hurrikán idén várható újabb, minden korábbit meghaladó pusztítása.
Fókuszban rovatunk gazdasági-közéleti meteorológiai előrejelzése szerint a felcsúti epicentrumból kiindult tőkezabáló „alien” 2018-ban végképp mindent felfal, ami az útjába kerül, és amit még nem sikerült – legyen az gázcső, pénzintézet, futárcég, informatikai vállalat, szállodalánc. Előtte a Viktor nevű ravasz kis forgószél egyengeti a talajt a kiemelt beruházások „meggyorsítására” kitalált jogtipró technikával (lásd a Gazdaság rovatot). Ami kettőjük után marad, az a piaci versenytől, állampolgári szempontoktól, szakértelemtől, fejlesztő oktatástól és életmentő egészségügytől megtisztított, kietlen pusztaság, továbbá az abban vakon vándorló, jogfosztott bérrabszolgák hadserege. Utóbbiakat majd a „munkaerő-kölcsönzésnek” nevezett legújabb kori emberkereskedők irányítják a megfelelő posztokra – de persze ez is Lőrinc lesz, hiszen ez az üzletág is hozzá kerül mostantól. Vagy ha nem hozzá, akkor egyik barátjához, aki a Külügyben köztisztviselő. Vagy egy másikhoz, aki a Margit Kórházban osztályvezető szülészorvos. Megfelelő embert a megfelelő helyre.
Rajta, asszonyok, szüljük tele a Kárpát-medencét! Me Too!
Ámbár... speciel szállodát venni talán kicsit rizikós – esetleg pont oda zárják be az embert az excimborái, ha már valamiért nem tetszik az ábrázata. Világ rovatunk számol be arról, hogy Szaúd-Arábiában a korrupció elleni harcot zászlajára tűző trónörökös a Ritz Carlton Hotel luxusapartmanjaiban tartja fogva korábban bőkezűen korrumpált milliomos ellenlábasait, köztük saját családtagjait. Ungváry Krisztián történész is azon meditál a vele készült interjúban, hogy milyen módon buknak majd el egyszer – nem most, a választásokon – a NER urai. Ő úgy véli, az egykori kommunista vezetőkkel ellentétben Orbánéknak nem érdekük, hogy fizikai biztonságukért cserébe saját maguk alól békésen bontsák le a pártállamot, szerinte inkább
kénytelenek lesznek elmenekülni, például Türkmenisztánba.
Portréalanyunk, Konrád György szerint elég volna csak Felcsútra.
A jövőből visszatekintve ez az év is talán olyan lesz, mint az a bizonyos 50 évvel ezelőtti volt: Szellem rovatunk idézi fel az eseménydús 1968-at, abban is a prágai reménytelen remények tavaszát. S lám, 30 év sem telt bele, és az egykori Csehszlovákia felszabadult, sőt hamarosan ketté is vált – hogy aztán az Európai Unióban végső soron újból egyesüljön. Most a katalánok próbálják megismételni ezt a kívülálló számára értelmetlen mutatványt – elszakadást Spanyolországtól, miközben benne maradnának az EU-ban, sőt az eurózónában –, de közben belőlük is kiválna egy kisebb terület. Európa országai olyanok, mint az orosz Matrjoska babák – szétválaszthatók és egymásba rakhatók, de az arcuk végül is mind egyforma.
A szerző a HVG szerkesztője.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
