Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Márki-Zay Péter nagyarányú győzelmének vannak egyértelmű tanulságai és országos szinten is levonható következtetései:
- Teljesen nyilvánvaló, hogy hajszálrepedés keletkezett azon a mázon, amit úgy hívunk: Orbán Viktor, az örök győztes.
- Magas részvétel mellett van esély. Ha a Fidesz-keménymagon túl a bizonytalanok is elmennek választani és kevesen maradnak otthon, a támogatottsági plafont elért Fidesznek csökken az esélye.
- De csak akkor, ha az ellenzéki paletta nem széttöredezett, ha minél több helyen megtalálják az egyetlen esélyes kihívót. Ami 106 helyen szinte lehetetlen.
- Ráadásul hiába indult korábbi pártja akaratával ellentétben az ex-MSZP-s Hernádi Gyula, nem sikerült bekavarnia, egyértelművé vált, hogy a választók nem hülyék. Kamupártok és kamujelöltek sem számítanak, ha nagy a tét, a szavazók – a baloldali szavazók is – tudják, kire kell szavazni.
Azonban.
Röviden összefoglalva, Hódmezővásárhelyen az történt, hogy egy tradicionálisan jobboldali városban a jobboldali szavazók megbüntették a jobboldali Fideszt és átszavaztak egy másik jobboldalira, akit a baloldal is támogatott (leginkább azért, hogy ne süljön fel az igazi meccs előtt másfél hónappal).
Márki-Zay Péter ugyanis saját bevallása szerint vallásos, polgári családban nőtt fel, a helyi plébánia világi vezetője ő, a rendszerváltás óta mindig a jobboldali, keresztény pártokra szavazott. Kiábrándult fideszes tehát, aki a választási győzelem éjszakáján bevallotta, a Jobbik kérte fel, hogy induljon. Ünnepi beszédében pedig hangsúlyozta, nem szeretne migránsokat, annyit sem, amennyit Rogán Antal befogadott. A mondat ismerős lehet, a Jobbik szokta így támadni a letelepedési kötvények ügyét.
Büntetés
Az ellenzéki győzelemhez kellett az is, hogy rengetegen menjenek el szavazni. A 2014-es országgyűlési választásokon az országos részvétel 61,24 százalék volt, Hódmezővásárhelyen vasárnap a választásra jogosultak 62,45 százaléka adta le voksát. A Fidesz csaknem 9500 szavazója hűséges volt, nem véletlenül mondta azt Lázár János, hogy:
Óriási eredmény, hogy meg tudtuk őrizni a Fidesz-szavazók bizalmát, ez a legnagyobb siker.
De a Fidesz-tábor érdemben nem tudott növekedni. A Fidesz-ellenesek azonban megbüntették a kormánypártot, több indokuk is volt erre.
Bebizonyosodott, hogy valósak azok a közvélemény-kutatások, amelyek éles versenyt vizionálnak kormányváltók és Fidesz-pártiak között. A Závecz Research január végi kutatása szerint a megkérdezettek 40 százaléka kormányváltást szeretne, 38 százalék pedig újabb négy évet adna a Fidesznek. A több mint 13 ezer Márki-Zay-szavazó jelentős része azonban nem baloldali, hanem a Fideszt és Lázár Jánost büntető protesztszavazó, egykori fideszesek, ma kiábrándultak, esetleg jobbikosok. Nem véletlenül nyilatkozta azt a választás után Gyurcsány Ferenc, hogy:
Ez elsősorban Márki-Zay Péter győzelme. Az ő sikere. Minden más csak ezután jön. Neki gratuláljunk. Tudom, hogy Péter erős fenntartásokkal beszél a baloldalról.
Ugyanis nyolc év Fidesz-kormányzás és 28 év jobboldali városvezetés után a hódmezővásárhelyiek büntetni akartak szavazatukkal, nem Hegedűs Zoltánt, sokkal inkább Lázár Jánost, az urizálását, a kiskirályságot, a magabiztos és lenéző félmosolyt, az Elios-lámpákat, Tiborcz Istvánt.
Nem látták előre?
Török Gábor a választás éjszakáján azt írt a blogján, hogy bár nyilvános felmérésekről nem lehetett tudni a voksolás előtt, de ő két olyan belső felhasználású anyagról is tud, amelyek egyaránt 60 százalék feletti fideszes győzelmet jeleztek. Ezek után győzött Márki-Zay 57-41-re.
Közvélemény-kutatók rendszeresen panaszkodnak arra, hogy nagyon sok a rejtőzködő, a megkérdezettek nem mernek/tudnak/akarnak véleményt nyilvánítani, ezért is lehet azt látni, hogy utcahosszal vezet a Fidesz. Vasárnap bebizonyosodott: a Fidesz 41 százalékon áll az egyik fellegvárában. A választók ha nyíltan nem is, de a szavazófülke magányában egyértelmű döntést hoznak: amit a kérdezőbiztosok előtt is elhallgatnak, azt egy behúzott függöny mögött beikszelik.
2002. április 7-ét szokás a közvélemény-kutatók fekete napjának nevezni, akkor öt intézet is egyértelmű Fidesz-győzelmet jósolt, az exit pollok is 8-12 százalékos listás győzelemmel számoltak. A Fidesz azonban veszített, a legtöbben túlmérték a pártot, az MSZP-t pedig alul. Az okok egyike, hogy sokan voltak a rejtőzködőek és a választ megtagadók, valamint kevesen mondták biztosra, hogy elmennek választani.
A helyzet hasonló 2018-ban is.
106 Márki-Zay?
Amikor Mellár Tamás bejelentette, hogy elindul Pécsen, az ellenzék egy része felől azonnal érkezett a nyomás, lépjenek vissza a javára, ráadásul meg kell találni a 105 másik Mellárt, a civilt, aki mögé felsorakozhat az összes párt, így csak egy kihívó állna a Fidesszel szemben. A Fideszt legyőzni képes jelöltek megkeresését szorgalmazza régóta Gulyás Márton és a Közös Ország Mozgalom, a szoros versenyt ígérő, úgynevezett csatatérkörzetekben fórumokat szervez és megméri, ki a legesélyesebb kihívó.
A recept, az egy kihívó működhet, de nem mindenhol. Márki-Zay egy jobboldali-konzervatív, a Jobbik által kitalált jelölt, az általa elért eredmény nem azt mutatta meg, hogy a baloldal győzött, hanem azt, hogy ha nem áll be elhasználódott jelöltje mögé, nem veszít. Márki-Zay helyben jó jelölt volt, de Hódmezővásárhelyen más nem is tudott volna nyerni. Ahogy az országban több olyan hely is van, ahol a Fidesz egyértelmű és esélyes kihívója MSZP-s, DK-s, LMP-s vagy épp Együtt-jelölt.
Ilyen hangulatban nyilatkozta azt hétfőn Karácsony Gergely, hogy a Jobbikkal egyre kevésbé, de az LMP-vel egyre inkább összefogna az MSZP, az LMP viszont nyitna a Jobbik felé is.
