Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
A viccpárt ezúttal komoly volt: azzal érvelt, hogy a gyanús ajánlások tömegét benyújtó „Családok Pártja” és a „Magyarországon Élő Dolgozó és Tanuló Emberek Pártja” az alkotmányos demokrácia céljaival össze nem egyeztethető okból indul a választáson, jogát nem jóhiszeműen és rendeltetésszerűen gyakorolta, tehát az alkotmányos szervek megtagadhatták volna mindkettőtől az országos pártlista állításának jogát. Érdekeltnek pedig azért tekintette magát az ügyben, mert saját országos listája van, tehát számára hátrányos, ha az említetteket engedik indulni.
A Kúria azonban mintha nem értette volna, miről van szó: végzése szerint az MKKP „érintettségére semmilyen adat nem utal”, tehát felülvizsgálati kérelmét meg sem vizsgálták. Ezután fordult a párt az Alkotmánybírósághoz, amelynek Salamon László (1990 és 2013 között az MDF, a Fidesz, majd a KDNP országgyűlési képviselője) vezette öt tagú tanácsa sem segített.
Hiába érveltek a Kétfarkúak azzal, hogy a szabálytalankodó választási vetélytárs jogosulatlan előnyhöz jut, ha listáját elfogadják, az Ab megtagadta az érdemi vizsgálatot. Szerinte a Kúria jogosan állapította meg, hogy a párt túl elvontan próbálta bizonyítani érdekeltségét – tehát jogosultságát a felülvizsgálati kérelem benyújtására –, és ezt az Ab nem bírálhatja felül. Ezt csak akkor tehetné, ha a párt panasza „alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét vetné fel”, de az öt alkotmánybíró ilyet nem talált.
