Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Zsoldos a 444-en megjelent írásában abból indult ki, hogy a Fidesz tábora stabil, szavazói hajlandósága és területi eloszlása állandó. A magyar politikában rájuk 2,2 millió emberként tekintünk. A közgazdász tehát őket adottnak vette. Szintén változatlan a választási rendszer és a körzethatárok (és ebben nincs is spekulatív elem, hiszen ténykérdés).
A választást modellező Zsoldos azt mondja, az ellenzék jelenleg megosztottabb 2014-nél. Akkor az Összefogásban például benne volt az Együtt, most kimaradt. Indul még a Momentum és a kutyapárt, de a kamupártok száma is nőtt, és nem csökkent. A közgazdász ezek után abból indult ki, hogy a blokkok most is nagyjából azonosak (baloldal, Jobbik, LMP), és a részvétel változása csak az ellenzékre hat. Rájuk azonban épp abban az arányban, ahogy a többi voks is alakult.
Ezek a feltételezések már elegendőek voltak arra, hogy megmérje: ha a 2014-es adatokat alapul véve növeljük a felállított modellben a részvételt, akkor a szavazók hány százaléka kell a Fidesz parlamenti többségének megakadályozására? A válasz: 75 százaléknál is több. Ilyen sokan még nem szavaztak a rendszerváltás óta.
Mi történt volna 2014-ben, ha a pártok koordinálnak?
Ha teljes az együttműködés, és a szavazók fele át is szavaz, míg a jobbikosok 30 százaléka ezt látva a Fideszt támogatja, akkor 67 százalékos részvételnél már el lehetett volna venni Orbán többségét. Valójában 61 százalékot is alig haladta meg a szavazási kedv. Koordináció esetén azonban ez jó 15 parlamenti mandátummal kevesebbet hozott volna a Fidesznek. És a kétharmad ezzel beláthatatlan távolságban lett volna. A Jobbik részvétele nélkül, de az LMP-vel 73 százalékos részvételnél szorult volna kisebbségbe Orbán.
És ha a pártok jelenlegi álláspontja érvényesül, a választók lesznek okosak (és ők maradnak buták), akkor is van út Orbán legyőzéséhez.
- Ha az ellenzéki szavazók 30 százaléka a legesélyesebb felé szavaz át, akkor 68 százaléknál Orbán bajba kerül.
- Ha 20 százalékuk él a taktikai szavazással, akkor 71 százalékos részvétel kell.
- Ha 10 százalékuk tesz így, 73 százalékos részvétel felett bukik a Fidesz.
A magyar választások legnagyobb részvételét a 2002-es parlamenti választások második fordulója hozta. De már az elsőben is 70,5 százalék volt egy 41 százalékos Fidesz-MDF szövetséggel. Medgyessy Péter alakított utána MSZP-SZDSZ kormányt. Akkor a szavazatok 11 százaléka elveszett a MIÉP, a Centrum és a Munkáspárt viszonylag magas, de küszöb alatti eredménye miatt.
Ami most a Fidesz mellett szól, az az átszabott rendszer, újra rajzolt körzetek, valamint az anyagi előny, a médiatúlsúly, az állami szervek pártmunkára parancsolása, a hatóságok szekektív vaksága, stb.
Ami a modellben leginkább bizonytalan:
- Természetesen a pártok egymáshoz viszonyított eredménye. 2014 óta nagyot fordult egyes formációk stratégiája.
- Hódmezővásárhely 2014-es és 2018-as adatait veszi alapul, miközben kizárja az Orbán érdeke szerint rendezett kvótarefendum bármilyen tanulságát.
- Nem számolt azzal, hogy változhatott a földrajzi eloszlása a pártokn bázisának. Vagyis a Fidesz bizonyos helyeken, amelyek az elmúlt 8 év vesztesei lettek, bukhattak nagyobb arányban támogatást, mint máshol. Ezek a körzetek ebben az esetben az ellenzék számára könnyebben elérhetővé váltak.
Táblázatokkal bővebben a 444.hu oldalán.
