Harangozó Tamás elmondta 2015-ben a Népszabadságban, mivel kell az MSZP-nek a potenciális választói bázisához fordulnia: "Nekik kell elmondanunk azt az egyszerű üzenetet, hogy ezektől a gazemberektől visszavesszük az ellopott milliárdokat."

Visszavesszük az ellopott közpénzt, a földeket, a vagyonokat. Ezt hirdeti az Együtt, az LMP, a mindenki. "Vissza fogunk venni minden ellopott fillért" – mondja Molnár Csaba, a DK alelnöke. "Ők lopnak, mi visszavesszük" – ezt olvastuk tavaly a Jobbik plakátjain.

Ahhoz a plakátkampányhoz, amelynek keretében ezzel a szöveggel (is) beterítették az országot, Simicska Lajos cége adta a plakáthelyeket. Nagyon mélyen a piaci ár alatt. Még mélyebben, mint anno a Fidesznek. Így számolta a Népszava 2017-ben.

Mi lesz, ha megtörténik a csoda, és elegen lesznek a visszavételre szavazók? Ehhez a csodához mindennek össze kell jönnie. A mindenből semmiképp sem lehet kivonni Simicska médiáját, mely a kampány idején sorozatban hozza a súlyosabbnál súlyosabb információkat és dokumentumokat arról, hogy milyen rengetegen vannak azok az ellopott milliárdok.

És akkor mi lesz a Simicska milliárdjaival? Az Átlátszó összesítése szerint Simicska Közgépe csak 2013-ban 144,4 milliárd forint értékű közbeszerzést nyert el. Ez kicsiny töredéke annak a közpénznek, amely húszegynehány év alatt Simicska cégeihez került, s amelyet nem a "közérdekre", hanem párt- és magánérdekre optimalizálva költöttek el. Amennyit a köz ezáltal vesztett, azt tekinthetjük, ha egyszerűen akarunk szólni, ellopott pénznek. Meg sem merjük becsülni, mennyit kellene ezen az alapon most Simicskától visszavenni. Annyit azért megkockáztathatunk, hogy amellett eltörpül az az összeg, amennyit ő belefeccölt a visszavevők (esetleges) győzelmébe. Ha Simicska számolna azzal a lehetőséggel, hogy a saját milliárdjainak visszavételét támogatja, önmaga ellensége lenne. Ha azzal számol, hogy ezáltal kiváltja magát a gazemberek köréből, melyben vezető szerepet töltött be, kivásárolja magát a Jobbik plakátján említett lopós "Ők"-ből és bevásárolja magát a visszavevős "Mi"-be, akkor a saját érdekének megfelelően cselekszik.

Hogyan ismerjük Simicska Lajost? Úgy, mint aki a saját zsebének az ellensége, vagy úgy, mint aki jó érzékkel szolgálja a maga anyagi érdekeit?

Tessék megkeresni a YouTube-on a Puszi együttes szívhez szóló dalának a klipjét, melyet közel kétszázezerszer tekintettek meg eddig: "Mit loptál ma Kolbász Viktor? / Mikor mész már börtönbe? / Ne félj azt a tíz-húsz évet / a haverokkal töltöd le." És kit látunk azon a klipen most is közvetlenül Kolbász Viktor után mint első havert? A Simicskát. És mi lesz azzal a klippel Kolbász Viktor lebukása után? Kivágják belőle a Simicskát? És mit gondol erről az a pár százezer ember, aki azt a klipet látta? Azt, hogy a Simicska milliárdjai elvesztették lopott jellegüket, miután Kolbász Viktor kirúgta őt, ő meg ennek folyományaként legecizte a Keresztapát?

Ha azokat a milliárdokat a politikai hovatartozás szerint kell megítélni, akkor milyen alapon ítéljük el azokat, akik a Simicska helyébe lépők milliárdjaira tekintenek így, és annak ellenére szavaznak a Viktorra, hogy tudják, milyen Kolbászból fonták az ő kerítését?

Aki azt gondolja, hogy egy pár szabad láb, egy pár zsák pénz nem számít, nemcsak etikátlanul gondolkodik, hanem rosszul is. Lábak és zsákok össze vannak kötve. Képzeljünk el egy Elios-pert, amelyből Simicskát ki kell retusálni Tiborcz mellől! Úgy, ahogy a Kolbász-sajtó most Tiborczot igyekszik kiretusálni Simicska mellől! Egy Simicskátlan Elios-per csakis koncepciós lehet. És ez igaz a lehetséges Kolbász-perek igen jelentős részére. Ilyen perekhez tisztességes főügyészt találni nem lehet. Csak egy ellen-Poltot. Aki Polt, csak pont ellen. Esetleg keresni sem kell másikat, amúgy is bajos a törvényileg bebetonozott főügyésztől jogállami keretek között megszabadulni. Ahogy Simicska maga lett az ellen-Simicska, úgy Polt is lehet az ellen-Polt. Gondolom, van az a (meghagyott) pénz. És van az a (meghagyott) szabad láb.

És jönnek majd csőstül a Simicskát spéttel követők. Akik átállásra jelentkeznek, és megteszik az ajánlataikat. Amelyeket azoknak a politikai erőknek kellene elhárítaniuk, akik alaposan legatyásodtak és kiéheztek a Kolbász-érában. És akik tisztában vannak vele, milyen nehéz lenne ezeket a pereket a jogállam normái szerint, a bíróságok függetlenségét tiszteletben tartva, a bizonyítás szigorú követelményeinek eleget téve sikerre vinni. Legalább részben. És előbukkannak majd azok a pontok, ahol a szálak a Kolbász-táboron túlra vezetnek. Át a másik oldalra. Nagyon nagy lesz a kísértés, hogy egy második Keller Lászlót ugyanúgy ellehetetlenítsenek, ahogy az elsőt az első Orbán-kormány után. Közben pedig a lopott pénzből üzemeltetett gigantikus hazugsággyár magántulajdonban lévő részlegei tovább üzemelnek. Hiszen a szólás és a tulajdon szabadsága szent. A közmédia pedig, ha nem a mostani ellenmédiája lesz, akkor tisztességes lesz és kritikus. Miként a mostani ellenzéki sajtó java is. Ezek együtt pillanatok alatt megsemmisíthetik a visszavételt és igazságtételt ígérők hitelét.

És minderre kell azt mondanunk: bár már ott tartanánk!