Most már tudjuk, hogy kell csinálni – ezzel a felütéssel kezdődik a New York magazin internetes oldalán megjelent Egy demokrácia eltűnik (A Democracy Disappears) című cikk, amely a magyarországi fejleményeket próbálja meg tanulságként felvázolni az amerikai olvasóknak. A szerző, Andrew Sullivan szerint Magyarország a példája annak, hogy lehet egy virágzó, 21. századi liberális demokráciából előbb illiberális demokráciát, majd de facto diktatúrát csinálni.

Nincsenek tankok, nem tartóztatják le tömegesen az ellenzéki politikusokat, nincsenek puccsok, a jogállam nincs direkt támadás alatt, és nincs új totalitárius ideológia. Valójában nem is jött el a pillanat, amikor határozottan ki lehet jelenteni, hogy a demokrácia megszűnt létezni. De Magyarországon, az Európai Unió tagállamában a demokrácia ma halott

– írja a szerző.

Sullivan végig veszi azokat a tényezőket, amelyek hozzájárultak Orbán Viktor és a Fidesz 2010-es győzelméhez, majd a 2018-as újabb kétharmadhoz a menekülttémától kezdve a propagandát közvető állami médiáig és kormányközeli sajtóig, Soros Györgytől a kerítésig, hozzátéve, hogy sokan kétségbe vonják, hogy lesz-e még valaha szabad választás Magyarországon.

A téma azért is volt érdekes a szerzőnek, mert a magyarországi minták az Egyesült Államokban is ismerősek lehetnek. Erőteljes társadalmi változások és az illegális bevándorlási hullám közepette egy jobboldali párt a populizmushoz nyúl. Feltűnik egy karizmatikus vezető, aki a bevándorlás ellenességével válik ikonikus figurává, és bár nem nyeri meg a szavazatok többségét, mégis a választás győztese lett.

Nyílt propagandával foglalkozó sajtóorgánumok jelennek meg, terjednek az álhírek, miközben az elnök arra használja a hatalmát, hogy támadja, hiteltelenítse a többi sajtóterméket.

Donald Trumpot könnyű beazonosítani ezek alapján. A cikk szerint közte és Orbán között csak annyi a különbség, hogy az utóbbi tapasztalt politikus, és pontosan tudja, mit csinál. Trump viszont bolond, inkompetens és képtelen bármilyen stratégiát kialakítani vagy tartani magát hozzá. Fontos különbség az is, hogy az Egyesült Államokban a populista jobboldal ellen felsorakozó erők erősebbek mint Magyarországon: az amerikai intézmények masszívabbak, az amerikai kultúra sokszínűbb, mint a magyar, és az amerikai demokrácia is sokkal régebbi.

Mégis, írja Sullivan, szinte minden Magyarországon megmutatkozó trend fellelhető az Egyesült Államokban is. Azt reméli, hogy az illiberalizmus térnyerése talán felrázza a többi, a liberális demokráciát még értékként őrző államot, és ennek a jegyében az amerikaiak nagy tömegekben vonulnak majd szavazni idén ősszel. „Már nem vehetünk semmit sem magától értetődőnek. Ami egykor egy liberális demokrácia összeomlásának csak az elmélete volt, most gyakorlati bizonyítéka is van. Ne kérdezzék, hogy a liberalizmus és az illiberalizmus közötti választás mikor érkezik az Egyesült Államokba. Már itt van” – zárja vészjóslóan a cikkét Andrew Sullivan.