A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A Jobbik 2018-as választási programjában ez áll: "2015-től kezdődően nem menekültek befogadásáról van szó, hanem egy többmilliós népvándorlás következményeinek felszámolásáról, illetve a további migrációs folyamatok visszaszorításáról. A migránsáradat drámai módon növelte a terrorfenyegetettséget, és tömeges emberáldozatokat követelő akciókhoz vezetett, emellett komoly gazdasági terhet ró a befogadó államokra, valamint veszélyezteti az európai identitást, kultúrát. Az Unió vezetői és különösen annak parlamentje még a helyes diagnózis felállításáig sem jutott el, fő törekvése a migráció 'kezelése', kötelező kvóták alapján a tagországok befogadásra kényszerítése. A Jobbik elsőként állt ki déli határunk fizikai, technikai, jogi megerősítése mellett, biztosította a kormány számára a vonatkozó törvények meghozatalához szükséges parlamenti támogatást. A kabinet akaratával szemben továbbra is elvárjuk az önálló határőrség felállítását. Sem szegény, sem gazdag migránsok befogadását nem tesszük lehetővé."
Ez világos beszéd. Világosabb nem is lehetne.
A kormánypártok és a Jobbik egy oldalon áll, csak a Jobbik még inkább. Azon az oldalon, ahol ezek állnak, a leggyalázatosabb módon elárulják és rágalmazzák azokat, akik a legszörnyűbb helyzetben vannak. Az a kérdés, hogy azok, akik a demokratikus ellenzékhez tartozónak vélik magukat, csatlakoznak-e hozzájuk. Ha ez még kérdés egyáltalán.
A legszörnyűbb helyzetben azok vannak, akiknek a hazáját évek vagy évtizedek óta százezreket elpusztító háborúk dúlják, akik az életveszélyből, a legszörnyűbb bestialitásra képes martalócok hatóköréből, normális életre alkalmatlanná vált területekről érkeznek és az élhető élet lehetőségét keresik. Őket azonosítják ellenségeikkel és azok közéjük beépített embereivel. A gyilkost az áldozattal.
Ezeknek az áldozatoknak a valamelyest demokratikus és humánus országok normái szerint is és az 1951-es menekültügyi egyezmény (a genfi konvenció) szerint is menedéket kell adni. Minden ország szuverén módon dönthet, hogy csatlakozik-e ehhez az egyezményhez, vagy kizárja magát abból a világból, amelynek alapértékeit, normáit a genfi konvenció kifejezi.
Az EU egésze ennek a világnak a része, a genfi konvenció az EU valamennyi tagállamában érvényben van. A menedék megtagadása és az uniós tagság, valamint az azzal járó (Magyarország számára létfontosságú) anyagi előnyök élvezete összeegyeztethetetlen.
Az összeegyeztethetetlen összeegyeztetésének aljas módszere a menekültek puszta létének a tagadása. Ezt a kormánypropaganda is módszeresen műveli, de a Jobbik ebben a tekintetben is túltesz a Fideszen. Csak a Jobbik fogalmazott ennyire egyértelműen, hogy ti. 2015 óta nincsenek menekültek csak migránsok, akiknek semmilyen kategóriáját be nem fogadjuk.
Nem jelent semmit, ha azokban az ügyekben áll ki egy ellenzéki párt a demokratikus és jogállami normákért, amelyekben ezek sérelme őt és választóit sérti. Ehhez semmiféle demokratikus elkötelezettség nem kell, ehhez az önérdek iránti elkötelezettség is elég. A menekültek nem szavaznak, az ő jogaik képviselete politikai előnyt nem ígér. A demokrácia ellenségei az ő ügyükben elárulják magukat, kimutatják a foguk fehérét.
Amilyen sokat foglalkozott a "migránstémával" a kormánypárt, olyan keveset az ellenzék. Nyoma nem volt komolyabb ellenállásnak a brutális kormányzati propagandával szemben. Sőt, többnyire segítettek elködösíteni a lényeget, elmosni a különbséget a menekültek és a többi migráns között. Ennek szimbolikus példája a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatalban elhelyezett "migránsszámláló", mely egyazon kormányzati bűn két tételeként számlálta a letelepedési kötvényes migránsokat és azokat a menedékkérőket, kiknek kérelmét még ennek a kormánynak a hivatalnokai is kénytelenek voltak jogosként elismerni. Az ellenzékben nem a menekültek jogainak határozott képviselete mellett és annak alárendelve, hanem inkább a helyett beszéltek arról, hogy a kormány maga telepít be a letelepedési kötvényekkel egy csomó gyanús alakot, továbbá titokban megadja a menekültkérelmet a kérelmezők egy részének. De hányan hangsúlyozták, hogy milyen irreálisan csekély arányban minősítik indokoltnak még most is a menedékkérelmeket, s milyen brutálisan akadályozzák egyáltalán azok benyújtását? Arról hallottunk eleget, hogy mennyire hazug az a plakát, amelyen az ellenzéki pártvezetők Sorossal együtt akarják lebontani a határzárat (annak leglelkesebb hívével, Vona Gáborral együtt…). De mennyit hallottunk arról, hogy milyen lehetetlen és embertelen állapotokat alakítottak ki a lezárt határon?
Már nem is érdemes arról vitatkozni, hogy a Jobbik cukisági stratégiáját mennyire lehet hitelesnek tekinteni. Mert a "jóhiszeműség" feltétele ebben az esetben a menekültek elárulásában való bűnrészesség. Hiszen arról nem lehet vitatkozni, hogy a Jobbik a "migránsokról" azt mondja, amit mond.
Minden, ami a Jobbik szalonképesítése és az ellenzék egységesítése ügyében történik, ennek a bűnrészességnek a megerősítése. Márpedig ebben az ügyben súlyos dolgok történnek. Nagy kézfogás, összeborulás a hódmezővásárhelyi migráns-számláló gazdájának vezényletével a téren, ellenzéki kerekasztal intézményesítése a parlamentben.
Formálódik a menekültellenes, emberségellenes, jogállamellenes politikai konszenzus. Lassan a bennszülött demokratáknak sem lesz ebben az országban menedék.
