"Sem a politikai szándék, sem a technikai erőforrások nincsenek meg a liberális értékek képviseletére" – döbbent rá pénteken Bősz Anett, és felrobbantotta a Párbeszéd frakcióját, mielőtt a valódi parlamenti munka elindult volna, de miután már azok az alkuk megköttettek, ami alapján tucatnyi ember a következő négy évre eltervezte életét. Magyarán, amikor a döntés érintettjeinek az a legjobban fáj.

Két lehetőség van:

• elfogadjuk, hogy egészen csütörtök estig Bősz még reménykedett, hogy lesz politikai szándék a liberalizmus képviseletére a magyar parlamentben,
• vagy nevetünk egy jót ezen az átlátszó szövegen.

Még mielőtt a kacagásra áttérnénk, talán szögezzük le: a liberális értékek képviseletére a szavazók mondtak nemet. Ezt egyetlen párt látta előre, méghozzá éppen a Liberálisok, hiszen ezért elégedtek meg azzal, hogy megalázó körülmények között az MSZP–Párbeszéd-listáján vágjanak neki a választásoknak. Azt is lenyelték, hogy elnökük, Fodor Gábor juszt se kapott helyet a szövetséges képviselőjelöltjeinek névsorán (Fodor politikai teljesítménye abból áll, hogy az ellenzék dajcstomijaként mindig hozzáfér mások jóvoltából annyi poszthoz, hogy sütkérezzen az élet napos oldalán). 

A liberálisok tehát mind az öten (talán hatan) tudták, hogy a magyar politikai liberalizmus halott (újabban már Orbánnak sem kell ellenségnek, így megvált az „illiberális” jelzőtől). Akik mégis hivatkoztak hellyel-közzel a liberalizmusra, azok leszerepeltek. Gyurcsányék alig hozták a minimumot, Juhász Péterék pedig a kétfarkúakat sem tudták megelőzni.

Így amikor Bősz rácsodálkozik, hogy nincs politikai szándék a liberális értékek képviseletére, akkor az evidenst mondja ki. Azt, amit a magyar választópolgárok akartak.

Hogyan tehetett volna mégis valamit Bősz azért, hogy ez megváltozzon? Legkönnyebben úgy, hogy dolgozik a Párbeszéd frakciójában, amelyet négy további képviselőtársával alkotott volna. Mert a következő technikai erőforrásokon osztozkodhatott volna, ha velük koordinálva politizál tovább (a felsorolást részben az Indextől vettük át):

• többször volna lehetősége napirend előtt felszólalni és interpellálni, mint ahányszor majd függetlenként teheti,
• a frakció tagjaival egyeztetve reagálhat a kormányzati felszólalásokra, amit függetlenek nem tehetnek soha,
• szavazati joga lenne a Házbizottságban a frakciójának,
• dolgozhatna bizottságokban,
• az ötfős csapattal évi 135 millió forintos támogatáson osztozhatna,
• és a frakció által felvehető munkatársak közül nyilván neki is lehetne embere.

De Bősz azt akarja, hogy elhiggyük, jobb helyzetben van a „technikai erőforrások” tekintetében a hazai liberalizmus a fenti lehetőségek nélkül. A nulla forint több, mint 135 millió ötöde négy éven át. A nulla munkatárs több mint a frakcióként alkalmazható emberek száma. A kormány hozzászólásaira adott nulla hozzászólási lehetőség erősebb képviseletet jelent, mint ha öt percet kapna Orbán Viktor beszéde után.

A liberalizmus úgy követel magának több képviseletet, hogy épp dacosan követeli magának a nullát. És ezen a ponton jogosan kérdezi mindenki,

kinek a csicskapártja a Magyar Liberális Párt?

Két értelmezhető magyarázat van arra, amit pénteken Bősz bejelentett: valami előnyért teszi, vagy a legmélyebbről feltörő gyűlöletből. Mert ezzel a lépéssel megannyi más politikusnak árt, akivel végigcsinálta a kampányt.

Belerúg Szabó Tímeába, aki így nem lesz frakcióvezető, nem építheti ezzel pártját, nem kap ezért többletjavadalmat. Akadályozza, hogy a Párbeszéd lábra álljon, mert nem lesz lehetősége politikusainak megmutatni magukat, nem kapnak pénzt az építkezésre, és nem tudnak munkatársakat fizetni. Pofon vágja Burány Sándort, aki hatszor nyert egyéniben mandátumot, és a frakcióalakítás és a többletpénz érdekében lett „párbeszédes”, és most ülhet fél évig a függetlenek szégyenpadján. Elvette az egzisztenciáját azoknak, akik a frakciónak dolgoztak volna, holott Bősz tudhatja a legjobban, hogy ez a hatalom minden ellenzékiséget üldöz, ha lehet, az emberek munkahelyéig. Igen, vannak olyanok, akiknek nagyon jól jött volna a frakciói állás védelme. Akik megérdemelték volna ezt. És nem mellesleg a lépés tovább mélyíti az MSZP válságát, mert növeli a jelenlegi pártvezetés totális tévedéseiből összeálló bűnlajstromát.

Igen, a Párbeszéd és az MSZP sem érdemel mást a választás eredménye szerint. Ha azt hitték, hogy elsunnyoghatják, mekkora vereséget szenvedtek el a választásokon, akkor most Bősz Anett belelőtt a plafonba. Épp mint Michael Douglas az Összeomlás című filmben.

Megérdemlik egymást. És az összeomlást.

Lábjegyzet: A döntés kapcsán beszélni kéne Fodor Gáborról, akinek politikai bosszúja kézen fekvő, korrumpálhatósága pedig sokak által biztosra vett. Ezért aki akarja, a fenti szövegben helyettesítse be Bősz helyére a Fodor nevet. Nálunk marad lábjegyzetben.