Újabb Orbán-féle színjáték zajlott le a múlt héten, amikor a miniszterelnök a Honvéd Vezérkar főnöki tisztségének átadás-átvételi ünnepségén mondott beszédet az Országházban. Duplájára emeljük a honvédség költségvetését – mondta, mert „Magyarország megvédése nem a NATO és nem az Európai Unió feladata, hanem a miénk”. A kuruckodó kiszólás ellenére a kormányfő lényegében nem tett mást, mint újként adta elő az egyik korábbi kormányzati vállalást. Magyarország ugyanis a NATO kötelékében 2014-ben vállalta, hogy 2024-re a GDP 2 százalékára emeli a honvédség költségvetését az akkori kevesebb mint 1 százalékról.

Parlamenti beszédében Orbán arra utalt, hogy azért kell a több pénz, mert „szomszédaink folyamatosan és lendületesen fegyverkeznek”. Ha a miniszterelnök valóban a szomszéd országok ellen akarja felkészíteni a magyar hadsereget, az számos problémát vet fel. Ki lehet ugyanis közülük ellenség? Ha eljátszunk is ezzel a gondolattal, annak van némi ironikus felhangja.

Persze lehet úgy is értelmezni Orbán mondatait, hogy jelezte a NATO-nak, orosz ügyekben ne nagyon számítsanak rá. Márpedig a NATO egyik célja Oroszország elszigetelése, és annak megakadályozása, hogy a krími példát Moszkva például a Baltikumban is megpróbálja eljátszani. Orbánra a túl közelinek tartott orosz kapcsolatok miatt már eddig is gyanakodva figyeltek a NATO-ban. Nagyon megorroltak ugyanis amiatt, hogy Orbánék – az ukrán nyelvtörvényre hivatkozva – blokkolják az együttműködést Kijevvel, ezt is az oroszok érdekében tett lépésnek tekintik. További részletek a HVG eheti számában.

hvg